A 23 éve alapított Óbudai Danubia Zenekar nemcsak otthonként, hanem fenntartóként is tekinthet a III. kerületre, amelytől tavaly majdnem 80 millió forintot kaptak. Ebből 50 millió a működésre ment el, 30 pedig az együttes székhelyeként működő egykori Flórián mozi épületének pofozgatására – mondja Ács Péter, az együttes ügyvezetője. Az biztos, hogy “az ingatlan egy feneketlen bendő” - hosszú, majd 10 évnyi pereskedést követően két éve kapták meg a termet, amelyet tavaly újítottak fel. Sok a munka, hiszen szükség van akadálymentesítésre, a szellőztetés megfelelő kialakítására. És csak úgy pörögnek a milliók.

Ács hangsúlyozta, hogy itt minden önkormányzati képviselő, pártpreferenciától függetlenül megszavazza az együttes támogatását. A kerülettől kapott összegek mellett aztán ott van még az előadóművészeti törvény által biztosított támogatás, amely bár jól jön, de “mi jóval alulfinanszírozottabbak vagyunk más zenekarokhoz képest”. Ilyen formán egyébként tavaly 60 millió folyt be a zenekarhoz. Két éve pedig 40. “Megy fölfele, ezzel nincsen probléma, csak maradjon az irány”.

Aztán meg ott a cégek által befizetett jövedelem- és nyereségadó egyik formája, a társasági adó, közismertebb nevén tao. A tao rendszere nagyjából úgy néz ki, hogy minél sikeresebb valaki, minél több jegyet tud eladni, annál több tao-t tud visszaigényelni.

Fülöp Máté

“A kultúra elmúlt 10 évében ez az egyik legdurvább történet. Igazi kéjhölgy a tao, gyűlöljük és imádjuk egyszerre”. A zenekar ügyvezetője szerint a legfőbb probléma, hogy az 1-2 főt foglalkoztató koncertszervező irodák sokkal többet tudnak igényelni a cégek által befizetett összegekből, mint a valóban előadóművészeti szervezetek.

A szakember elképzelései szerint ma a lehívott, “letaózott” összegek 10 százaléka lehet az, amelyik szakmai-etikai szempont alapján megállja a helyét, “a többi általában annál csattan, akinek erősebb a kapcsolati rendszere”. A zenekar volt, hogy 160 millió forinthoz jutott, legutóbb azonban 40-hez. Ezzel szemben akadnak 3 milliárdos tao-t befogadó koncertszervezők. “Ördögi történet. Van, aki beletartozik és van, aki nem. Teljesen felrúgja a valós piaci működést”.

A jövő évi szezon már bőven összeállt a Danubiánál is, megvannak a koncertek a Budapest Music Centerben, a Zeneakadémián, kialakultak a bérletek és a szólistákat is meghívták már. Programban és költségvetésben is már nagyjából teljes a kép 2016/17-re, nekik sem férne bele az összegek hirtelen csökkenése.

Egyébként a Danubia is tart ifjúsági koncerteket az iskolákban (jellemzően tornateremben, díszlettel és teljes zenekarral), valamint kisebb nézőszámmal futó, ún. kamaraműveket bemutató koncerteket. Ez utóbbiak bár sokszor veszteségesek, mégis “nagyon fontosak, mert szakmailag szükséges a zenészeknek. Ha valaki nem csinál ilyen koncertet, az rosszul teszi. Kell a kihívás, a bonyolultabb zene a művészeknek.

“Odaállok és azt mondom, uraim nincs pénz”

“Nem nagyon lehet együtteseket összehasonlítani, hiszen míg másoknál ott van az eleve nem kis zenekari létszám, addig nekünk még van egy 80 tagú énekkarunk is” - ezt már Szilárd Csaba, a Müpában “lakó” Nemzeti Filharmonikusok Zenekar gazdasági igazgatója mondja.

A majd’ 100 éves zenekar költségvetése is három részből tevődik össze: az állami támogatás, a jegyárbevétel, valamint az, ha “eladjuk magunkat, vagyis föllépünk valahol meghívásra”.

A válság előtt nagyon fontos bevételi forrásnak számított még egy-egy külföldi út, vagy turné is, amikor “kultúrexportot teljesítettünk Nyugat-Európában és Japánban”. Volt olyan év, hogy 30-40 külföldi fellépésük is akadt, “a meghívók pedig busásan fizettek”. A válságot követően azonban tizedére csappant az ilyen meghívások száma.

