Kéri László: A baloldal még mindig foglya az Orbán-fóbiának

Éles kritikával illette a ballib értelmiség véleményformálóit Kéri László, az ismert politológus a hvg.hu-nak adott interjúban. Nem hajlandók tudomásul venni a társadalomban bekövetkezett változásokat, ragaszkodnak Orbán-fóbiájukhoz, elemzéseikben a Jobbik-jelenséget a nyilas mozgalom folytatásaként állítják be, közben pedig elnézőek az elmúlt nyolcévnyi kormányzás és a szocialista párt szembetűnő kudarcai iránt.

hvg.hu.: Mit jelentene a Fidesz tavaszi kétharmados győzelme?

Kéri László: Az 1990 májusában, utoljára átírt magyar alkotmányos berendezkedés szerint van húsz olyan törvény, amely minősített, azaz kétharmados többséget igényel: a médiaszabályozástól kezdve a választójogig, az állampolgári alapjogokig, az önkormányzatok finanszírozásáig. Ám a kétharmad azt is jelenti, hogy mindehhez társadalmi többségi támogatás is kell. Az alapkérdés az lesz, hogy ha a Fidesznek megvan a kétharmada, akkor bírja-e a társadalom elsöprő többségének a bizalmát, s megteheti-e, amit akar.

Kéri László Fotó: MTI

hvg.hu.: Ön az egyik politikai fórumon azt mondta, hogy a Fidesz történelmi lehetőség előtt áll.

K. L.: Így van. A rendszerváltás óta kizárólag csak koalíciós kormányok tudtak működni. Már önmagában az is biztos siker, hogy húsz év után lesz egy párt, aki úgy nyeri meg a választást, hogy saját maga fog kormányt alakítani és nem lesz kitéve semmiféle partneri kényszernek.

hvg.hu.: Amiben nagy szerepe van annak, Ön szerint, hogy Orbán Viktor előnyére változott az elmúlt években. Miben változott a Fidesz elnöke?

K. L.: Három dologban. Az egyik, hogy mindinkább felhagyott a fellengzős és csak a spirituális szinteket érintő politikailag megfoghatatlan gondolkodásmóddal. Jelenlegi megnyilvánulásainak, beszédeinek döntő többsége szakpolitikai szinten jelenik meg. Nem állítom, hogy konkrétan állást is foglal, de legalább olyan dolgokkal foglalatoskodik, mint a lehetséges adórendszer, a munkahelyteremtés, az ipar- és, területfejlesztés, a hatékony kormányzati struktúra átalakítása, vagy a hazai vállalkozói garnitúra segítése, de említhetném az önkormányzatokkal kapcsolatos problémák fejtegetését is. Legutóbbi évértékelő beszédében egyszer sem ejtette ki Bajnai Gordon nevét, s nem szidta a jelenlegi kormányt. Féléve még Bajnait Gyurcsánnyal együtt emlegette. Mára indirekten elfogadta, hogy a Fidesznek is a Bajnai-féle válságkezelő kormányzást kell folytatni. Orbán gondolkodásmódja és mondanivalója a korábbi összmagyar, ködös, nemzeti ideológiából áttevődött a szakpolitikai szintre.

Változása abban is jelentkezik, hogy komolyabban veszi a külpolitikai és külgazdasági orientációt. Korábban domináns volt nála az elmúlt kétszáz év magyar politikai gondolkodásából az a már jól ismert giccses mentalitás, hogy a magyarokra nem érvényes semmiféle törvényszerűség, mert a magyarok olyan mások. Megértette, hogy a magyar politikai élet és a gazdaság egésze olyan nemzetközi feltételrendszerek közé van beágyazva, amelyekkel komoly politikusnak számolnia kell. Mintha idegen közegnek tartotta volna az Európai Uniót és az Atlanti Szövetséget, továbbá bizalmatlan volt Oroszországgal és Kínával szemben is. Legutóbbi beszédén többen nevettek azon a kijelentésén, hogy bár Magyarország nyugati vitorla alatt hajózik, de azért a szél keletről fúj. Ezen nem kellene mosolyogni. Orbán megértette, hogy a 2008 őszén kitört világgazdasági válság óta példátlanul gyorsan rendeződnek át az erőviszonyok, mint egyébként 10-20 év alatt szoktak. Az átrendeződés a keleti piacok javára történik.  Ha az ország jelen akar lenni a világgazdaság színterén, akkor számolnia kell a feljövő keleti piacokkal hosszú távon.

