Több ezer éves kártyát játszik ki az iráni rezsim

A perzsa történelmi örökséget korábban elutasító iráni iszlamista rezsim felfedezte a dicsőséges múltat. Az irániak büszkék, hogy övék a világ egyik legrégebbi civilizációja, de ez nem legitimálja a teokráciát.

A kozmikus rend, a világosság és a bölcsesség ókori iráni istene, Ahura Mazdá – későbbi nevén Ormazd – lehetett a Hormuzi-szoros névadója az egyik etimológiai magyarázat szerint. Zarathusztra ókori iráni vallásalapító rendszerében Ahura Mazdá (jelentése Bölcs Úr) az egyetlen teremtő, a világ ura, akinek a hazugság, a sötétség és a halál szelleme ellen vívott küzdelme alkotja a világtörténelmet. Nem nehéz elképzelni, hogy a teheráni vezetés kit tart gonosznak a jelenlegi amerikai–iráni konfliktusban. Az iszlamista köztársaság – szokatlan módon – előszeretettel kezdett el hivatkozni az ország dicsőséges történelmére.

„Irán legalább hatezer éves civilizáció örököse, az agresszorok jöttek és mentek, de az ország fennmaradt” – hangoztatta Maszúd Pezeskian elnök még a háború első heteiben. „Irán gazdag kultúrával rendelkezik, amely hétezer éves civilizációban gyökerezik, és egy ilyen országot külső fenyegetések nem félemlíthetnek meg” – tromfolt Abbász Aragcsi külügyminiszter. A retorika célja, hogy az elszigeteltség, a visszatérő bombázások és a gazdasági válság közepette egyesítse és kitartásra bírja az irániakat.

Zoroasztriánus pap a Zarathusztrát ábrázoló zászló mellett a dél-teheráni ókori Szadeh-tűzünnepen 2025. január 29-én
NurPhoto via AFP / MORTEZA NIKOUBAZL

Az iszlamista köztársaság korábbi kommunikációjában és legitimációs ideológiájában az iszlám előtti idők nem játszottak igazán szerepet. Az 1979-es forradalom atyja, Ruhollah Khomeini odáig elment, hogy iszlámellenesnek minősítette a nacionalizmust, és uralma alatt az iszlám előtti perzsa kultúrát lényegében mellőzték. Az ajatollah a teokratikus rendszert a síita vallási identitásra alapozta. A szimbolikát a szent síita városok – így az iraki Kerbala –, a mártíromság és a forradalmi hév alapján határozták meg.

Az 1979-s iszlám forradalom képekben:

https://hvg.hu/nagyitas/20140211_Iran_35_nagyitas

Khomeini 1989-es halálát követő utódja, az idei háború első napján likvidált Ali Khamenei is a vallásos ortodoxiát testesítette meg. Ideológiai meggyőződésből elítélte az ókori Iránra utaló megemlékezéseket. Az 1990-es években még tiltotta a háromezer éves hagyományra visszatekintő perzsa újévet (Noruz) ünneplő fesztiválokat az ókori Perszepolisz megmaradt romjai között. De az egyre erőszakosabb belső konfrontációk során kezdtek elmosódni a határok jelen és múlt között. A rezsim a legitimitásáért visszafogottan a közbeszédbe emelte a pogány despotizmus korábbi jelképeit, perzsa figurákat, ókori királyokat.

Iráni nők Persepolis romjait a délnyugat-iráni Siráz közelében fekvő Takht-i Dzsamsídban 2000. május 9-én
AFP / BEHROUZ MEHRI

Bőven lehetett csemegézni Irán történelméből. Az egyik kedvelt téma a XIII. századi mongol hódítás, amelynek során lerombolták a városokat, és az iráni politikai hatalmat felszámolták. Mégis nemzedékekkel később a hódítók átvették a perzsa kultúrát, az iráni adminisztrációs hagyományokat, irodalmat, igazságszolgáltatást. Sokaknak a mongol invázió általánosabb mintát mutat: a hódítók átmenetileg uralkodhatnak az országon, de a végén beolvadnak abba a civilizációba, amelynek az elpusztítására törtek. Az üzenet egyértelmű: az ellenség jöhet-mehet, a történelem halad előre, de Irán fennmarad.

