szerző:
Stark Tamás

Elsősorban a diktatúráknak van szükségük összeesküvés-elméletekre és ellenségképre. Vélemény.

A történelem tele van összeesküvési elméletekkel, gyűlöletkampányokkal. A koncepciók különbözőek, de a módszer, a hatásmechanizmus ugyanaz. Az összeesküvés irányulhat a világ, egy ország, egy nép, egy vallás ellen. Az összeesküvést egy ember vagy egy szűk embercsoport testesíti meg, és mindig van egy "ötödik hadoszlop", vagyis a fedett, láthatatlan szervezet, aminek segítségével az összeesküvők elérik gonosz céljukat.

Az összeesküvési teóriákban általában jelen van az igazság egy-egy apró eleme is, de maga a koncepció egészében véve hamis, az állítások bizonyítása elmarad. Ezek az elméletek mégis népszerűek, mert összetett történelmi, politikai kérdésekre, jelenségekre kínálnak egyszerű megoldást. Ezek a koncepciók hatékonyak, mert befogadóiknak a könnyen megszerezhető biztos tudás érzetét adják. Különösen a diktatúrák vonzódnak az összeesküvési elméletekhez. A legszélsőségesebb teóriák a huszadik század két nagy önkényuralmi rendszeréhez, a nácizmushoz és a kommunizmushoz kötődnek.

A nácik a zsidó-bolsevik, a kommunisták az imperialista összeesküvés mítoszát terjesztették. A "zsidó-bolsevista" világösszeesküvés arcát bankárok, "spekulánsok", vezető politikusok adták, de gyakran csak a földgömböt magához szorító, elhízott bankárt ábrázoló karikatúra jelenítette meg a "főgonoszt". A frakkos, elhízott, szivarozó nagytőkés képe gyakran megjelent a kommunista propagandában is. A "zsidó-bolsevista" összeesküvés ötödik hadoszlopát a zsidóság jelentette. A kommunisták imperialista ügynökséget láttak minden olyan szervezetben, amelyet nem tudtak ellenőrzésük alá vonni. Ide pártok, civil szervezetek és egyházak egyaránt tartoznak.

Nem véletlen, hogy elsősorban a diktatúráknak van szükségük összeesküvés-elméletekre és ellenségképre. A magukat mindentudónak és tévedhetetlennek feltüntető vezetőknek van szükségük bűnbakokra, hogy sikertelenségük okait elfedjék. A korrupt rendszer másokra mutatva leplezi saját gátlástalanságát. A gyűlölet- és dezinformációs kampányok további "haszna", hogy háborús pszichózist szítanak, és ezzel manipulálhatóvá teszik a társadalom tekintélyes részét.

Az összeesküvés-elméletek, az ellenségképek, bűnbakok feltűnése mindig azt jelzi, hogy az adott politikai rendszer a valóságos nehézségekkel, kihívásokkal nem tud megbirkózni. A gyűlöletkampány válságtünet.

Bár a konspirációs elméletek nagy korszaka a huszadik század első fele volt, mai autokráciák is szívesen élnek az ilyen teóriákkal. Fennmaradása érdekében ezekre szorul például az orosz, a török és az iráni vezetés.

Mi magyarok azt hittük, hogy a gyűlöletkampányok és a bűnbakképzés a letűnt múlt részei csupán. A 2015 óta folyó, "nemzeti érdekeket" védő "hazafias" kampányok a harmincas, negyvenes és az ötvenes évek hangulatát idézik. A migránsokban, civil szervezetekben és egy bankárban külföldi hódítókat láttató kormányzati propaganda azért tud sikeres lenni, mert régen elhintett – a Horthy-korszak és a kommunizmus idejéből származó – tévképzetekre, előítéletekre, legendákra épít. Ezek ugyanis akarva-akaratlanul, tudatosan vagy tudat alatt nemzedékeken át fennmaradnak.

Nem véletlen, hogy a miniszterelnök rokonszenvezik Horthy kormányzóval. Könnyen lehet, hogy még Kádárról, esetleg az egész kommunista korszakról is megértően fog nyilatkozni. Nem véletlen az sem, hogy sokan antiszemitának tartják a Soros elleni plakátháborút. Az bizonyos, hogy a Horthy-korszak, illetve az ötvenes évek elejének hírhedt újságírói, Oláh György, Milotay István, Révai József és Horváth Márton elégedetten lapoznák a kormányzati sajtótermékeket, és jól értenék a mostani kormányzati propagandát is.

