Róna Péter: Mire bevezetnénk az eurót, már nem lesz

Mire adoptálnánk az eurót, már a többieknél sem lesz – vélekedik Róna Péter közgazdász (68), aki élesen bírálja a Nemzeti Bank monetáris politikáját, ellenzi az adócsökkentést, és nincs hasra esve a multiktól. Róna Péter 1986-tól 1990-ig a Schroder bankház elnök-vezérigazgatója, 1990 és 2004 között a magyarországi befektetésekkel foglalkozó Első Magyar Alapítvány elnök-vezérigazgatója volt.

hvg.hu: Ön szerint mikor lesz törvényes fizetőeszköz nálunk is az euró?

Róna Péter: Tíz éven belül nem látom ésszerűnek, hogy Magyarország csatlakozzon az eurózónához, tíz év múlva pedig már nem lesz euró. Nincsenek meg hozzá sem a lehetőségeink, sem pedig az okaink. Igaz, ez már egy régi történet, emlékszem, évekkel ezelőtt Medgyessy Péter bejelentette, hogy 2006-ban bevezetik az eurót, majd Gyurcsány Ferenc először 2008-ra ígérte, majd 2010-re kitolta. A Fidesz most 2013-14-et szellőztet, szerintem ebből sem lesz semmi. Egyébként én már évekkel ezelőtt is nagyon szkeptikus voltam e téren.

hvg.hu: Miért ilyen szkeptikus?

R.P.: Alapjában véve a szakirodalom arról beszél, hogy az euró bevezetéséhez az illető országnak el kell érnie legalább az övezet reálgazdaságának 80-90 százalékos szintjét. Ma a reálgazdaság 60-62 százalékos szinten van, tehát ez egy teljesen tartalmatlan, üres pufogtatás, aminek nincs értelme. Bele lehet kergetni egy országot egy rosszul előkészített és elhibázott euróbevezetésbe, ez történt a szlovákokkal, most náluk 18 százalékos munkanélküliség van, a GDP teljesen visszaesett, nagyon rossz árfolyamon vezették be az eurót. A GDP-jük mintegy 15 százalékának megfelelő összeget kell összekunyerálni a szlovák bankoknak a pénzpiacoktól azért, hogy a rájuk rótt részesedést a mentőcsomagba befizethessék. Alig hiszem, hogy erre képesek lesznek, könnyen elképzelhető, hogy a következő ország, amelyik bedől Európában, Szlovákia lesz.

Róna Péter Fotó: Horváth Szabolcs

Csupán ábrándkergetés, ami Magyarországon az euróval szemben zajlott és zajlik a mai napig. A magyar gazdaság számára előnytelen az euró bevezetésének forszírozása, mert a gazdaság fejlődéséhez nagy szükség van az árfolyam önálló alakítására. Erről nem lehet lemondania egy olyan gazdaságnak, mint a magyar, amely – mint korábban szó volt róla – szélsőséges módon a külkereskedelemre építi a gazdaságát. A külkereskedelem alakulásának a legfontosabb tényezője pedig maga az árfolyam, ami jelenleg instabil.

hvg.hu: A Fidesz ki akarja mozdítani a holtpontról a magyar gazdaságot; ön szerint mi lenne a lesürgetőbb lépés a gazdaságpolitikában?

R.P.: A munkahelyteremtéshez beruházásokra van szükség. Adócsökkentésre kizárólag akkor van lehetőség, amikor a munkahelyteremtés komoly eredményeket ér el, hiszen a növekvő foglalkoztatottság növeli az állam bevételét. A jelenlegi helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy a csökkentett vállalkozási és a vállalati adó a foglalkoztatottság bővüléséhez vezet. Itt meg kell említenem egy nagyon fontos tényezőt: a magyar gazdaság termelőeszközeinek 57 százaléka külföldi tulajdonban van. A külföldi befektetők a jelenlegi európai kereslethiány tükrében aligha tudnak munkahelyeket teremteni Magyarországon.