Mégis döbbenetesnek hatott, amikor Khamenei a tavaly júniusi – Izrael által indított és az USA csatlakozásával véget ért –, 12 napos háborút követő első nyilvános megszólalásában azt kérte a feléneklőtől, hogy az „Ej Irán” hazafias dalt adja elő, amely a Pahlavik uralma alatt a második világháború idején a brit–szovjet invázió után született. Bár a vallási ceremónián a nacionalista szöveget módosították és vallásos üzenetekkel tűzdelték tele, a gesztus egyértelművé tette, hogy a rendszer immár a legmagasabb szinten történelmi jelképeket állított az iszlamista köztársaság szolgálatába.

Tavaly decemberben pedig kiteljesedett a stratégiaváltás a propagandagépezetben. Az ikonikus teheráni csomópontnak számító Enghelab téren felállították annak az ókori szikladomborműnek a másolatát, amelyen az élve elfogott Valerianus római császár letérdel I. Sápúr perzsa király, a Szászánida Birodalom győztes uralkodója előtt. A mai Törökország területén lévő Edessa (más néven Urfa vagy Sanliurfa) melletti sivatagos területen 260-ban zajlott csatában foglyul ejtett császár megalázó körülmények között halt meg a perzsák rabságában, ami megrázta az akkori világot, és még évszázadokig emlegették. A relief Perszepoliszban alig néhány méterre található Nagy Dareiosz kiemelkedő perzsa uralkodó sírjától. Teherán-szerte pedig az ellenségre utalva plakátok hirdetik: „Újra térdelni fogsz Irán előtt.”

Nyilvánvaló, hogy a mai teheráni hatalom igyekszik kapcsolatot teremteni a jelenlegi háború és az ókori dicsőség között, hogy visszaédesgesse a vallási konzervativizmustól elidegenedett irániak tömegeit. Khamenei hívei elkezdték a legfőbb vallási vezetőt az ókori perzsa királyok stílusában ábrázolni. Ha nem is hasonlították őt Nagy Küroszhoz vagy Nagy Dareioszhoz, a vizuális ábrázolás félreérthetetlen volt. Az ókori nagy történelmi alakok és a perzsa patrióta érzelmek emlegetése már nem csak elszigetelt jelenségnek számított. Khamenei azt remélte, a perzsa civilizációban gyökerező nemzeti büszkeség állami szintű megjelenésével kiszélesítheti politikai táborát. A kísérlet kudarcot vallott, hiszen tavaly decemberben és idén januárban újabb tüntetéshullám söpört végig az országon.

Iráni nők sétálnak Teherán belvárosában egy Ali Khamenei székét és turbánját szimbolikusan ábrázoló falfestmény előtt
NurPhoto via AFP / MORTEZA NIKOUBAZL

Miközben a teokratikus rezsim zsigerből utasította el az iszlám előtti múltat és merő opportunizmusból nyúlt vissza, a civilizációs gondolkodás Khameneitől sem állt távol. Formálisan 2000-ben tűzte ki az úgynevezett „iszlamista civilizáció” megteremtését. Bírálta a nyugati civilizáció materializmusát és dekadenciáját, és a bukását jósolta. Úgy értekezett, hogy az iszlamista civilizációt öt lépésben teremtik meg: az első volt a forradalom, a második annak konszolidálása az új kultúrán keresztül, a harmadik az igaz muszlim kormányzás megteremtése, a negyedik az iráni nép hitének és jámborságának megújítása, az ötödik Irán úttörő példája nyomán az iszlamista világ megteremtése. Vagyis Iránnak ideológiai fáklyaként kell világítania a világon, de Khamenei a halála előtt úgy vélte, még a projekt harmadik szakasza sem fejeződött be. Szakértők szerint azonban a teokratikus elképzelés hamvába holt. Khamenei egyre többször hangoztatta, hogy a lakosságnak el kell érnie a 150 millió főt, de a születések száma hetven éve a legalacsonyabb. A kormány kétségbeesetten bátorítja az „iszlamista életstílust”, felszólította például a Baszidzs félkatonai önkéntes szervezet nőtagjait, hogy legalább öt gyereket szüljenek. A megélhetési válság miatt azonban sok fiatal elhalasztja a házasságot és a gyermekvállalást.

