hvg.hu: Nagy port kavart, amikor a Demokratikus Charta pécsi rendezvényén tényként közölte, hogy a TV2-től való távozása után a kereskedelmi csatorna a jobboldali Helyi Téma kiemelt hirdetője lett, hirtelen milliárdos bevételhez jutott. Ezek szerint eltávolításában politikai megfontolások játszhattak szerepet?

Vágó István: Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy zártkörű rendezvényen hangzott el, ahol körülbelül ötvenen beszélgettünk közéleti témákról.

Nem mondtam el részletesen, hogy a csatornával miként váltunk el egymástól, csupán felhívtam a figyelmüket néhány tényre, mert a közéleti eseményeknek az is része, hogy mi történik a médiában. Még az olyan hosszú távú kapcsolatok is rámennek a jelenlegi politikai hangulat következtében előállt viszonyokra, mint amilyen az enyém volt. Egyértelműen összefüggéseket látok az elmozdításom és a jelenlegi politikai kurzusnak befekvő médiumok között.

A TV2 arra hivatkozik, hogy a csatorna a nézők véleményén alapuló kutatási eredményeket megismerve döntött a szerződésbontásomról, melyből állítólag az derült ki, hogy a műsor nem nekem való. Megjegyzem, a felmérést nem láttam. Kérdezem én, miért kell egy határozott idejű szerződést felmondani erre hivatkozva? Az ügyemmel egy időben Joshi Bharat is hasonló helyzetbe került, mint én, de vele kapcsolatban Kiss Péter, a TV2 programigazgatója azt nyilatkozta, hogy attól, mert Joshi a csatornával áll szerződésben, nem kell rátolni olyan műsort, ami nem áll jól neki, s megvárják, amíg egy jobb, rá szabott műsort találnak számára. Ennek tükrében, az én esetemben is várhattak volna másik műsorra, hiszen én még évekig rendelkezésükre álltam.

hvg.hu: A TV2 szóvivője, Koltay Tamás azt nyilatkozta, szomorúnak tartja, hogy ön „képtelen a csatorna döntését méltósággal tudomásul venni, és légből kapott politikai indítékokat sejtető összeesküvés-elméleteket gyárt”.

V.I.: Nem gyártok semmiféle összeesküvés-elméletet, csak a tényeket mondtam el. Sajnálatosnak és szégyenletes dolognak tartom, hogy a TV2 erre csupán egy általános maszlaggal válaszolt. Habár egy olyan televíziótól, amelyről kimutatták, hogy híradóik fölöttébb elfogultak a kormánypárt javára (a Policy Solutions elemzése alapján a TV2 84 százalékban, az M1 és Duna TV 83, illetve 82 százalékban építi be a kormány véleményét hírműsoraiba), nem is várható más reakció. Koltay Tamást nagyon sajnálom, hogy ilyen szerencsétlen nyilatkozatot kellett tennie; ha megtagadja, valószínűleg vele is az történik, mint velem.

hvg.hu: Miért nem perelte be a csatornát?

V.I.: Megtehettem volna, hogy nem fogadom el a szerződésbontással kapcsolatos indokot, mert – lássuk be – az érvük nevetséges, de a feleségem könyörgőre fogta, hogy ne pereskedjek, ezért nem tettem.

hvg.hu: Néhány nappal ezelőtt az egyik bulvárlapnak azt mondta, nem szeretné tovább feszegetni ezt az ügyet, mert „veszélyes és eléggé kényes ez a helyzet.” Ez alatt mit ért?

V.I.: Azért tartom veszélyesnek és kényesnek a helyzetet, mert nem lehet tudni, hogy a jelenlegi kormánypártok iránt elfogult média milyen rágalmakkal áll elő. Már évek óta tapasztaljuk a jobboldali sajtónak azt a gyakorlatát, hogy bizonyítatlan ügyekkel kapcsolatban szóba hoznak embereket, majd ezt szajkózva próbálják ellehetetleníteni őket. Ezt tisztességtelen, gátlástalan és aljas módszernek tartom.

hvg.hu: Mi ösztönözte arra, hogy aktív szerepet vállalt a Demokratikus Chartában?

