szerző:

Az 1930-as években az USA-ban kezdték komolyabban vizsgálni a tudomány módszereivel, hogy van-e elsődleges lelki oka a rákbetegségeknek. Az évtizedek során bebizonyosodott, hogy a dohányzás, a rendszeres és mértéktelen alkoholfogyasztás, az azbeszt és az ultraibolya sugárzás például nagyban hozzájárulhat a rákbetegségek kialakulásához, ugyanakkor az elsődleges lelki tényezők befolyását a rákos megbetegedéseknél a mai napig nem sikerült a tudomány eszközeivel hitelt érdemlően igazolni.

Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, aki 25 éve foglalkozik kivizsgálás és aktív onkológiai kezelés alatt álló betegekkel, azt tanácsolja, hogy ne adjunk hitelt azoknak az időről időre megjelenő "kutatási eredményeknek", amelyek a rák elsődleges lelki okát bizonyítják: „ezek az állítások tudományos szempontból nem elfogadhatók”. Olyan nemzetközi trend és összefüggés ugyanakkor megfigyelhető, hogy a mentális betegséggel küzdő, rossz mentális állapotban lévő emberek nehezebben jutnak el szűrővizsgálatra, kivizsgálásra és kezelésre.​

©

Ezt érdemes annyival kiegészíteni – áll a Rákgyógyítók oldalán megjelent interjúban – hogy a tartós lelki problémák, a hangulatzavarok, például a depressziós tünetek és a fokozott szorongás miatt az illető életmódja nagy eséllyel egészségtelenné válhat: a beteg nem táplálkozik megfelelően, mozgásszegény életet él, rendszeresen dohányzik, alkoholt és drogokat fogyaszt, stb. Ez pedig jelentősen megnövelheti a rosszindulatú daganatos betegségek kialakulásának kockázatát.

Riskó Ágnes azt is hozzáteszi, hogy ha a rák kialakulásának lelki okaira a pszichológusok nem is tudnak egyértelmű, kizárólagos választ adni, aktuális lelki állapotot tudnak vizsgálni, tudnak rajta javítani. „Az ismert és fontos, hogy a rákbetegek a kivizsgálás alatt, de már a diagnózisközléstől egy érzelmi krízisbe kerülnek, és egyéntől függően akár krónikusan abban is maradhatnak” – A szakember szerint éppen ezért nagyon káros lehet a felfogás, miszerint a rákból való gyógyulás nagyrészt a beteg lelki erején, pozitív gondolkodásán, gyógyulni és küzdeni akarásán múlik.

„Nagyon sok beteggel találkoztam már, akikben komoly bűntudat fokozódást okozott, hogy kétségbe vonták az igazi gyógyulási szándékukat, hiszen mint mondták a kétkedők: aki valóban meg akar gyógyulni, nem adja fel, az meggyógyul! Az pozitívan gondolkodik!” A szakpszichológus azt tanácsolja, ha a beteg elfárad, érzelmileg-testileg kimerül az onkoterápiás folyamat során, az a dolgunk, hogy segítsünk neki, támogassuk a küzdelemben.