A külföldi tulajdonosok sürgetik ugyan az adócsökkentést, de közben nagyon jól tudják, hogy a magyar vállalkozói adók egyáltalán nem magasabbak, mint az EU-ban kivetett adók. Ha figyelembe vesszük azokat a kedvezményeket és támogatásokat is, amelyeket a külföldi befektetők élveztek és élveznek Magyarországon, akkor tényleges nettó adóterhük a legalacsonyabb a visegrádi országok közül éppen nálunk, miközben hozzájárulásuk a költségvetéshez jóval alacsonyabb bármely másik visegrádi országénál. A támogatások és kedvezmények mértéke az OECD számításai szerint Magyarországon a másik három visegrádi ország átlagához képest másfélszeres, azaz 150 százalék. Az országban működő külföldi és multinacionális cégek nálunk igenis nagyon komoly előnyöket élveznek. Most tehát nem az adócsökkentésben kell gondolkodni, hanem abban, hogy a gazdaságpolitika kiküszöbölje a honi kis- és középvállalatok versenyhátrányát a multinacionális cégekkel szemben.

hvg.hu: Hogyan lehet erőteljesebben támogatni a hazai vállalkozásokat anélkül, hogy a multik kivonulnának az országból?

R.P.: A multiknak ugyanannyit kell adni, mint a hazai vállalkozásoknak, se többet, se kevesebbet. De az nem megy, hogy a multiknak adott többlettámogatással versenyhátrányba hozzuk a honi vállalkozásokat. Ha ez a multiknak nem tetszik, akkor távozzanak. A legfontosabb feladat, hogy javuljanak a hitelfeltételek és érdemes legyen beruházni. Ha a költségvetés feszes marad, a monetáris politika tud lazítani, a kamatok csökkennek, a beruházások megtérülési rátája javul. De a devizahitelektől is meg kell szabadulni annak érdekében, hogy a forint árfolyama reális szintre kerüljön. Ezzel a honi vállalkozások versenyre léphetnek az itteni és a külföldi piacokon. Most a kibontakozás legfontosabb akadálya a monetáris politika, de annak rendbehozatalához a lehető legfegyelmezettebb költségvetésre van szükség.

hvg.hu: Ennek mik az akadályai?

R.P.: A közgazdászok elemzése és a közbeszéd általában a gazdaság lerobbant helyzetét a fiskális politikának, a költségvetés kiegyensúlyozatlanságának tulajdonítja. Kétségtelen, hogy a költségvetés fegyelmezetlenségének voltak nagyon káros következményei a magyar gazdaságra, de véleményem szerint sokkal rombolóbb hatással bírt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikája, hiszen a forint alapú források költségét, árát a csillagos egekig vitte. A forint alapú beruházás ellehetetlenült, maradt a deviza alapú beruházás, ami óriási árfolyamkockázatokat rejtett magában, kiszámíthatatlanná vált és jelentős instabilitási tényezője lett a magyar nemzetgazdaságnak. Az, hogy a svájci frank kamatlába épp mennyi, nem az MNB-től függ, hanem a svájci nemzeti banktól. Ha a magyar nemzetgazdaság hitelállományának háromnegyede valutában van lekötve, akkor az MNB-nek nincs monetáris politikája, azaz teljesen ki vagyunk szolgáltatva a külföldnek.

hvg.hu: Itt visszajutottunk az eredeti kérdéshez: ez tehát versenyhátrányt jelent a hazai kis- és középvállalkozásoknak az itteni multinacionális leánycégekkel szemben, melyek az anyavállalatukon keresztül könnyebben és olcsóbb hitelhez juthatnak?

R.P.: Így van. A multinacionális cégeket ezek a folyamatok nem, vagy csak kis mértékben érintik, az anyavállalataikon keresztül be vannak biztosítva. Ugyanakkor a magyar kkv-szektor nem tudja betölteni azt a szerepet, amely normális keretek között elvárható lenne tőle. Nem tudja ellátni a belföldi piacot, és nem tud bekapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe.

hvg.hu: Hogyan lehetne kijönni ebből a csapdából?

R.P.: A magyar gazdaságpolitika következetesen abból indul ki, hogy mi egy kis, természeti adottságokban és tőkében szegény ország vagyunk. A megélhetésünk egyetlen módja ebből adódóan a külkereskedelem, vagyis az exportvezérelt gazdaság felépítése. Ehhez azonban szükség van a bejövő tőkére, aminek révén kiépülnek azok a kapacitások, melyek az exporthoz szükségesek, s az ország kijut a megfelelő exportpiacokra. Ezt az elméletet követtük már az első világháború előtt, hangsúlyosan a Horthy-korszakban, ez a tézis határozta meg a Rákosi- és Kádár-korszakot is, és a rendszerváltás óta is ez a magyar gazdaságpolitika elmélete. Ebben a több mint száz évben egyetlen egy olyan korszak volt, 1930-39 között, amikor kilenc éven át a külkereskedelmi mérleg minden évben többlettel zárult.

A modell érdekében feladtuk a belföldi piacokat, de belföldi piacok nélkül a kkv-k nem tudnak felnőni. Egy vállalat nagyon ritkán kezdheti életét azzal, hogy exportra termel. A kiút a belföldi piacok visszanyerésén át vezet. A rendszerváltás hajnalán a magyar háztartások importtartalma 7 szátalék volt – ma ez 30 százalék. A magyar termelők elvesztették a honi piac harmadát, amit fejletlenségük miatt nem tudtak exporttal kompenzálni. Csoda, hogy nagy az alulfoglalkoztatottság?

hvg.hu: És miért nem működik ez a modell nálunk?

R.P.: Az a baj, hogy amit mi exportálunk, az nem más, mint a bérmunka. Tehát a magyar export hozzáadott értékének a tartalma alapjában véve a magyar bérmunka, mivel a magyar export importtartalma meghaladja a 80 százalékot. A német export esetében például az importtartalom 42 százalék. A fennmaradt kevesebb mint 20 százalék egyszerűen nem elégséges egyrészt a behozott tőke költségeinek a fedezésére, és nem elégséges az állam kötelezettségeinek teljesítésére, például az oktatásra, az infrastruktúra fejlesztésére, az egészségügyre. Ebből egyetlen kiút van: a hozzáadott érték arányának javítása, illetve az export egy részének átirányítása a hazai piacokon elveszett pozíciók visszaszerzésére. Ezért fontos, hogy az új kormány mint prioritást kezelje a hazai kis- és középvállalatok felkarolását.

hvg.hu: És ami az adócsökkentést illeti?

R.P.: A jelenlegi nemzetközi állapotokat figyelembe véve – tekintettel az Európát érintő gondokra – a költségvetést most a nemzetközi szervezetek és Brüsszel még jobban górcső alá veszik. Ezért a magyarországi adócsökkentés szellőztetése már önmagában is rossz ötlet. Jobb lenne, ha a Fidesz, hivatkozva a kialakult válságra, az elkövetkező két-három évben nem érintené ezt a témát. Adócsökkentés helyett viszont valóban időszerű az adóegyszerűsítés, és azt is jónak tartom, hogy végre be akarják zárni az adóelkerülés kiskapuit. Az adótörvényeket mindenkinek tiszteletben kellene tartania.

hvg.hu: Ön szerint jó lépés volt az önálló hatáskörrel bíró Pénzügyminisztérium megszüntetése?

R.P.: Érdekes kérdés. Ennek ugyanis van olyan értelmezése, hogy a gazdaság igényeinek rendelik alá a pénzügyeket és nem fordítva. A Fidesz részéről ez izgalmas és bátor próbálkozás. Ha az új kormánynak sikerül intézményesítenie ezt az elméletet, komoly dolgot visz véghez. Mások egyébként ezt már megpróbálták, volt ilyen kezdeményezés a németeknél és a franciáknál is, de egyiknél sem járt sikerrel. Az elképzelés jó, mert egy tető alá hozza a pénzügyeket és a gazdasági stratégiát, amire Magyarországnak égető szüksége van, de veszélyes, mert lazíthatja a költségvetési fegyelmet.