V.I.: Egy a polgári értékeket óvó társaságról beszélünk, melyben vannak általam nagyra becsült liberálisok, baloldaliak és konzervatívok is. Élvezem a társaságukat, amennyire tőlem telik, támogatom őket. Én a liberális vonalhoz sorolom magam. Szeretném itt megjegyezni, a liberálisokat gyakran éri az a vád, hogy bizonyos nézetek ellen határozottan felemelik a szavukat, miközben liberálisként mindent tolerálniuk kellene. Ez nem így van. Számomra az egyik legfontosabb liberális elv, hogy nem toleráljuk az intoleranciát. A liberalizmus harcosan kiáll az intolerancia ellen.

hvg.hu: Egyértelmű politikai állásfoglalása sok embernek nem tetszik. Ezzel nem veszélyezteti esetleges későbbi médiaszerepléseit?

V.I.: Dehogynem, hiszen mindig tudtam és emlegettem is, hogy számomra ez a politikai szerepvállalás nyilvánvalóan gyökeres népszerűségcsökkenést okoz azoknak a körében, akik az általam vállalt világnézettel nem szimpatizálnak. A különböző internetes fórumokon a személyemet érintő megjegyzések, kritikák és hozzászólások elképesztő gonoszságot és elfogultságot tükröznek. Ilyenkor érzékelem, hogy az országban, sajnos, milyen nézetek tapasztalhatók nagy tömegben, nekik nem is szeretnék megfelelni.

Ezzel szemben, akik egyetértenek velem, talán jobban fognak kedvelni, ez utóbbiak pedig nekem sokkal fontosabbak. Érdekes, hogy amíg engem nem kapcsoltak össze a politikával, addig éveken át a legkedveltebb és leghitelesebb televíziós személyiségként tartottak számon, most pedig minden készségemet és az eddig mutatott teljesítményemet kétségbe vonják. Eddig okos, kedves, joviális személyiségnek tartott a nagy többség, most pedig az engem támadók szemében egy okoskodó, magyarellenes, zsidó- és cigánybérenc bunkó lettem. Nagyon nagy baj, hogy az emberekben ilyen indulatok lettek.

hvg.hu: Tudjuk, Amerikában a művészek és a közéleti szereplők nyíltan vallhatják, hogy a  demokratákhoz vagy a republikánusokhoz húznak, de Magyarország más, itt mély árkok vannak.

V.I.: Ne felejtsük el, hogy Amerika kétszáz éve liberális demokráciában él. Mi pedig még nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy békén hagynak bennünket és nem állomásoznak a területünkön külföldi csapatok. Nem kell parírozni idegen hatalmaknak, magunkra hagytak minket és így marjuk szét egymást. Sajnos a távoli jövőben sem látok arra esélyt, hogy ez változni fog. Minden jel arra mutat, hogy a magyar viszonyok és a gazdaság egy hatalmas lejtő előtt áll. Ha ugyanis Orbánék betartják, amit az Európai Unió előtt vállaltak, akkor a magyar társadalom nagy része el fog fordulni tőlük, ha pedig megvalósítják mindazt, amit a híveik várnak, akkor a gazdaságot vágják tönkre.

hvg.hu: Láthatjuk még önt a tévé képernyőjén?

V.I.: Szándékaim szerint nem, mert nem nagyon látok olyan médiumot, ahol arra lenne igény, amit én képviselek, amit tudok. A két nagy kereskedelmi televízióban szerintem rám már nincs szükség. Alekosz megelőzött, mellette én aligha rúghatok labdába.

hvg.hu: Ez nem gondolhatja komolyan… De ha már Alekoszt említette, mi a véleménye arról, hogy a valóságshow-kban feltűnt „sztárocskák” uralják a kereskedelmi adókat és a bulvársajtót? Van ennél még lejjebb?