A 93 milliós lakosság kétharmadát a szegénység fenyegeti vagy abban él, az infláció a világon az egyik legmagasabb, az öngyilkosságok száma rekordokat dönt, a kábítószer-függőség terjed, a koronavírus-járvány kezelése az egyik leggyatrább volt a világon. A társadalmi és gazdasági válság ökológiai katasztrófával párosul. A klímaválság súlyos csapást mér a mezőgazdaságra, az erőltetett duzzasztóépítések és a korrupt vízgazdálkodás révén az utóbbi közel öt évtizedben Irán föld alatti vízkészletének 85 százaléka eltűnt.

Bár a felmérések szerint sok iráni vallásosnak tartja magát, már csak kevesebb mint egyharmaduk hisz a mehdi (azaz a messiás) eljövetelében, a nagy többség elutasítja a hidzsáb (fejkendő) kötelező viseletét. Hiába utasították el egyre többen a személyi kultuszt kialakító Khameneit, utódlása monarchikusra sikeredett, hiszen a megölt vallási vezetőt a fia, Modzstaba Khamenei követte, aki a fél évvel ezelőtti megválasztása óta nem jelent meg nyilvánosan.

Az iszlamista köztársaság nem csak a politikai öröklésben hasonlatos az 1979-es forradalom által megbuktatott sah monarchiájához. Mohamed Reza Pahlavi szintén személyi kultuszt és félelmetes elnyomó rendszert épített ki, és szintén a Nyugat gyengeségét hirdette, még ha élvezte is a támogatását. A civilizációs ideológia tőle sem állt távol, csakhogy a dinasztia a múltban kereste a gyökereit, és a modern Iránt a Nagy Kürosz által alapított Óperzsa Birodalom örökösének tartotta, 1971-ben fényűző pompával ünnepelve annak 2500 éves évfordulóját.

https://hvg.hu/360/20250822_Mohammad-Reza-Pahlavi-1919-1980

A dúsgazdag sah egy 1974-es interjúban azt mondta,

ha mi (keleti nemzetek) megőrizzük az örökségünket, akkor elkerüljük a szakadékot, amelybe a materialista civilizációk beleestek.

Három évvel később megjelent könyvében felvázolta politikai vízióját a világi és perzsásított „nagy civilizációról”, amellyé Irán válik. De az erőltetett reformjai balul sültek el, 1977-ben az irániak közel fele a szegénységi küszöb alatt élt. Két évvel később pedig kártyavárként omlott össze a rendszere a forradalom következtében. Bár a felülről kényszerített ideológiák kudarcot vallottak, a több ezer éves perzsa civilizáció – vallástól, politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül – ott van az iráni nép tudatában.

Egymást követő birodalmak
 
Irán a világ egyik legősibb, hatezer évre visszatekintő civilizációja, amelynek történelmét folyamatos háborúk tagolták. Friedrich Hegel német filozófus a csodálatában odáig ment, hogy az „első történelmi népnek” nevezte a perzsákat.

