szerző:
L. Ritók Nóra

Az egyházi iskolák a fehéreknek nyílnak. A többiek mehetnek Isten híre nélkül.

 

Nemrég hallottam valakitől, hogy azokon a településeken, ahol az egyház iskolát nyit, az „fehér” lesz, az állami meg mellette „elfeketedik”.

Szemléletesen mutatta be a helyzetet, azt hiszem. Mert tényleg ez történik. A létrehozott egyházi iskolák szegregálják az államiakat, míg ez büszkén megy a válogatott gyerekekkel az elitoktatás felé, az belefullad a szegénységben szocializálódás okozta gondokba. Míg az cigánymentességre törekszik, emennek csak ők maradnak.

Szabad iskolaválasztás. Szabad vallásgyakorlás. Demokrácia. Ez van az egyik oldalon.

Szegregáció, az egyenlő bánásmód törvényének sérülése, kirekesztés. Ez a másikon.

A furcsa, hogy ez egyszerre van jelen ma, és egyre nagyobb ellentmondásokat szül. Az államnak lassan rendet kellene tennie ezen a téren. Mert nehéz lesz igazságos döntéseket hozni. Még a kúriának is.

Vajon eddig miért nem volt ilyen erős ez a probléma? Mi gyorsította fel a folyamatot? Az egyházi iskolák erős állami támogatottsága, magasabb finanszírozása? Vagy a hosszan elhúzódó nyíregyházi per adta a mintát, a szabad vallásgyakorlásról, amibe belefér a szegregált oktatásszervezés, és így a szegregáló hatás nyílt felvállalása is?

Persze ez csak helyileg nyílt. A magánbeszélgetésekben. Ott mindenki bátran kimondja: az egyházi iskola cigánymentes övezet lesz. Persze senki sem olyan hülye, hogy ezt nyíltan kommunikálja. Ezer más módja is van annak, hogy ott ne legyen cigánygyerek. Mindenféle praktika adott. Befizetések, amelyek lehetetlenek a mélyszegénységben élők számára. Kötelezettségek, amiket ők nem tudnak teljesíteni. Van, ahol van egy füzet, amibe ha háromszor bekerül valakinek a neve, az mehet az államiba. Mert az egyháziban a problémásaknak nincs helyük.  Az SNI gyereknek sem. Egyszerű pedagógiai megoldás a „takarodj”. Bár talán méltatlan az egyházhoz.

Más egyenesen visszasírja a szegregált kisegítő iskolákat. Az volt a jó… akkor nem zavartak senkit, mindenki tudta, hol a helye. Nekik a „gyogyóban” volt.

Hallottam nemrég egy polgármesterről, aki az egyik kisvárosban mindent elkövetett, hogy az egyház ne indíthassa be külön iskolában az oktatást. Mert azon a településen is magas a cigánytanulók aránya, és tudta, látta, belegondolt, micsoda változásokat indíthat el, ha az egyházi iskola megnyílik. Láthatta. Az LHH kistérségekben van példa rá már elég. Pár év alatt az elindított szegregációs folyamatok aláásnak mindent.

Mert ő értette: ez nem hoz megoldást. A szegregált iskola ugyanis nemcsak azért rossz, mert onnan nem kerülnek ki megfelelő tudással, képességekkel a gyerekek. Hanem azért, mert ezek a gyerekek ott maradnak, a településen belül, és felnőve nem lesznek képesek mást mutatni, átörökíteni, csak amit „maguk között” szocializlódva kaptak. Egy leszakadó réteget növelnek a településen belül, rohamosan emelkedő létszámmal, ami majd le fogja amortizálni magát a települést is.

Ez a polgármester ma ritka, mint a fehér holló. (Vagy a fekete? Hogy az eredeti képnél maradjak…). A többiek a „most”-ban élnek. Nem kell messzire előre nézni, az a lényeg, hogy most legyen jó. Most, neki, a gyerekének, a rokonoknak, barátoknak, mindenáron. Az, hogy a döntéseik pedig a település jövőjét az oktatáson, iskolán keresztül mivé teszik, nem fontos. Talán tudás sincs rá. A szomorú, hogy ez talán már nem is lényeges.

Ki fog majd felelni ezekért a döntésekért? Amikor évtizedek múlva nyilvánvaló lesz a visszafordíthatatlan hatás?