V.I.: Egészen addig van, ameddig ez találkozik a nézők igényeivel. A jobboldali és a szélsőjobboldali retorikában halljuk, hogy a kereskedelmi televíziók szorítják le a nézők igényeit. Nem értek ezzel egyet, mert ma már a legtöbb háztartásban nyolcvanféle magyar adóból lehet válogatni, ezek között vannak például történelmi, tudományos, hír-, sport-, zene-, film- és gyerekcsatornák, tehát mindenki azt nézhet, amit akar. Rengetegen mégis a két nagy kereskedelmi tévé műsorait választják. Szerintem inkább az a helyzet, hogy a kereskedelmi televíziózás próbál alkalmazkodni a közönség igényeihez. Amikor a 70-es évek közepén jelentkeztem televíziósnak, nem erről álmodtam. Mára rájöttem, hogy akkor voltam tévedésben. Az igazi televíziózás az, amit most látunk, ez az ő természetes állapota. Én ebbe már nem jelentkeztem volna.

hvg.hu: Ezek szerint nagyon rossz véleménye van a széles közönség ízléséről, igényéről. Ennek ellenére optimista, hogy politikai meggyőződésének tud elegendő hívet szerezni?

V.I.: Elsősorban a magam lelkiismeretére hallgatok, amikor ezért küzdök. Ha nem tenném, nem tudnék reggelente a tükörbe nézni. De azzal is tisztában vagyok, hogy ez hosszú, állhatatos kiállást, türelmes érvelést igényel.

hvg.hu: Miért tartott ki a tévénél mégis ilyen sokáig?

V.I.: Mindig arra törekedtem, hogy kereskedelmi köntösbe öltöztessek közszolgálati tartalmakat. A Legyen ön is milliomos című kvízműsor pontosan ilyen volt, ott lehetett fontos és érdekes dolgokról beszélni. Ma már, azt hiszem, nem lehet. Nálam ez a korszak lezárult, egy porcikám sem kívánja például azt, hogy egy sztár mellett énekeljek vagy sárban fetrengjek. A jövőben csak olyan műsorban szeretnék szerepelni, amihez kedvem van. Arra azonban, hogy lesz ilyen, nagyon pici esélyt látok.

hvg.hu: Mi a helyzet a közszolgálati televízióval?

V.I.: Az M1 intendánsa, Rákay Philip anno az általam szerkesztett Szerencsekerék című műsornak volt a bemelegítő embere, adás előtt és közben tapsoltatta a közönséget. Nem hiszem, hogy ő most barátságos lenne velem. A kettőnk pályája annyiban hasonlít, hogy ő is politikai nagygyűléseket vezetett, az utóbbi időben pedig én is belekóstoltam ebbe a szerepbe. Lehet, hogy alkalmas időben belőlem is intendáns lesz?

hvg.hu: Mivel telnek a napjai, készül valamire?

V.I.: A barátaimmal készülünk a május 17-én megrendezendő Torontáli István-emlékkoncertre. A legendás 100 Folk Celsius tagjával, aki egyébként első basszusgitártanárom volt, életének utolsó éveiben együtt játszottunk a Bossa Rt. jazz-zenekarban. Az együttesünk is fellép majd a koncerten. Írok egy szkeptikus könyvet, amelynek az lesz a címe, hogy „Vigyázat, csalók!”. Ez különösen aktuális lesz Rodolfo születésének századik évfordulóján, bár ő kicsit másképp mondta: trükkjeit vezette be azzal a figyelmeztetéssel, hogy „Vigyázat, csalok!”. A kötet az ezoterikusok és áltudósok kártételeiről fog szólni. Talán nem minden áthallás nélkül: a mai közéletben is tapasztaljuk ezeknek a veszélyét.