Most a "nemzetközi pénzhatalomnak", a világ elleni összeesküvéséről hallunk. Ezt a "háttérhatalmat" a hazai propagandagépezetben egy átlag amerikai számára ismeretlen amerikai üzletember, Soros György testesíti meg, és hozzá kötődnek a hódítást végrehajtó "ügynökségek", mindenekelőtt a CEU és a jogvédelemmel foglalkozó szervezetek.

Az európai keresztény civilizáció és az ezeréves magyar kultúra megsemmisítésére készülő nemzetek feletti pénzhatalom, a világot irányító, idegen, pénzéhes tőkés osztály, a becsületes embereket, sőt országokat tönkretevő zsidó spekuláns és a nihilista világpolgár – mindezek régi, ismert motívumai a Magyarországon terjesztett náci és kommunista összeesküvés-elméleteknek. A harmincas, negyvenes és ötvenes évek sajtója tele volt az eseményeket a háttérből irányító, országvezetőket a zsebükben tartó zsidókról, imperialistákról szóló híradásokkal. A karikatúrák jól ismert figurája volt a politikusokat dróton rángató zsidó/amerikai nagytőkés képe is.

Az évtizedekig, történelmi korszakokon át terjesztett xenofóbia, antiliberalizmus és Nyugat-ellenesség mind-mind benne vannak ebben a két éve folyó idegenellenes kampányban.

Soros megérte, hogy szülőföldjén fiatalkorában és időskorában is üldözik. Most szinte koncepciós per folyik ellene. Az összeesküvés-elméletek, lejárató kampányok általában tartalmaznak valós elemeket. A Soros elleni kampány abszurditását jelzi, hogy az ellene megfogalmazott vádaknak, melyek szerint évente egymillió migránst akar Európába telepíteni, és az ő bevándorlási tervét hajtják végre Brüsszelben, semmi közük a valósághoz.

Az utóbbi években megjelent cikkeiből, nyilatkozataiból az derül ki, hogy olyan közös európai menedékjogi politikát szorgalmaz, amely lehetővé tenné, hogy a menedékkérők biztonságos, rendezett módon és olyan ütemben érkezzenek az EU-ba, amekkora mennyiséget az unió fel tud szívni. 2015 őszén azzal számolt, hogy évente egymillió menekült fog Európába érkezni. 2016 tavaszán azt nyilatkozta, hogy megfelelő feltételek esetén Európa évente 300-500 ezer menekült befogadására lenne képes. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a potenciális befogadó országok és a menekültek számára is jobb lenne, ha a menekültstátusz elismeréséről meghozott döntésig a menedékkérők a jelenlegi tartózkodási helyükön vagy annak közelében maradnának.

Bár Soros mindig hangsúlyozza az európai szolidaritás fontosságát, annyira azért reálpolitikus, hogy ellenezze a menekültek kötelező kvóták alapján történő elosztását. Soros tervei azonban nem kerültek uniós fórumok elé, és alighanem az Európán kívüli menekülttáborok segélyezését, valamint a befogadottak integrálását előmozdító átfogó gazdasági, pénzügyi tervei sem fognak megvalósulni. Az tény, hogy Soros nyilatkozatai nagyon messze állnak a magyar kormány politikájától. Élesen elítélte az Ukrajna elleni orosz agressziót és Putyin szíriai beavatkozását is. Kiáll a reformista ukrán vezetés mellett, de bírálja Netanjahut, valamint Putyin és Orbán rendszerét is.

Valószínűleg még a legelszántabb Fidesz-szavazók sem gondolják, hogy az ország legnagyobb gondja most "Brüsszel megállítása" és Soros ármánykodásának leleplezése. A migránsok, civil szervezetek, az EU, valamint a Soros elleni kampány – válságjelenség, a kormány sikertelenségének a szimbóluma. A háborús pszichózis fenntartásán, a tömegmanipuláción, a lényeges kérdésektől való figyelemelterelésen túl a cél feltehetőleg a magyarság elidegenítése az EU-tól és mindazoktól az értékektől, amit ez a közösség képvisel. Ez a kormány ugyanis a mélyülő európai integrációban nem akar részt venni.

A hazafias szólamok, a Nyugat-ellenes retorika, a "háttérhatalomról" és Sorosról szóló összeesküvés-elméletek hivatottak elfedni azt a tényt, hogy a kormányzat inkább elzárkózik az integrációtól, hogy állandósítsa hatalmát annak árán is, hogy Magyarország a perifériára kerül. Ennek a helyzetnek az elfogadását készíti elő ez a mostani kampány is.

A szerző történész.