A memoárja azzal kezdődik, hogy majdnem meghal. A kilencvenes években vagyunk, épp egy szenior versenyre indulna Hollandiában, amikor egy alkoholos-drogos éjszaka utáni reggel rosszul lesz. Összeesik, a szíve megáll. A könyv lezárása sem kevésbé drámai: egy kórteremben ébredezik, miután prosztatarákműtéten esett át. Melyik epizód volt a rémisztőbb?
Ijesztő volt mindkettő, de a hollandiai összeomlás a tetejében még rettentően kínos is volt. A nyolcvanas években, miután felhagytam a tenisszel, padlót fogtam. Amikor a kilencvenes években visszatértem, mindenki azt hajtogatta, hogy újabb trófeákra hajtok, pedig egyáltalán nem ez lebegett a szemem előtt. Csak életben akartam maradni. Egyedül a szüleim tudták az igazi okot. De hiába tértem vissza, idővel újra a drogok vették át az irányítást.
Zsinórban ötször nyert Wimbledonban, hatszor a Roland Garroson, de nemcsak füvön, salakon és kemény pályán, hanem később a New York-i Studio 54 night-club parkettjén is otthonosan mozgott. A kétkezes tenyeresről le tudta beszélni az edzője, de a kétkezes fonák a védjegyévé vált, csakúgy, mint a fejpánt és a hosszú haj. 25 évesen, 1981-ben határozta el, hogy abbahagyja a versenyzést, miután alulmaradt John McEnroe-val szemben a US Open döntőjében. Élete első 25 évében majdnem mindent elért, amit egy teniszező elérhet, a második 25-ben főleg az önpusztítással volt elfoglalva. Drog, gyógyszer, alkohol, alsóneműbiznisz – sok mindent kipróbált, de csak kevés dolog akadt, amivel a pályán kívüli életben nem fürdött be. Végül harmadik felesége mellett talált rá a családi békére, neki – Patricia Borgnak – mondta tollba 2025-ben megjelent memoárját.
21. Század Kiadó
Hogy történt a visszaesés?
Szóval megint játszottam. ATP-tornákon indultam, később pedig a szenior mezőnyben. Újra jól éreztem magam, visszataláltam az életbe. Az edzőm és az apám volt a két legjobb barátom. Apám kísért el a tornákra. És akkor Hollandiában megtörtént a baj; visszaestem.
A legkínosabb az volt, hogy az apám szeme láttára történt. Tudott a korábbi problémáimról, de azt hitte, mostanra minden rendben.
És valóban az volt több éven át. Majd jött Hollandia. Borzalmasan szégyelltem magam, hogy mindez apám előtt történt. Voltak még visszaeséseim később is, mígnem az ezredforduló környékén megismertem a későbbi feleségemet. Azóta rendben vagyok.
15 évesen már tagja volt a svéd Davis-kupa-csapatnak. Az, hogy ennyire fiatalon kezdte, szerepet játszott abban, hogy 25 évesen kiégett és abbahagyta a teniszt?
Nagyon fiatalon nagyon sikeres lettem. Az iskolát sem fejeztem be. Egyetlen dolgot akartam csinálni: teniszezni. És a tanáraim engedték, csináljam csak. Nem volt gyerekkorom, nem volt időm, hogy a barátokkal lógjak, miközben azt csinálhattam, amit szeretek. És közben rengeteget utaztam szerte a világban. Utaztam, és sikereket értem el a teniszben. Azért hagytam abba 25 évesen, mert elveszítettem a motivációmat. És azért vesztettem el, mert nem volt magánéletem. Ha becsekkoltam egy hotelbe, ötszáz ember várt a recepciónál. Ha beültem egy étterembe, 25 fotós várt az ajtóban.
Mi történt, miután becsekkolt?
