Jómagam, mint amerikai állampolgársággal rendelkező, itt élő magyar

© AP

 hon-polgár, nem értem, miért volt szükség erre a kitételre és hogyan illeszthető ez az önként vállalt absztinencia a magyar nép elkövetkező éveinek nemzet-stratégiájába. Nehezen tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amelynek kapcsán elnökünk inkább vállalja a diplomáciai konzekvenciákat, de még akkor sem utazik az Államokba, ha oda hivatalosan meghívják.

Még nem volt olyan régen, csak néhány éve, hogy az Egyesült Államok területét szervezett, külső terrorista erők támadták meg. Azóta a nemzetközi terrorizmus elleni harcban az Egyesült Államok nem csak komoly áldozatokat hoz, de súlyos veszteségeket is szenved. Talán épp ezért lenne időszerű Európának közös stratégiát kidolgoznia, amely - véleményem szerint - nem lehet más, mint elkötelezettség az Egyesült Államok szerepvállalása mellett. Magunk alatt vágjuk a fát, ha nem ezt tesszük. A radikális iszlám fundamentalisták elleni harcban a civilizált világ - akármilyen megosztott is– nem engedheti meg magának a veszély elbagatellizálását, és azt sem, hogy elkötelezettség nélkül igyekezzék kompromisszumos megoldásokat találni. Amerikának nemcsak joga, de kötelessége is állampolgárait legjobb belátása szerint megvédenie. Ráadásul, az amerikai beléptetési procedúra szigorítása az USÁ-ban szinte egyöntetű állampolgári akaratot tükröz.

Megjegyzendő, hogy az amerikai ujjlenyomatminta és beléptetési procedúrák az amerikai határon messze gyorsabbak, mint egy levél feladása a Magyar Postán, vagy akármilyen egyszerű ügyintézés egy önkormányzati okmányirodában.

De ha már „univerzálisan” felhorkanunk az ujjlenyomatvételen, mint emberi jogokba gázoló cselekedeten, hadd pendítsek meg valamit, amin sokan idehaza átsiklunk. Állampolgári jogainkkal és mozgásszabadságunkkal nem törődve, bennünket, autósokat,  rendőrök tartóztatnak fel úton-útfélen, és szondákat dugnak szánkba, mint valami bűnözőnek. Mint Gergényi Péter, Budapest rendőr-főkapitánya ezt már egy levélben számomra tisztázta, egy 1992-es törvény ezt lehetővé teszi. Éppen most tértem vissza egy 3 hetes amerikai útról: 6 ezer kilométert vezettem, de egyszer sem állított meg amerikai rendőr azzal, hogy „Jogosítványt! Forgalmit!”

Tehát, kérném tisztelettel, mint magyar állampolgár, mint amerikai állampolgár, vagy csak szimplán, mint földünk lakója, tartsuk tiszteletben a demokrácia játékszabályait idehaza is. Bízzunk meg szabályosan közlekedő állampolgárainkban, tételezzük fel, hogy mindaddig, amíg vezetési stílusuk megfelel az általános közúti rendészeti szabályoknak, valóban nem ittak, és hogy papírjaik is rendben vannak. Ahogy egy vezető politikusunk nyilatkozta az egyik televíziós csatornán, „próbáljuk egymást felnőttként kezelni”. Demokráciánk pontosan ez által fog felnőni, kiteljesedni. Az amerikai demokráciát pedig bízzuk az amerikaiakra. Ők egész ügyesen művelik ezt a műfajt majd 250 éve már.

Egyébként nem vesznek ujjlenyomatot semmilyen odautazó hivatalos személytől, főleg nem egy államelnöktől, még ha magánturistaként is érkezik oda.

Topolánszky Ádám