Blokádkisérlet az Erzsébet-hídon. Jog és jogtalanság © Stiller Ákos

A honi jobbszélső oldal peremének „álrendőrei” gátlástalanul ügyes dezinformációs médiapuccsot csináltak. Nyúlfarknyi időre bár, de (eddig tisztázatlan módon) átvették a BRFK-sajtóosztály helyét. Orránál fogva vezetvén pár óráig jó néhány orgánumot. Elhitetve velük: komolyan vehető, hogy a rendőrség egy alapvetően másról szóló nemzetközi jogelvi döntést (a strasbourgi „gyülekezésjogi” ítéletet) és a büntetőtörvénybe ütköző taxisblokádot precedensnek véve engedi a főváros közlekedésének lebénítását.

A dolog nyilvánvaló tanulságul szolgál a médiának, hírellenőrzési és információszűrési gyakorlatát illetőleg. S intő jel a vérjobbos randalírozókkal szemben korábban is nemegyszer felkészületlenül álló hatóságnak. Demokráciánk bizarr színfoltjaként a virtuáltérben (is) rohamozó újhungaristák okozhatnak kínos meglepetéseket. Nem árt tisztán látni, kikkel van dolgunk. És persze illene már lefülelni a személyiség-és polgárjogokra, elemi civilizációs alapnormákra fittyet hányó (gyáván névtelenségbe burkolózó) digitális bűnözőket. Akik fellépésének egy haszna azért volt: a Fidesz végre nyíltan, karakánul szembefordult velük. És szőrmentén, közvetve sem védelmezi őket.

Utólag okoskodva persze banális átverésnek tűnik a felröppentett hírlapi kacsa. Bizonyítván, tudat alatt mennyire tekintélyelvű a legliberálisabb személyiség is: hajlamos rábólintani akárminek a valódiságára, ha névleg, papíron „illetékes hely” a feladó. Holott a svindli-jelleg evidens. Az emberjogi bíróság határozata kizárólag a spontán (tehát előzetes leszervezés-mozgósítás nélküli) demonstrációkra vonatkozik. Olyan tüntetésre, amit napokig hirdetnek a világhálón, nemigen mondható, hogy „alkalom szülte”.

S a dokumentum csak a békés rendezvényekre terjeszti ki ezt. Azokra a huligándzsemborikra – melynek deklarált célja, hogy egy törpepártnyi csoportocska, gépkocsivezetők százezreit „röghöz kötve” időveszteséget, jövedelemkiesést, bosszúságot, zűrzavart okozzon nekik – semmiképpen. Ami pedig az 1990 őszén lezajlott taxisblokádot illeti: annak résztvevői ugyanúgy bűncselekményt követtek el, mint a jelenlegi „hídcsata” tettesei. Erre bizonyíték, hogy az Országgyűlés, 1991. évi V. törvényében közkegyelmet gyakorolt cselekmény megvalósítóival szemben. (Márpedig amnesztiát ugyebár csak olyan kap(hat), aki vétett a jogszabály ellen.)

Tüntetés a taxisblokád idején. Eredendő bűn © hvg.hu

Hogy a rendőrség annakidején nem lépett közbe, két okkal magyarázható. Először is, túl friss volt annak emléke, hogy ’88-ban a posztkádári karhatalom brutálisan szétverte a másként gondolkodók demonstrációit. Így a csak pár hónapja beiktatott Antall-kormány nem szerette volna regnálását gumibotozással nyitni. (Plusz a hatóságok is gyakorlatlanok voltak az ilyenféle útzárak kezelésében.) Másrészt, ott nem egy, párszáz szélsőséges által megszállt terület volt a tét. Hanem országos méretű, sok ezer fős civil protesthullámról. Ezért a kormány tárgyalásokkal próbálta leszerelni őket. Mindez azonban nem változtat a dolog törvénysértő jellegén. A blokád jogtalanság lévén, az SZDSZ – parlamenti erőként – óriási hibát követett el a támogatásával. Ráadásul maga alatt vágta a jövőbeli fát: pillanatnyilag szinte az összes zavargó a 17 évvel korábbi cselekménnyel legitimálja önnön törvényszegését.

Bár ironikus, de tény: az ’56-os forradalmárok torz jelenkori karikatúrái akkor lettek volna pácban, ha a rendőrség valóban úgy tesz, ahogyan a hamisított gyorshírben sugalmazták. Ha maroknyi fanatikus Turul-jugend büntetlenül lefagyaszthat egy kétmilliós nagyvárost, úgy a járőrök – oszlatás helyett  – őket védhetnék. A feldühödött, lincselő kedvű polgárok tömegének haragjától, látván, hogy adóforintjaikból fizetett rendőreik tűrik a vérlázító jogsértést.

Blokádolás. Rossz sávra hangolódva © Stiller Ákos

Nézve a Buda és Pest között garázdálkodó fiatalok arcát, megállapítható: cinizmussal elkeveredő vakhit bűvkörében leledznek. A Kurucinfo cikkeit olvasva úgy tűnik, szerintük Magyarország zsidó-és cigánybűnözés uralta rendőrállam. (Amelyet a nemzetközi – izraeli és tengerentúli – cionisták irányítanak) Ugyanakkor nagyon is jól tudják, hogy ez debil fantazmagória. Hiszen remekül élnek a jogállam lehetőségeivel. Lapjuk egy amerikai szerverről működik. Ha tényleg akkora önkény lenne az Egyesült Államokban (és minálunk), ugyan mibe kerülne – Burmához hasonlóan – leblokkolni a honlapjukat, őket pedig csatakvéresre kínozni, aztán tömegsírba elföldelni?

A hídzár kulcsembere, Novák Előd az alábbiakat írta: „Egy pesti srácnak a mai időkben illik is megjárnia legalább egyszer a fogdát. Aztán perelhet kártérítésért a Nemzeti Jogvédő Alapítvány segítségével. Három nap ’láblógatásért’ egymilliót keresni nem is olyan rossz, ugye? Most mondjuk ki: politikai foglyok nincsenek. Koncepciós eljárások, elítéltek vannak, de az utolsó fogvatartott szeptember 20-án szabadult. Õ Udvardi Ákos volt, az egyetlen rendőr, akit leültettek. Persze ő is a mi oldalunkról való: civilben a tévét ostromolta. Leveleztem vele azóta, és korábban a börtönben is. Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás sem tud másról. Az egyéni szabadság tehát megvan.”

Időben érkezett a Justitia Páholy felvetése. Mely szerint ne csak a rendőrök legyenek kötelezően azonosíthatóak. Hanem büntessék az arcukat kendővel takaró felvonulókat is. Amellett – tesszük hozzá – fontos lenne, hogy az IP-cím alapján jogilag elszámoltatható legyen, ha valaki itthonról „uploadol” külföldi üzemeltetésű oldalra direkt bűncselekményre uszító felhívást. Hangsúlyozottan nem a szélsőséges véleménymondás, csupán az erőszakos tettekre buzdítás korlátozásáról lenne szó. Szigorítani kellene az „utcai lúzerterror” büntetési tételeit. A gyújtogató, rendőrverő, intézkedéssel szembeszegülő nagylegények megtapasztalhatnák legalább annak ezredrészét, amin Mansfeld Péter – érdemtelenül  – keresztülment.

Papp László Tamás