Gyurcsány az alsó rakpart szélén felállított emelvényen mondta el beszédét, alig egy lépésre a Dunától. Hátat fordított a folyónak, szinte belebujt valamelyik mementóul odahelyezett bronzcipőbe. A nyilas rémtettek helyszínén nézett szembe a felső rakparton ágáló, és a megemlékezéshez túlságosan közel engedett több tucat szélsőjobboldali tüntetővel. „ Sípolással, fütyüléssel, elfordulással kezdődik, aztán gyilkosságokkal folytatódik, és marad a szégyen”, emlékeztette a múlt tanulságaira ellenfeleit. Egyúttal reményt is megcsillantott hívei számára: „Akik csak dobálni tudnak, gyávák és nem demokraták. El fog jönni a mi időnk, mert akik kiabálnak, szomorúak lesznek, mert veszíteni fognak.”

© Stiller Ákos

Rossz rágondolni, mi lett volna, ha a beszámíthatatlan blogger, Tomcat (alias Polgár Tamás) egy véletlen következtében előző nap nem bukik le bombakészítés közben, és „beveti” előkészített füst és bűzbombáit.

Jobb- és baloldali politikusainktól egyaránt azt hallani, mennyire kívánatos lenne, ha a napi politika „kivonulna” a tragikus huszadik századi múlt feldolgozásából. Ehhez képest azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan megütköznek egymással a politikai áramlatok, a múltban elkövetett , elszenvedett sérelmeket, bűnöket feszítik egymásnak. S miközben a múlt árnyai rendületlenül csatáznak egymással, alapvető szociális kérdések maradnak megoldatlanok, még minimális hajlandóság sincs a gazdaság, a társadalombiztosítás, az egészségügy terén valamilyen konszenzusra.

A baloldal eddig a hallgatag többségre hivatkozott, tartózkodott a tömegrendezvényektől, megelégedett a választási sikerekkel, átengedte ellenfeleinek a köztereket. Most, úgy látszik, taktikát változtatott. Ez viszont sorozatos konfrontációhoz vezethet a radikális jobboldaliakkal. Szerda este az összecsapás elkerülésére a rendőrség nem sokat tett. Minden jel szerint meg kellett volna tiltania, hogy a MIÉP-Jobbik a felső rakparton, nyugtalanító közelségben tüntessen Árpád-sávos zászlajaival. Ám szemmel láthatóan a rendőrök nem kaptak világos parancsot a táborok kettéválasztására. A rendőrség, mintha ingadozna a túlzott engedékenység és az indokolatlan brutalitás között. Nem lehet biztosra venni, hogy amennyiben a következő baloldali demonstrációt egy Tomcathez hasonló zavaros fejű, radikális jobboldali provokátor ismét meg akarja zavarni, vajon lebukik-e még előző nap bombakészítés közben?.

P.J.