hvg.hu: A Duma Aktuál másfél éve, havi rendszerességgel reflektál az aktuális politikai, kulturális, mindennapi élet humoros, groteszk és szokatlan jelenségeire. Április 6., az országgyűlési választás napja minősített eset?

Litkai Gergely: Miért, nem az? De. Kiemelt esemény, és így elég jó alkalom ahhoz, hogy a Dumaszínház aktualitásokkal foglalkozó stand-up estje különszámmal jelentkezzen. A Duma Aktuál ötszereplős, és mind egyetértettünk (Wahorn András, Lovász László, Hadházi László, Kovács András Péter és Litkai Gergely – a szerk.), hogy a kialakult feeling tökéletesen illik a mi kissé formabontó, prezentációkkal, videó-bejátszásokkal és zenés betétekkel felspécizett műsorunkhoz. Ezért élő bejelentkezésekkel és mindenféle ál-élő választási anyaggal fogunk jelentkezni. Azt érezzük, hogy akkora feszültség gyűlik fel az emberekben, a választási közvetítés meg eleve egy nagyon mókás műfaj, hogy ezt érdemes kihasználnunk.

Fülöp Máté

A kampány amúgy is fontos szerepet játszik a Dumaszínház életében, Mogács Dani egy országjáró népbutító kampányt folytat éppen, aminek nemrég volt budapesti bemutatója.

hvg.hu: A választás éjszakáján élőzés az szakmailag vagy üzletileg éri meg?

LG: Havonta egyszeri alkalomnak indult az Aktuál, ami nem a klasszikus értelemben vett stand up, mert a humorban szokatlan dolgokat is alkalmazunk. Legutóbb például egy „Magyarország jobban teljesít!” kortárs opera született, amit Wahorn András két szaxofonnal kísért, a sikerkórus aláfestéssel. Gyorsan kiderült, hogy van erre néző, és hogy az igény olyan nagy, hogy muszáj dupla előadásokat tartanunk.

Kívülről ezt lehet akár szakmai teljesítménynek is látni, de nálunk alapvetően minden üzleti alapon dől el. A két előadás 480 jegyvásárlót jelent, ami üzleti eredmény, de ha akarod, azt a szakmai következtetést tudjuk levonni, hogy a nézőink 5-10 százaléka érdeklődik ilyen témák iránt intenzívebben. Más részről viszont azt láttuk, hogy hónapok óta folyamatosan, exponenciálisan nő a hülyeség, és nincs felülmúlhatatlan szint, mert az élet gigantikus léptekkel ismét felülmúl minden józan várakozást. Ez számunkra igazi aranybánya.

hvg.hu: Önök már tudják, hogy ki nyeri a választást? Van titkos favorit?

LG: A mi titkos favoritunk az Új Dimenzió Párt. Nagy-nagy rajongóik vagyunk. Nem tudom megnevezni egyetlen képviselőjelöltjüket sem, de nem is kell, mert mindenkinek ugyanolyan a frizurája, és így nehéz is megkülönböztetni őket egymástól. Cserekompatibilisek.

hvg.hu: A választás maga, vagy a politikusok adják inkább a muníciót?

LG: A politikus egy részről teszi a dolgát, és feltehetően végez valamiféle hasznos tevékenységet is. De az, ahogy megjelenik a médiában, az egészen minősíthetetlen. A vasárnapi előadáshoz igazából még csak mélyen se kellett lehajolni a témákért. A felkészülés kezdetén még végigböngésztük a lapokat, hogy mi lehet humoros, de ma ezt egyetlen címlapból produkálni lehet. Órákon keresztül semmi mást nem csináltunk, mint a választási plakátok minőségét és jelentését elemeztük, és végül addig kellett korlátozni magunkat, hogy beleférjünk a műsor keretei közé, hogy tényleg csak az elemi bakikra menjünk rá.

Fülöp Máté

Az aranybányászathoz itt nem kellett semmiféle befektetés. Csak végig kell menni az utcán, végigfotózni a kínálatot, és olyan kis energia-ráfordítással lehet nagy mennyiségű gyúanyagot találni, hogy kár lett volna ezt kihagynunk.

hvg.hu: Mond egy példát?

LG: Nézze meg a plakátokon Szili Katalin pártját. Az egy külön tanulmány témája lehet, hogy a plakáton megjelenő emberek fejmérete mekkora – mert a „csapatot” persze nem egyszerre fotózták, az egy dolog, de hogy a képszerkesztés se sikerült…

hvg.hu: Kormánykritikusok is? Mert a kis, parlamenten kívüli csoportosulásokra, amatőrökre elég könnyű lőni.