A kiemelt nemzeti alapintézménnyé minősített együttes számára így maradtak a saját koncertek. Amelyek között vannak a bérletes fellépések a Müpában, illetve azok, amelyek során “missziót teljesít a zenekar azzal, hogy a Kárpát-medence magyar lakta vidékeit járja”. Ezek “természetesen” ingyenes hangversenyek, amelyekre főleg az énekkar utazik el. Valamivel mobilabbak mint a hangszerek szállítása miatt nehezebben mozgó zenekar. Szilárd Csaba szerint “óriási dolgot teszünk ebben az ínséges világban már akkor is, ha egy-egy ilyen fellépés során csak 5 gyerekkel szerettetjük meg a klasszikus zenét”.

A jegyárbevételekből a Nemzeti Filharmonikus Zenekar sem élne meg. Ha mégis ezt szeretné “akkor a jegyárakat ötven-hatvanszorosára kellene emelni és aztán nem lenne egyetlen hallgató sem”. De hát Európában a zenekarokat állami, vagy önkormányzati fenntartásának már “történelmi hagyományai vannak”.

Az együttes 2 milliárdból gazdálkodik egy évben. Az egyenleg pedig minden év végére nulla. “Mi egy nonprofit szervezet vagyunk. A nyereséget azonnal visszaforgatjuk”. Bár az idei évtől a kormányhatározat értelmében több mint 1,8 milliárdot kap a zenekar az államtól, korábban velük is előfordult az, hogy csökkentették a költségvetésüket. Volt, hogy 300, de volt olyan is, hogy 500 millió forinttal. “Ilyenkor mindenki szid engem, a gazdasági igazgatót, mert odaállok, és azt mondom, hogy uraim, nincs pénz.”

Szilárd Csaba kemény és szigorú gazdálkodást folytat. “Garast garas mellé teszünk. Nincsenek ilyen, meg olyan fölösleges vásárlások.” Amikor 9 éve a zenekarhoz került és keményen megfogta a költéseket, akkor “volt, hogy a köszönésemet sem fogadták, de mindig mindenki megkapta a fizetését”.

A Nemzeti Filharmonikusok életében előfordult már olyan is, hogy év közben, augusztus végén vettek el 86 milliót, amikor már lekötötték a műsorokat. Ilyenkor azt lehet tenni, hogy lecsökkentik az ingyenkoncerteket, illetve visszafogják a mozgó bérrészeket, ami nem az alapbér része.

Fülöp Máté

Jobb- és baloldali kormány alatt egyaránt előfordult, hogy csökkentik a zenekar költségvetését. “Ez nincs politikához kötve”. De hiába is lázadnának. “Én úgy saccolom, hogy országos szinten a közönségünk nem lehet több mint 20-30 ezer ember. Ha mindegyikkel kivonulnánk a Kossuth térre, akkor is alig látszódna, hogy vannak”.

Szilárd Csaba szerint az a legfontosabb, hogy szép koncerteket csináljanak, és majd a kormányzat is rájön arra, hogy igenis szükség van ezekre a zenekarokra. Nem lenne szabad egy-egy csapat állami támogatásának olyan mértékben ingadoznia évről-évre, ahogy az sok esetben megfigyelhető.

“Egy vezető legyen annyira bátor, hogy azt mondja, uraim, ennyi pénzünk van. Ez az ország fent tud tartani egy Széchenyi könyvtárat, egy Operát, egy Nemzeti Színházat, meg két zenekart. Ne tessenek haragudni, de nem biztos, hogy szükség van többre. Ki kellene jelölni olyan intézményeket, amelyeket az államnak kutyakötelessége fenntartani. És itt nem a pénz elherdálásáról van szó, hanem a fenntartásról. Ha kevesebbnek jutna így pénz, és például azt mondják, hogy mi megszűnünk, akkor én azt elfogadom. De akire azt mondják, hogy fenntartják, akkor azt tartsák fönn zavartalanul”.

“Egy külföldi turnéval meg tudjuk venni a következő három hónapot”

Az előző zenekarok létszámához képest, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alig látszik. 16 tagú a csapat és három főből áll a stáb. Pedig fontos kultúrmissziót folytatnak ők is. 1963-as alapításuk óta az egész világot bejárták már, rendszeresen koncerteznek Európa szinte minden országában.

A szintén óbudai együttes mögött egy alapítvány áll, minden zenekari tag alkalmazott, vagyis fizetik a járulékokat, adókat. Az állami támogatásuk 3 éve stabilan 46 millió forint, ehhez jön a 13. kerület 10 milliója – magyarázza Tfirst Péter, a zenekar koncertmestere.

