Pert nyertek a Nemzeti Múzeum ellen a Sigray-örökösök

Schell József közleményében emlékeztetett arra, hogy Gróf Sigray Antal a két világháború közötti időszak egyik meghatározó politikusa volt, aki vagyonának egy részét még a németek elől az 1940-es évek első felében, majd pedig leánya a Rákosi-korszak időszakában a magyar múzeumi szerveknél helyezte el megőrzésre.

Így került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz 15 családi festmény, amelyeket az örökösök az elmúlt évek során visszaköveteltek. Az egyik festmény kiadása érdekében az örökösök 2004-ben próbapert indítottak, amit meg is nyertek, de a múzeum a képeket nem adta vissza, ezért azok csak végrehajtó közreműködésével kerülhettek vissza a család birtokába. A mostani per tárgyát képező, azonos jogi sorsú 14 képet ugyancsak perelnie kellett az örökösöknek, mert a Magyar Nemzeti Múzeum önként ezeket sem adta vissza számukra.

A tegnap megszületett elsőfokú ítéletben a Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította, hogy ezek a festmények is letéti szerződés alapján kerültek a múzeumhoz, és mivel azokat az örökösök visszakérik, ezért vissza kell adni számukra, mivel jogellenes volna, ha továbbra is a múzeumban maradnának - szögezte le Schell József. Az MTI megkeresésére a Magyar Nemzeti Múzeum arról adott tájékoztatást, hogy az ügyben egyelőre tájékozódnak.

Az előzményekhez tartozik, hogy Sigray Antal, illetve leánya összesen több mint 2000 tárgyat adott át a magyar múzeumi szerveknek, ezek egy kis töredékét három múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Balatoni Múzeum és a Természettudományi Múzeum önként visszaadta az örökösöknek. Nem így járt el a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum, e szervek perre kényszerítették az örökösöket. A próbaperek eredményeképpen a Magyar Nemzeti Múzeum kénytelen volt kiadni az Ocskay Johannát ábrázoló XVIII. századi festményt, valamint a Helikon Kastélymúzeum a Párisz ítéletét ábrázoló szoborcsoportot. Az Iparművészeti Múzeumot a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével ugyancsak kötelezte egy XVII. századi angol karosszék visszaadására, amire még nem került sor.

Eddig összesen hat különböző bíróság hozott ítéletet a Sigray-tárgyak további sorsa tekintetében. Mind a hat bíróság egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre jutott: vissza kell adni a Sigray-örökösök tulajdonát. Schell József kitért arra, hogy a 2000-es évek elején a Kincstári Vagyoni Igazgatóság két hivatalos iratban is elismerte: a múzeumokban fellelhető Sigray-tárgyak nem képeznek állami tulajdont, ezért ezeket vissza kell adni az örökösöknek.

Az örökösök úgy látják, a hat különböző bíróság álláspontja egyértelműen megerősítette saját és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság véleményét arról, hogy ezeket a tárgyakat vissza kell kapniuk. "A perköltség az ismert összes Sigray-tárgy tekintetében több millió forintra rúgna, ennek megelőlegezése a Magyarországon, illetve Erdélyben élő, a történelem által meghurcolt, nyugdíjas korú örökösök részére komoly megterhelést jelentene. Az állami szervek oldaláról megközelítve a kérdést a hat bírósági ítélet tükrében a perköltség pervesztesként viselése indokolatlan kiadásként jelentkezik, amit végső soron az állampolgárok fizetnek meg" - hangsúlyozta az örökösök képviselője.

A 2000-es évek elején úgy volt, hogy ha a múzeumok visszaadják a Sigray-tárgyakat, ekkor az örökösök ezek egy részét a múzeumoknak ajándékozzák. Ezt a szándékot az örökösök 2007-ben megismételték, de kedvező választ nem kaptak. A visszaadás hiányában az örökösök azóta elálltak az ajándékozási szándéktól.

A leszármazottak képviselője kommünikéjében arra is kitért, hogy a köz eddig semmit nem profitált a festményeknek a Magyar Nemzeti Múzeumban történt tárolásából, ugyanis ezeket a képeket soha nem állították ki. Az örökösök egyébként - áll a közleményben - a festmények visszaadása után azokat kiállításra bármikor készséggel kölcsönadják a múzeumnak.

A kommüniké végül felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a múzeumok nem adják vissza a Sigray-örökösök családi tárgyait, akkor a visszakövetelés mellett kártérítést is érvényesítenének. Mint Schell József írta, ezzel a magyar és a külföldi közvélemény és a szakmai körök, többek között a kérdéskörrel foglalkozó UNESCO figyelmét hívnák fel "az európai uniós tagsághoz nem méltó magyar múzeumi magatartásra".