LG: Nehéz lenne nem kormánykritikusnak is lenni. De az országos listát állító pártok mindegyike a mi pénzünkből kapott minimum 150 millió forintot a kampányára, ezért lehetnek velük szemben elvárásaink, nem?

A dolog teljesen pártsemleges, mert azzal adja el magát az előadás, hogy a nézők is azt látják, hogy minket nem a kis vagy nagy, kint vagy bent lévő formációk, hanem a humor érdekel. Nem az, hogy azt éppen ki mondta, tette, ragasztotta, és nem ekézzük azért az ellenzéket/kormányt, hogy titkon arra játszunk, hogy a választások után ebből majd valamivel jobb lesz nekünk. Gyalázatosan rossz populáris megközelítésben, tehát a mostani választási kampány színvonalának megfelelve, és e jelmondatok szellemi szintjére lebutítva a dolgot, azt mondom, hogy mi a lakosság pártján állunk. Vagyis mindent és mindenkit kiröhögünk, aki alkalmat ad rá.

hvg.hu: Meséljen!

LG: Megnéztük az összes országos listát állító párt internetes oldalát és kampányát; egészen brutális dolgokra bukkantunk. Mindenkinek csak javasolni tudom, ha szórakozni akar, tegye meg, hogy felülről-kívülről néz le ezekre a dokumentumokra. Garantáltan meglátja az egésznek az esetlenségét és a humorát.

Azt például, hogy mit jelent az, hogy vannak olyan pártok, melyek annyi energiát tudtak ugyan mozgósítani, hogy országos listát állítsanak, de arra már nem képesek, hogy a szavazatszámláló bizottságokba is delegáljanak képviselőket. Hogy találsz olyan kis kockázatú ígéreteket a választási programokban, minthogy „A fiataloknak nagyon fontos, hogy eltöltsék a szabadidejüket.” Ez egy mindenképp végrehajtható ígéret, ugye?

Fülöp Máté

Vannak honlapok, ahol nem ragoznak, de az Új Magyarország Párt például indokolatlanul sok vesszőt használ, az Új Dimenzió Pártja pedig egyáltalán nem használja ezt az írásjelet, igazi nyelvi Armageddon. Schmuck Andor szociáldemokratái a Facebookon például kétszázvalahány lájkolót fogtak meg, miközben egyikünknek sincs a duplájánál kevesebb ismerőse. Hogy a szívderítő Photoshop teljesítményekről ne is beszéljünk.

hvg.hu: Csak jelzem: továbbra sem szólt egy szót sem a Fideszről, ami mégiscsak a legnagyobb büdzséből kampányol. Tartania kell attól, hogy esetleg annak ára lesz, ha van aki „érti a humort, csak nem szereti”?

LG: Ha így gondolnám, nem csinálnám. De azt is tudom, az is halál veszélyes, ha az ember azt hiszi, ő nagyon bátor, ha valamilyen jelenséggel találkozva, abból viccet csinál. Ha ide vagy oda mondogatnánk, akkor abból nem humor lenne, hanem állásfoglalás. Ez nem idegen dolog Magyarországon, de nekem nem célom az, hogy ilyesfajta bázisugrást végezzek.

hvg.hu: Van erre példa. De megint megkerülte a választ.

LG: Dehogy! Csak most jutottam el idáig. A defókuszált, homályosított fotók nagy mágusai éppen a fideszesek, és ezzel ugyanúgy poén-alapanyot szolgáltatnak, mint a béna képkivágások és montírozott hátterek. Mi ezt az ő esetükben úgy értjük, hogy áll a fideszes jelölt elől, a homályból pedig éppen egy zombi támadás veszi majd kezdetét, akik azonban egyelőre még szomorúan várnak a jelre. El is készítettük a mi verziónkat arra, hogy valójában mi történik a homályzónában. Nem spoilerezek, de egészen meglepő dolgokat mutatunk majd ebből vasárnap.

Dumaszínház

Személyes kedvencem Rónaszékiné, a csodafrufruval, akiről sikerült pont olyan képet plakátra nagyítani, amin úgy néz ki, mint amikor a Dallasban Samantha éppen leugrik a bárba egy italért. De, hogy ne csak az ilyen ziccereket soroljam: eljátszottunk azzal a gondolattal is, hogy mit lehet kitalálni a kreatívoknak annak kivédésére, hogy a „Magyarország jobban teljesít” szlogent nem lehet szabadon használni. A szinonímák irányába kell keresni a kiutat.

hvg.hu: Milyen megoldás lehet befutó?

LG: Az esélyes az, hogy „Pannónia gecijón csapassa”. Megszólítja a fiatalokat, van benne finom áthallás is, ugyanakkor még a Kúriának sem lehet ellene kifogása.