© AP

A Teapacks Izrael egyik legnépszerűbb együttese, amolyan etno-punkot játszanak, ők magukat freestyle-folk-pop-punk stilusban definiálják. Vezetőjük a minden kategorizáláson kivül eső tunéziai származású Kobi Óz, aki nemcsak zeneszerző és szövegiró, hanem több sikeres regényt is megjelentetett, s generációjának egyik emblématikus figurája. A csapat Szderotban alakult majdnem 20 évvel ezelött, 1988-ban.

A perifériára eső városkáról sokáig csak annyit lehetett csak tudni, hogy több sikeres együttes szülőföldje, többek közt onnan származik az Izraelben hasonlóképpen elismert, szintén keleties motivumokat zenéjébe épitő Etnix. A gázai határ melletti városkát az 50-es 60-as években szinte kizárólag a frissen érkezett észak afrikai zsidókkal telepitették be. Látványos gazdasági eredmények azóta sem jellemzik, de a fiatalok valamiért Szderotban számos együttest alapítottak – talán, mert igen messze volt minden más szórakozási lehetőség- és ezek közül több szép sikereket ért el. Közben az egész világ megismerte Szderot nevét, de nem a zene miatt, hanem mert a gázai kivonlás óta elsősorban ezt a várost sújtják a Kaszam rakéták.

Izraelben sokan kétkedve fogadták, hogy a Teapacks utazhat Helsinkibe, mivel zenéjük nagyon nem konvencionális. A nagyközönség idén - pénz hiányában - nem választhatta meg helyi versenyen az indulót, hanem egy bizottság jelölte a Teapackset. Hogy mégis legyen valamiféle verseny, négy daluk közül lehetett válogatni. Az izraeliek a gonosz, háborúkért felelős diktátorokat fikázó „Push the button”- t választották. Emiatt kisebb botrány tört ki, ugyanis a szervezők szerint Irán-ellenes éle van a dalnak, politikai üzenetet hordoz, ezért ki akarták tiltani a fesztiválról. Kobi Oz váltig állította, hogy általános érvényű a kritika, valamennyi őrült zsarnokot célba veszi. Végül zölt utat adtak a dalnak, de az elvérzett az elődöntőn, ahol Törökország mellett csakis kelet európai együttesek jutottak be, - az elődöntő nélkül a döntőbe került - nyugat-európai csapatok mellé.

Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem