Amikor még mesefigurák csaptak össze. |
A fiam meséli ezt nekem. – Édes fiam – mondom neki -, ez borzalmas! Ne hagyjátok magatokat hülyíteni! – Elgondolkodik. Utoljára akkor esett ennyire mélyen gondolkodóba, amikor (4 éves lehetett) közöltem vele, hogy a magas homlokú, szép bajuszos bácsi azzal a fekete grúz szemével, semmivel nem kisebb tömeggyilkos, mint a ronda és egzaltált bajuszos, akin látszik is mindjárt, hogy nem normális. Gondoltam tehát, megosztom ezt a családi párbeszédet a kedves olvasóval; hátha hasznát veszi otthon, hasonló helyzetben.
- Na, idehallgass, fiam. Kétféle baj van a politikában, főleg a demokráciában. Az egyik baj az idióták, a másik baj a gazemberek. A gazemberek nem idióták, viszont pénzt és hatalmat szereznek maguknak az idióták segítségével, akik szavaznak rájuk. Fogod? Ez a Slota például ilyen alak.
- Nem is hiszi, amit mond?
- A politikusok többsége nem hisz semmit, azt nézi, mitől lesz népszerűbb, és hogyan tarthatja meg a hatalmát.
- Átvernek minket?
- Nem, szívem. Azt mondják, amit hallani akarsz. A rendes politikust a gazembertől az különbözteti meg, hogy a rendes politikus nem teljesen gátlástalan, csak kicsit, és igyekszik válogatni a szlogenek között. Mondjuk, igyekszik nem egymásra uszítani szlovákokat és magyarokat, még akkor sem, ha volna erre kereslet.
- Hogyhogy kereslet?
- Amit mondtam, tudod. Egy demokráciában sajnos az idióták szavazatai is számítanak. Az idióták imádnak hőzöngeni, felháborodni és mást vádolni a bajaikért. A legtöbb komolyan gondolja, ezekből sose lesz politikus, mert túl hülyék hozzá, viszont a politikusoknak őket kell mozgósítaniuk. Ezért időnként vadakat mondanak, hogy örüljön a bázisuk. Vagy vadítják a másik bázisát, hogy legyen kit vádolni.
- Melyik oldal vadít? – kérdezi a fiam, és ezzel összetöri a szívem.
- Hogy szoptad be ezt az oldalazást, drága szívem!? Gazemberek és idióták minden oldalon vannak. Valamint oldalakon kívül is.
- Rendes emberek nincsenek?
- De vannak. Csak kerülgetniük és terelgetniük kell a gazembereket és az idiótákat. Ez sok türelmet igényel. Nekem például fogytán van. És képzelem, hogy mennyire elfogyott már az épeszű szlovákoknál és szlovákiai magyaroknál, akik szeretnének normálisan élni.
- A meccsen is szoktunk kurvaanyázni és fújolni! – mondja a fiam. – Az is világvége?
- Azt azért találták ki, hogy legyen valami háború helyett az olyan tesztoszteron-túltengő fiataloknak, mint te vagy. De ha az online játékban nemzetiségi alapon kezditek öldösni egymást, csak mert ez jól jön egy-két politikusnak itthon is és Szlovákiában is, akkor pont olyan marhák vagytok, mint azok a gyerekek, akik 1914-ben boldogan és büszkén bevonultak lövészárok-hullának.
- Jó, akkor ezt elmondom a Kovácsnak, mert ő nagyon büszke volt, hogy ledarálta a szemét szlovákokat. De Trianon azért igazságtalan volt, nem?
Az internet-generáció nemhogy túllépett volna a nemzeti megosztottságokon, de jól láthatóan igen fogékony a nemzeti mozgósításra. Legalább annyira, mint a szexre. A technológiailag überfejlett japán tinédzserek például az iPhone-ra fejlesztett világ-cset csatornán rossz angolsággal szidják az amerikaiakat, ha éppen nem szájberszex-partnert keresnek. Elképzelhető, mit mondanának az überfejlett orosz fiatalok, ha volna nekik iPhone-juk és egy kicsit is tudnának angolul (2008 utolsó napjaiban a hírek szerint Sztálin a 3. legnépszerűbb orosz történelmi figura az orosz tévénézők körében, mindjárt Alexander Nyevszkij után). De hogy a saját, felvilágosultan nevelt gyerekeink körében is etnikai harci kedvet lehet szítani egy szembetűnően szándékos provokációval – ettől meghűl bennem a vér.