Néha NKA pályázatokra szoktak jelentkezni “amire azt mondanám, hogy morzsákat osztogatnak szét” - magyarázza Pista Eszter, az együttes koncertszervező menedzsere. Bár rendeznek ők maguk is koncerteket, ezek mindig veszteségesek, legfeljebb a jegybevételekhez tartozó, korábban már emlegetett tao-val jönnek ki nullára.

A legfontosabb bevételi forrásuk tehát a külföldi turné és az ahhoz kapcsolódó tao. Ilyen formában egyébként idén 27 millió folyt be, jövőre kevesebb várható. Azt mondják, hogy nagyjából 150 millióra lenne szükségük a normális működéshez. Például ahhoz, hogy legyen pénzük marketingre, vagyis “hogy el tudjuk mondani az embereknek mit is csinálunk. A nagyközönséghez nem jut el a hírünk és az, hogy mennyit járunk a világban. Ráadásul ilyenkor nem csak magyar műveket viszünk magunkkal, hanem magyar szólistákat is, akiknek ez nagyon fontos lehetőség”.

Jelen állás szerint a zenekar költségvetése erre az évre talán megvan, de az év vége már nagyon gyenge lábakon áll. A külföldi turnékból felhalmozott tartalékaikat élik fel. A tartalékolás egyik hátránya, hogy nem tudnak jutalmat adni a zenészeknek. Hiába vannak túl egy sűrű és fárasztó hosszú japán turnén, a bérek mindig változatlanok. Pont azért, hogy fel tudjanak készülni arra, hogy esetleg nem lesz meghívás. “Egy hosszabb turnéval kvázi meg tudjuk venni a következő 3 hónapot”.

Ingyenes, iskolai és családi (matiné) koncerteket ők is adnak, csak sajnos erről nem tudnak hírt adni. Kicsi, nehézkesen működő kapcsolatrendszerük van, marketingre pedig ugye nincs pénz. Évek óta szponzora sincs a zenekarnak “nem tudunk csak úgy bekopogtatni valahová, hogy jaj, de szeretnénk, ha támogatnának”.

Mégis, hogyan lehet a szűkös keretekkel egyáltalán évadot tervezni? “Reménykedünk” - érkezik a válasz. “Eddig még nem volt gond, ez az eddigi legvészjóslóbb év. Reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Nagyon sokat képvisel a zenekar, a magyar zenekultúrát és az országot. Ha a dolog nem változik, akkor lehúzhatjuk a rolót a következő év elején”.

“Ez így elég kellemetlenné válhat”

Végezetül térjünk vissza Óbudára, a sokszor a világ egyik legjobb hangversenyzenekaraként emlegetett Budapesti Fesztiválzenekarhoz. Az ő költségvetésükről hallani a legtöbbet mostanában. Az együttes számára most az áttervezés jelenti a legnagyobb kihívást. Méghozzá azért, mert a nemzetközi piaci szabályoknak megfelelően jóval előre dolgoznak: már a 2018/19-es szezont állítják össze, ugyanakkor a támogatásokkal kapcsolatos döntések csak  a következő évad előtt pár hónappal születnek meg. Stefan Englert, a BFZ ügyvezető igazgatója szerint más országokban bevett gyakorlat a támogatás összegét évekre előre meghatározni. “Ha megvan a biztos háttér, akkor könnyebben tervez az ember”.

Színpadon a Budapesti Fesztiválzenekar

Stiller Ákos

Itthon azonban más a helyzet: április végén tudták meg, hogy a Főváros 200 millióval csökkenti a tavalyi összeget. “Elkerülhetetlenné vált, hogy átgondoljuk az évad felépítését.” Az ügyvezető hangsúlyozta, hogy nem a támogatás elvonása a legnagyobb gond, hanem az, hogy túl későn vált egyértelművé a helyzet. Elvonásra máskor is volt példa, de amikor tavaly az állam 100 millióval kevesebbet juttatott a zenekarnak, arra fel tudtak készülni, hiszen időben jelezték, mi várható.

Bár februárban Tarlós István főpolgármester kért egy kis türelmet a BFZ-től, annak nem adta jelét, hogy akár a támogatás háromnegyedét is megvonhatják. „Tavaly év végén ráadásul még arról volt szó, hogy nagyjából hasonló mértékű összegre számíthatnak, mint korábban, így ezzel számolva véglegesítették a következő évadot.”

