Babarczy Eszter: felemelő lenne a tűzijáték elmaradása

A Medián felmérése szerint a megkérdezettek kétharmada nem akar tűzijátékot, 84 százalék hallott Dóczi-Tóth Eszternek a Facebook-on indított mozgalmáról – vagyis, hogy a megtakarított pénzt adjuk oda az árvízkárosultaknak. A kormány kapott egy szép feladványt. A tűzijáték elmaradása most, csak ezen az augusztus 20-án, a lehető leglátványosabb szimbóluma lenne annak, hogy a magyarok többségének igénye van szolidaritásának kifejezésére – vélekedik Babarczy Eszter.

Nyilván nem is teljesen függetlenül Seres Mária valahai kezdeményezésétől, eddig csaknem negyed millióan úgy gondolták, hogy egy ügy mellé állnak.Ez az ügy – ellentétben az előző népi kampánnyal – nem a politikai elit megbüntetéséről, hanem a szolidaritásról szól. Vannak persze fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy mennyiben képviseli az egyéni felelősség elvét a tűzijáték elmaradásáért indított mozgalom.

Az idén elmarad? Fotó: MTI - Kovács Attila

Az egyéni felelősség itt azt jelenti, hogy adakozzunk a saját pénzünkből, úgy, ahogy százezrek megtették, akár közvetlenül, akár a különböző segélyvonalakon keresztül, hívásaikkal. Tisztán morális szempontból nézve, etikusabb lemondani valamiről, ami nekem fontos – például a nyaralás árát átutalni az árvízkárosultaknak –, mint lemondani olyasmiről, ami nekem nem annyira fontos (esetleg még idegesít is), viszont másnak kedves szórakozása lehet.

Ennek ellenére, a tűzijáték lemondásáért indított mozgalom akkor is csodálatos és valami egészen új, ha se pénz, se posztó nem jön ki belőle. Ha elmarad a színes rakéták kilövése a csatlakozó városokban, illetve – ha a kormány úgy dönt – Budapesten, mindenki tudni fogja, hogy ez a magyar szolidaritás jelképe.

Ha a Fidesz nyelvén akarunk fogalmazni, a magyar nemzeti összetartozás jelképe. Ha liberális nyelven: a közösség megtapasztalásának élménye. És ez nem valami ellen irányul, nem arra szolgál, hogy kizárjon, főleg politikai érdekekből, másokat a közösségből. Ennek a közösségnek a lényege az, hogy tükrözi a vágyat: szeretnénk segíteni egymásnak. Hogy van szolidaritás. Mivel mindenki tudja, hogy mindenki más is megtapasztalja ugyanezt az élményt, hogy tudniillik nincs tűzijáték, és azért nincs, mert civilek – az egyetlen ember kezdeményezéséből kinőtt mozgalom – ki akarták fejezni a szolidaritásukat.

Ezért jelentős esély van rá, hogy megnő a civilek közötti és a civil kezdeményezésekbe vetett bizalom Magyarországon. Lehet, hogy akik támogatják a tűzijáték elmaradását, nem éppen így fogalmaznák meg az indokaikat. Azt mondanák, hogy az állam úgyis csak pazarol, hogy a mi adóforintjainkról mi rendelkezzünk, hogy az adakozás is szép dolog, de ki tudja, hová megy a pénz, hogy az egész amúgy is csak cirkusz a népnek – mindegy. Az eredmény akkor is az, hogy a civil kezdeményezésekbe és általában a közösségi cselekvésbe vetett bizalom, és a szolidaritási közösség átélése megnő. Az elmaradás révén sokkal inkább, mint a Dunaparton tolongó tömeg révén.

Nem, ez nem a takarékosságról szól. Pontosabban, nem ezért fontos. Nem ezért csodálatos – szerény véleményem szerint.

 Teljes ostobaság demagógiával, populizmussal vagy az államalapítás ünnepének ócsító degradálásával vádolni a kezdeményezést. Ez egy egyszeri gesztus – legalább annyira ünnepélyes, mint a durranó csillagok a sötét égen. Mi több, sokkal inkább kifejezi a nemzeti összetartozást, mint bármilyen állami népünnepély.

 És persze mi sem mutatja jobban, hogy az új média mire képes – lehet itt bármilyen médiatörvény, a társadalmi hálózatok olyan kommunikációs eszközt kaptak, amivel szemben hat állami televízió is tehetetlen lesz.