Orbán mentalitásában a harmadik fontos változás a középre húzás, a baloldallal szembeni megbocsátóbb magatartás. Már nem udvarol a szélsőjobbnak, tudomásul vette, hogy az neki konkurencia. Egyenrangú politikai ellenfelének tartja a radikális jobbot, ugyanúgy, mint a baloldalt, egyben veszélyesebbnek is. Inkább megpróbál középre húzni, s ez legutóbbi beszédében odáig terjedt, hogy megbocsátott azoknak, akik a szocialistákra szavaztak 2006-ban.

hvg.hu.: Nem tart attól, hogy baloldali és liberális kollégái esetleg elítélik fenti véleménye miatt?

K.L.: Az én baloldali és liberális kollégáim nagy része e változásokból nem hajlandók semmit észrevenni, nekik Orbán Viktor még mindig a fasizálódás visszajövetelét és a nemzetre leselkedő diktatórikus veszélyek netovábbját jelenti. A baloldal jelentős része - és ez a gyurcsányi örökség szerintem -, foglya ennek az Orbán-fóbiának. E felfogás nagy része kapitális giccs. Nekem nem stimmel ez az újkori baloldali hisztéria, amely szerint úgy érhetnének el csak jó választási eredményt, ha az Orbánnal kapcsolatos fóbiákat az egekbe tupírozzák. Mindeközben pedig vérforralóan elnézőek az elmúlt nyolcévnyi kormányzás és a szocialista párt szembetűnő kudarcai iránt. Tudom, hogy amikor ilyesmit mondok, akkor a baloldalon nagyon sokan haragszanak rám, de majd ki fogom bírni.

hvg.hu: Ha már a baloldalnál tartunk, van-e  esély arra, hogy a most még „alvó” szocialista szavazók felébrednek?

K. L.: Valljuk be, hogy a futószalagon kirobbanó botrányok, a szinte mindennapra jutó letartóztatások egyáltalán nem fogják meghozni a szocialista tábor választói kedvét. Ugyanúgy otthon maradnak, mint az uniós választáson. Ha mégis az urnák elé járul az a mintegy  700 ezer szocialista választó, akik ma még a részvételüket illetően is bizonytalanok; ez az MSZP-nek akkor is csak 27-28 százalékos parlamenti jelenlétet eredményezne. Az egyéni választó körzetekben az arány talán szorosabb lenne, és ki tudnák kényszeríteni a második fordulós választást. Ám maradjunk a realitásoknál, a szocialisták szerintem négy-öt egyéni körzetben várhatnak győzelmet, de nem mindegy, hogy a listákon ötven vagy nyolcvan mandátumot szereznek. 

hvg.hu.: A szocialista párt reménykedik még valamiben?

K. L.: Abban, hogy olyan választási eredményt érnek el, ami miatt a Fidesznek nem lesz kétharmados többsége. A szocialisták ezt egyedül a Jobbikkal közösen tudnák megakadályozni, ettől komplikált az előttünk álló választás.  Ne felejtsük el, hogy e két választói bázis nem vonható össze, ők inkább egymást blokkolják, s így lesz ez majd a későbbi parlamenti munkában is.  Az MSZP reménykedésének alapja Mesterházy Attila lehet, akit viszont túl későn építettek fel, s nem elég erőteljes karakter ahhoz, hogy megmozgassa az elmúlt nyolc év miatt, de főként Gyurcsány kalandkormányzása miatt a párttól elfordult tömegeket. Kampánynyitó indulása viszont jobban sikerült, mint ahogyan ezt előzetesen várni lehetett.

hvg.hu.: Ugyanakkor mintha a szocialisták kommunikációja sem állna a helyzet magaslatán.

K. L.: Így van. A kommunikációjuk olyan mértékben változik, hogy már követhetetlen. Ez régi „gyurcsányista” hiba. Miniszterelnöksége alatt kb. nyolcszor hirdetett kormányprogramot, így nem lehet irányítani egy országot. Gyurcsány Ferenc eltűnése után változatlanul nem tudják eldönteni, mit akarnak. A Parlamentben a szocialista frakció megszavazta a Bajnai-kormányt, de hogy valóban odaálltak volna a költségvetési, pénzügyi, gazdálkodói fegyelmet megfogalmazó politika mellé, azt nem állítanám. Szeretnek azzal kérkedni, hogy Bajnai Gordon válságkezelő kabinetje az MSZP sikere, de ez nem teljesen így van. Utólag akarnak tőkét kovácsolni belőle, mert kiderült, népszerűbb lett, mint gondolták.