Stefan Englert szerint teljesen elfogadható, ha pénzügyi nehézségek adódnak, s emiatt változik a helyzet. “Mi csak azt kértük, hogy erről időben értesüljünk, mivel számos kötelezettség és megállapodás köt minket, amelyekből visszavonulni költségessé és kellemetlenné válhat.”  Az új évadot mindig március elején hirdetjük meg, utána már sokkal nehezebb korrigálni, és erről megfelelően tájékoztatni a közönséget, partnereinket. Az év közben keletkező bevételkiesésre a tervek átalakításával, programok elhagyásával, s ezáltal a költségek csökkentésével lehet csak reagálni. A közhasznú alapítványi formában működő zenekar gazdálkodását segíti, hogy - a törvénynek megfelelően - tud tartalékot képezni, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önerőből áthidalhassa a támogatások csúszásából származó cash-flow nehézségeket, illetve lehetővé teszi, hogy a turnészervezéssel járó előzetes költségeket fedezhesse. Ez a hosszú évek alatt felhalmozott tartalék nagyjából 1 milliárd forint, ami hazai viszonyok között jelentősnek számít, de a hasonló hírnévvel bíró, és hasonló szervezeti formában működő zenekarokkal összehasonlítva csekély.

Az alapítvány tavaly 3 milliárd forintból gazdálkodhatott. A legnagyobb költségvetésű magyar zenekar az ország egyik legfontosabb kulturális exportcikke is, amely évtizedek óta viszi és erősíti a magyar zene és Budapest város hírnevét a világ legjelentősebb hangversenytermeiben, fesztiváljain – teszi hozzá Englert. A BFZ-t nehéz más zenekarokkal összehasonlítani, mert struktúrája ötvözi az amerikai, európai és angol hagyományokat. Amerikai mintára alapítvány, egy kuratórium irányítása alatt, amelynek a tartalékképzés és az alaptőke fenntartása alapvető feladata. Európai mintára szerződéses viszonyban áll az őt szubvencionáló állammal és fővárossal, végül angol mintára szabadfoglalkozású zenészeket szerződtet. Ebből következően azok járuléka nem a zenekar költségvetéséből, hanem a muzsikusoktól folyik vissza az államkasszába.

Bár jelentős pénzből működik a zenekar, ennek az összegnek csupán a fele érkezik közpénzből: még az átengedett társasági adóval együtt is csak 53 százalékos az állami támogatás aránya. (A tao bevétel mértéke a korábban már ismertetettek miatt nagyban függ a külföldi fellépésektől, de a BFZ esetében rendre százmilliós nagyságrendű, tavaly közel 330 milliót tett ki.) “A Fesztiválzenekar évek óta keményen dolgozik a saját bevételei növelésén és ebben nemzetközi összehasonlításban is sikeres. Támogatói körünk itthon és külföldön is fontos támaszt jelent, és igyekszünk a vállalati szponzoráció mértékét is javítani. Nem nagyon van példa arra itt Európában, hogy egy klasszikus zenekar akkora magánpénzekhez jusson, mint a BFZ.” Németországban például 80-90 százalékos az állami támogatás aránya egy-egy zenekarnál. Amerikában pedig megint csak más a helyzet, hiszen ott más a rendszer: nem jár állami támogatás. Talán ez is lehet az oka annak, hogy egy olyan városnak, mint New York, csupán egyetlen zenekara van, míg Budapest rendkívül színes kulturális és azon belül zenei élettel kényezteti el a hazai közönséget és az idelátogató turistákat.

A jegybevételek azzal együtt sem haladják meg a teljes költségvetés 5-6 százalékát, hogy a Fesztiválzenekar belépőit sokan kifejezetten drágának tartják. ”A minőségnek ára van” - hangzik a válasz, és azt is hozzáteszik, hogy rendszeresen tartanak fellépéseket ingyen, vagy nagyon alacsony helyárakkal. „A Midnight Music közönsége annyit költ egy éjszakai koncertért, amennyibe egy mozijegy kerül, a Müpával szervezett Maraton 990 forintos jegyeivel pedig elsősorban a kispénzű budapestieknek akarunk kedveskedni”.

A jelenlegi helyzetre visszatérve Stefan Englert azt mondja, hogy az önkormányzat és a zenekar is saját érdekeit, lehetőségeit tartotta szem előtt, és sajnálatos, hogy a szakmai konfliktus politikai színezetet kapott, és eszkalálódott. ”Mindössze azt szeretnénk, hogy ha a város biztosít a Fesztiválzenekar működéséhez támogatást, akkor azt kiszámítható módon tegye elérhetővé, vagy, ha mégsem áll módjában, akkor azt jelezze időben.”