A kormány és a Magyar Bankszövetség tárgyalásai során lassan körvonalazódik, hogy miként alakíthatják át úgy az államilag támogatott lakáshitelek rendszerét, hogy megnöveljék az év elején indult Otthonteremtési Programban hitelt felvevők számát. Az ugyanis most darabra pontosan nulla. Maga Matolcsy jelentette ki pár héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján: "lássuk be, az első (program) nem működött".

Az új koncepció meg egyenes út Ócsára. Devizafalva mellé felépülhet a Forintos lakótelep. A Pénzkérdés blog szépen kiszámolta, hogy egy átlagos, nyolcmilliós lakáshitel esetén miként alakulnak a törlesztőrészletek – épp csak a tervvel kapcsolatos optimizmusukat nehéz osztani. 

Röviden úgy néz ki, hogy az indulás egy roppant kedvező, 45 000 forint körüli összeg. Ezt kell a hitelfelvevőnek havonta fizetni – az állam meg közpénzből jól megtámogatja a kamatot öt évig. A grafikonon ez az első hatvan hónapban, a látszólag alacsony törlesztőszint fölötti rész. Öt év után aztán hirtelen megugrik az összeg, a példánkban majdnem a duplájára, 75 000 forint magasságába. Honnan is ismerős ez? Ja, igen, az ingatlancélú devizahitelek idejéből.

A hatás is hasonló lesz. A bank széttárja a kezét, hogy kérem szépen, hát mindenki tudta, mit ír alá, ott van apró betűkkel. Egyébként is, az első öt, kamattámogatott év alatt lehetett volna félretenni, és most abból fizetni. Ja, lehetett volna, de akkor mondjuk ki, hogy ez a támogatás azoknak jár, akiknek egyébként lenne pénzük a teljes törlesztőre – csak inkább közpénzből kipótoltatják, és a különbséget befektetik.

A kormány meg... az meg már egy másik kormány lesz. Most a Fidesz élvezi minden előnyét (átmeneti népszerűség az új lakáshitelesek körében, adó- és illetékbefizetések növekedése a lakásvásárlások miatt, bankok lecsitítása az öt év garantált bevétellel), 2014-ben lehet majd kampányolni is vele, a robbanás pedig leghamarabb 2017-ben következik be.

Az, hogy megint sikerült egy olyan konstrukciót találni, a végtörlesztés után újra, ami azokat támogatja, akik nem szorulnak rá, csupán a történet egyik fele. De megint lesz majd jó pár szerencsétlen, aki hisz az állam és a bankok propagandájának, és ötévnyi látszólagos nyugalom érdekében beleugrik a szerződésbe, az azt követő 15 évvel nem számolva. És ne toljuk csak rájuk a felelősséget ezért! Mi volt a devizahitelnél? Még szügyig a válságban is ment a mellébeszélés: 2008. február: "Az OTP vezére szerint túlzóak az aggodalmak a devizahitelezés miatt",  2008. május: "Indokolatlannak és értelmetlennek tartaná a Magyar Bankszövetség, ha Magyarországon adminisztratív eszközökkel korlátoznák a devizahitelezés terjedését". Túlzó, indokolatlan, értelmetlen. Hát persze.

És amíg ez így megy, addig nem lehet kikeveredni a zsákutcából. Pedig azt kéne megkérdezni, hogy az állam a lakhatást, az életkezdést, a megfelelő körülmények között történő családalapítást akarja-e támogatni, vagy egyes személyek tulajdonszerzését (jellemzően olyanokét, akik enélkül is tudnának lakást, házat venni)? Miért arra költünk közpénzt, hogy ingatlanvagyonhoz juttassunk egyes embereket, és miért nem egy rendes állami bérlakás-programra? Miért vesszük meg mindenkinek külön-külön, újra és újra a lakást, ahelyett, hogy bérlakásokban cserélődne a forgalom? Életkezdő garzon fiatal pároknak, pár év múlva továbblépnek a két és fél szobásba, a helyükre meg jön az egyetemen most végzett, újabb fiatal. Nagymami és nagypapi egyedül maradtak, kiröpültek a gyerekek, átköltöznek a másfél szobásba. Már nem kell közel legyen az óvoda, ámde a szomszédban van a szakrendelő, és akadálymentesített a környék. Az állam garantálja a bérlői jogokat, nincs zsebbe kifizetett lakbér, elsüllyesztett kaució.

Odahagyjuk az albérletpiacot a szürkegazdaságnak, és átmenetileg tetszetős időzített bombákat szórunk el, előbb a devizahitellel, most meg az ötéves mézesmadzag után szögesdrótba váltó Otthonteremtési Programmal. Minek? Pedig, egye fene, az állami bérházakat is őrizhetné Pintér volt cége, építhetné Simicska cége. Csak valamit csinálnánk meg rendesen.