Iszlám vallási viták: fundik és reformátorok

Az iszlám fundamentalizmus megnyilvánulásait, az európai muszlim közösségek radikalizálódására utaló jeleket híven követő média szinte ügyet sem vet az iszlám vallástudósok hitújító erőfeszítéseire, az iszlám vallás reformját célzó termékeny vitákra. Pedig az iszlám reformációja elkezdődött.

Bassam Tahhan

Ma már több nyugati iszlám tudós is foglalkozik a Korán szövegkutatásával, köztük az egyik legjelentősebb, a szíriai származású, Franciaországban élő és tanító, Bassam Tahhan arab nyelvészprofesszor. Tahhan cikkeiben, előadásaiban a „protestáns iszlám”-ot képviseli, amely „elismeri a vallás és gondolatszabadságot, megkérdőjelezi a kanonizált gyűjteményes Szunna érvényességét (A Szunna a hádiszokat tartalmazza, azokat a mondásokat, bölcsességeket, amelyeket Mohamed próféta mondott, illetve tett). Tahhan elveti a hádíszok egy részét is, „mivel ezek tanítása nem az [Allah szavait tartalmazó szent könyvben] a Koránban gyökerezik”. Tahhan nemrégiben egy Marokkóban tartott UNESCO konferencián kijelentette: „racionalistának lenni, annyit tesz, mint beismerni, hogy az ortodox (konzervatív) vallási megközelítés alapvetően helytelen.”

Tahhan szerint a Koránt, akárcsak a Bibliát, mindenki szabadon értelmezheti, a szent szövegeknek ugyanis többféle értelmezése lehetséges. Felhozza, hogy a Korán mai szövegét 901-ben, Ibn Mudzsahid kanonizálta, azt megelőzően sokféle változat volt használatban, és ezekből mind a mai napig számos verzió maradt fenn.

A professzor - részben Nöldeke műveire hivatkozva - , nemcsak a Korán szöveghitelességét, hanem azt is megkérdőjelezi, hogy a Korán Allah szószerinti üzenete lenne. A fanatikusok szerint ez üldözendő, eretnek gondolat. Tahhan szerint Isten szabad akarattal áldotta meg az embert, és sokszínűnek teremtette ezt a világot. Ez forradalmian új nézet, eddig muszlim tudós nyíltan nem vállalta ezt a meggyőződést.

Egy marokkói francia nyelvű napilapnak nyilatkozva Tahhan nemrég kifejtette, szerinte a Sharija, az iszlám törvénykezés a legnagyobb akadálya a fejlődésnek. A magát protestáns muszlimnak valló professzor az Iszlámban rejlő sokféle dimenzióról szólva kifejtette: szándéka, hogy létrehozza a protestáns muszlimok közösségét. Ennek a közösségnek a céljai között szerepel a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása, és annak elismerése, hogy nem az övék az egyedül üdvözítő vallási igazság.

Tahhan elutasítja azt a fundamentalista nézetet is, hogy a Szunna a Koránnal egyenértékű lenne. Álláspontja szerint a Korán tanításából nem vezethető le a nők hátrányos helyzetű megkülönböztetése, - nem is beszélve a megkövezés gyakorlatáról - de a bor (az alkohol) teljes tilalma sem. Az is csak a hagyományokban gyökerezik és nem a Korán szövegéből ered, hogy a férfiak joga a nők feletti teljes uralom. Ez a szunna azon tanításán alapul, hogy a nők hite és intellektusa alacsonyabb a férfiakénál.

Tahhan és elvbarátai nyíltan hirdetik a protestáns iszlám értékeit és elképzeléseit. Legfontosabb követeléseik: az állam és a mecset szétválasztása, a Korán anyanyelvi használata és szabad értelmezése, a nők egyenjogúsítása. A közelmúltban már olvashattunk hasonló véleményt nyugat-európai muszlim tudósok, értelmiségiek tollából.

A reformpárti, „protestáns muszlimok” nézeteit egyelőre csak egy maroknyi kisebbség vallja. Azzal nyugtathatják magukat, hogy a jelentős reformok hívei kezdetben mindig kevesen voltak. Megerősödésükkel kihúzhatják a talajt a vallási szélsőségesek, az erőszakhoz is folyamodó fundamentalisták lába alól. A világ sok szempontból stabilabb lehetne, ha a reformpárti iszlám hivők tanítása többségi hitté válna.

Szent-Iványi Ilona