Középső őskőkor: Az iráni fennsík legkorábbi emberi régészeti leletei százezer évesek, amelyek a mai északkeleti Meshedtől nem messze lévő Kashaf Rud folyó medencéjében kerültek elő a Claude Thibault francia régész irányítása alatt folyt ásatásokon az 1970-es években.
Újkőkor: Az első neolitikus kultúrák i. e. 11–10 ezer körül jelentek meg Iránban, a térség legkorábbi mezőgazdasági közösségeinek nyomait a délnyugati Zagrosz-hegység lábainál fedezték fel. Az egyik ásatásból előkerült, 7 ezer éves boroskorsó ma a Pennsylvaniai Egyetemen látható.
Elám: Mezopotámia az Indus-völgy és Egyiptom mellett egyike a négy ókori civilizációnak. Az i. e. 3200-tól az i. e. VI. századig egymást követő iráni államszerveződések egyikének a fővárosa és fontos kulturális központja volt a Bibliában is szereplő Szúza, amelyet azonban jóval korábban, i. e. 4200 körül alapítottak.
Árják: Az i. e. II. évezredben jelentek meg a magukat árjáknak nevező indoiráni népek, ebből eredhet az Irán elnevezés is.
Az Aveszta kora: A feltehetőleg az i. e. II. évezred második felében élt Zarathusztra (Zoroaszter) iráni próféta megalapította a részben monoteista, részben dualista vallást. A zoroasztrizmus vált Irán fő vallásává, amelyet több birodalom is állami szintre emelt. Az Aveszta a zoroaszter liturgia és vallási szövegek gyűjteménye, amely szájhagyomány útján terjedt. (Az első teljes írásos gyűjteményt a Szászánida-korban jegyezték le, de azok nagyrészt elvesztek. A legrégebbi kézirattöredék a XIV. századból való.)
Méd Királyság: A perzsával rokon indoiráni nyelvet beszélő médek az i. e. VII. század elejétől az i. e. VI. század közepéig először egyesítették az iráni és a szomszédos népeket, így őket tartják az első iráni birodalom létrehozójának. Röpke másfél évszázad alatt az uralmuk alá hajtották a mai afgán–üzbég–tádzsik határvidéken található keleti Baktriától a nyugati Anatóliáig húzódó területet. Jelentős szerepet játszottak Asszíria megdöntésében.
Óperzsa Birodalom: A méd királyság egyik vazallus tartományából, a nagyjából a mai Fársz iráni tartományt lefedő Pársza (vagy Perszisz) régióból kiindulva az i. e. 559-ben trónra került II. Kürosz (Nagy Kürosz) i. e. 550-ben legyőzte a médeket, i. e. 539-ben elfoglalta Elámot, és létrehozta a Akhaimenida dinasztia vezette birodalmat. A hódításai során toleranciával tekintett az elfoglalt népek kultúrájára és vallására. Hazaengedte a babilóniai fogságból a zsidókat Júdeába – ahogy az a Bibliában is szerepel –, és megengedte számukra, hogy újjáépítsék Jeruzsálemet, benne a második zsidó templomot a babilóniaiak által lerombolt első templom helyén. Az i. e. 530-ban bekövetkezett halála után legidősebb fia és utódja, II. Kambüszész elfoglalta Egyiptomot, Líbiát, Núbiát. A birodalom I. Dareiosz (Nagy Dareiosz) alatt, i. e. 500 környékén elérte a legnagyobb kiterjedését Délkelet-Európától Északkelet-Afrikán át egészen az Indus völgyéig. Az antik világ három kontinensre kiterjedő legnagyobb állama vált az első világbirodalommá, feltehetően magába foglalva az akkori világ népességének mintegy 46 százalékát.
Makedón Birodalom: Nagy Dareiosz halála után fia, I. Xerxész Trákia, Makedónia és Thesszália elfoglalásával folytatta a hódításokat, de Spárta és Athén vezetésével sikerült megállítani a perzsák nyomulását. A makedón Nagy Sándor három évig tartó csaták után i. e. 331-re legyőzte III. Dareioszt és elfoglalta az Akhaimenidák birodalmát.
Szeleukidák: Nagy Sándor Perzsiában i. e. 323-ban bekövetkezett korai halála után a birodalom keleti részén a nagy hódító egyik hadvezére, Szeleukosz hozott létre laza államszövetséget.
Pártus Birodalom Az északnyugat-iráni pártusok legyőzték a Szeleukidákat, és i. e. 248-tól i. sz. 224-ig megteremtették a harmadik nagy birodalmat a tágabban vett iráni térségben, amely a Római Birodalom komoly riválisává vált.
Szászánida Birodalom: A szintén Pársza tartományból származó szászánida nemzetség uralkodója, I. Ardasír belülről döntötte meg a kívülről is szorongatott pártusokat. Ő és utódai 224-től 651-ig erősen központosított birodalmat hoztak létre, helyreállítva Irán nagyhatalmi szerepét a zoroasztrizmusra támaszkodva. Az Újperzsa Birodalomnak is nevezett kor a perzsa civilizáció újabb fénykorát jelentette.
Az iszlám hódítása: A muszlim arab seregek Omár második kalifa vezetésével 633-ban törtek be a perzsák földjére, még abban az évszázadban elfoglalták Iránt, véget vetve a Szászánidák uralmának. Az iszlamizáció lassan ment végbe, a IX. század közepére a lakosság 40, a XI. század végére már közel 90 százaléka muszlim volt. Az Omajjád Kalifátus azonban számos perzsa szokást átvett, különösen a közigazgatás és az udvari etikett területén. A 750-ben színre lépett Abbászida Kalifátus alatt gyengült az arab központi hatalom, amelyért helyi perzsa dinasztiák és a szeldzsuk törökök versengtek. Irán iszlamizálása mély változásokat hozott a társadalomban, míg a perzsa irodalom, filozófia, orvoslás és művészet a muszlim civilizációt gazdagította, amit „az iszlám aranykorának is” neveznek.
Mongol betörés: Dzsingisz kán alatt a mongol invázió 1219-ben kezdődött, amit mongol hadvezérek uralma követett. Timur Lenk török–mongol fejedelem 1381-es támadásával létrejött a Timurida Birodalom, amely 1507-ig tartott. Mindkettő súlyos pusztítással járt Iránban, a szunnita vallási hierarchia meggyengült.
Szafavida Birodalom: Az 1501-ben trónra került I. Iszmáil vezetésével újra perzsiai születésű vezető alatt egyesült az ország. Legjelentősebb lépése az volt, hogy a síizmust tette meg államvallássá (a lakosság 90 százaléka akkoriban szunnita volt). Ennek oka részben az iráni önállóság megteremtésében keresendő, az 1736-ig tartott Szafavida Birodalmat a modern perzsa történelem kezdetének tartják.
Kádzsárok: A harcias északkeleti nomád nép fokozatosan hódította meg Perzsiát, az 1789-től uralkodó Aga Mohamed Khan újra egyesítette az országot, és Teheránt tette meg székhelynek. Az 1906-os új alkotmánnyal Irán – névleg – alkotmányos monarchiává vált.
Pahlavi-dinasztia: A kádzsárok hatalmának Reza Khan, a hadsereg tisztje vetett véget gyakorlatilag egy puccsal 1925-ben. De 1941-ben a második világháború viharaiban lemondatták, és a fia, Mohamed Reza Pahlavi követte.
Iszlamista forradalom: A népszerűtlen Pahlavi-rendszerrel szemben 1979-ben a baloldaliaktól az iszlamistákig szinte minden réteg tüntetett, a forradalom élére pedig a száműzetésből hazatért Ruhollah Khomeini ajatollah állt, aki a mélyen vallásos tömegekre támaszkodva megteremtette a síita teokráciát.

Nyitókép: Két iráni férfi az ókori Perzsia legismertebb jelképe, a Faravahar másolatát tartja a Perzsa Birodalom egykori fővárosát, Perszepoliszt ábrázoló makett előtt az iráni Malayerben található Mini World turistakomplexumban 2025. szeptember 7-én / fotó: NurPhoto via AFP / MORTEZA NIKOUBAZL

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét, és ajándékozz hvg360-előfizetést!

Hozzászólások