szerző:
Gergely Zsófia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Személyeskedő levélben támad a Magyar Idők főszerkesztője, Gajdics Ottó, miután riportot közöltünk a lapjában melegpropagandával vádolt Billy Elliot-előadásról. Olyan hévvel magyarázta, hogy rajtuk valójában nem röhög senki, hogy menetközben sikerült elhatárolódnia saját botrányt okozó cikküktől. Felvetéseit a rá adott válasszal együtt nyilvánosan közöljük.

Múlt héten a Magyar Állami Operaház igazgatója, Ókovács Szilveszter lemondta a Billy Elliot című musical 15 tervezett előadását a „negatív hangvételű sajtókampányra”, illetve az emiatt visszaesett jegyértékesítésre hivatkozva. A darab két éve fut, így valóban változó nézőszámmal, de mindez közvetlenül azután történt, hogy a Magyar Idők cikkében betámadták azzal, hogy a balettozni vágyó kisfiú története homoszexuális utalásokat tartalmaz, veszélyeztetve a célközönséget jelentő „kisiskolásokat” – ráadásul pont most, hogy fogy a magyar és hazánkat „idegen invázió fenyegeti”.

Az előadások gyérítésének bejelentése után mentem el az aznap esti Billy Elliot-előadásra, az erről készült riport másnap, június 22-én meg is jelent a hvg.hu-n. Erősen egyszerűsítve az volt a konklúzió, hogy a szülők köszönik, de maguk szeretnék eldönteni, milyen darabra ajánlatos elvinni gyermeküket. Többségük pedig kifejezetten nevetett azon, hogy éppen homo-propagandával mételyezi szegény kisfiát/kislányát.

Alig két órával később befutott egy levél Gajdics Ottótól, a Magyar Idők főszerkesztőjétől, amiben érzékelhetően tajtékozva kérte ki magának a riportot, „ne sugalljon ilyen hülyeségeket” – jellegű személyeskedő stílusban. Mivel a Billy Elliot-cikket jegyző, beazonosíthatlan szerzővel, N. Horváth Zsófiával ellentétben nemcsak a nevemet vállalom az írásaimnál, de közügyről lévén szó inkább transzparensen szeretném a kérdést megvitatni:

Gajdics Ottó levele változtatás nélkül:

Tisztelt Gergely Zsófia!

Bátorkodom feltételezni, hogy a Magyar Időkre gondolt már akkor is, amikor az „Orbán-kormány szócsöveként működő lap” megfogalmazást adta az önnek nyilatkozó szülők szájába. Szeretném önt megnyugtatni, hogy nem akarjuk megmondani, mit nézhetnek meg a színházban a gyerekkel. Ezért megkérem arra, kérdéseit úgy fogalmazza meg a jövőben, hogy ne sugalljon ilyen hülyeséget velük. Azt is figyelmébe ajánlom, hogy nem támadtuk a Billy Elliot darabot. Egy külső szerző küldött publicisztikát róla, egy máshol kirobbant vitához szólva hozzá. Vagyis a kormányszócső Magyar Idők nem rontott neki a darabnak. Maga Ókovács Szilveszter főigazgató úr védhette azt hasábjainkon. A kormány álláspontját nem ismerem a kérdésben, gyanítom, hogy nincs is. Ön tehát jócskán félrevezette szegény alanyait. Ezért azt gondolom, a megkérdezettek nem csupán a gyerekükre leső melegveszélyen, hanem az ön téves prekoncepción alapuló ostoba kérdésein is jókat röhöghettek. Javaslom, máskor legyen ügyesebb!

Üdv. Gajdics Ottó, Főszerkesztő, Magyar Idők Kiadó Kft.

Kedves Ottó,

Igazán örülök, hogy Billy Elliotnak köszönhetően billentyűzetet ragadott, és megkeresett. Ugye, milyen könnyen ment? Pedig másfél éve a Tv2-vel kötelékben ellenem irányuló, csúnyán elbaltázott karaktergyilkossági kísérletben pont rejtőzködő moráldívának kereszteltek el – ezek szerint mégsem, vagy nem elég jól rejtőzködöm. Akkor is ugyanilyen simán el tudtak volna érni, ha legalább a sajtó egyik legelemibb szabályát betartották volna, miszerint ha valakiről valamit állítanak, legyen lehetősége reagálni. Most, hogy anyázni támadt kedve, ez egyből összejött. És ha már itt tartunk, képzelje, nem kerültem börtönbe adatokkal visszaélés miatt.

Ami a Billy Elliot-riportot illeti, bátorkodás helyett beérem azzal, ha rábök a cikkben, mégis melyik nyilatkozó szülőnek adtam a szájába az „Orbán-kormány szócsöveként működő lap” fordulatot. Mindegyikük véleménye pontosan idézve, ahol szó szerint, ott idézőjelbe téve szerepel, ez a minősítés egyiküknél sem jelenik meg. A szócső definíciót szerzőként én használtam például a lead első mondatában, és nyíltan odaírtam, hogy az Ön által főszerkesztett lapot tartom zsebmédiának.

Levelének másik fő mondanivalója, miszerint a Magyar Idők nem is támadta a darabot, csak „egy külső szerző küldött publicisztikát róla" az egyik leggyávább másra mutogatás, amit mostanában láttam, pedig erős a mezőny. Minden lapnak vállalnia kell(ene) az utolsó betűt is, amit a köz felé közvetít. A hvg.hu-n legeslegkülsőbb szerzőként sem jelenhetne meg például egy publicisztika DJ Jeszytől, ha két fekvőtámaszozás közt kitalálná, hogy a fideszesek és jobbikosok orális szexben nyújtott teljesítményéről szerzett szaktudását nemcsak a pólóján tenné közkinccsé, de "elküldené" publikálásra szánt cikkben részletesebben kifejtve.

A főszerkesztőként Ön által irányított lap „Botrányos előadás az Erkel Színházban” címmel közöl egy cikket N. Horváth Zsófiától, majd a nekem írt levélben gyakorlatilag elhatárolódik attól. Viszont eltekint minden reflexiótól, pedig volna mit átgondolni ott, ahol szerkesztőn, rovatvezetőn, főszerkesztőn átmegy egy szöveg, amely szerint Csajkovszkij is csak arra való, hogy meleggé tegye a kisgyerekeket.

De ha már ilyen korrekten kiseggel külsős szerzője, N. Horváth Zsófia "közíró" mögül: tegye meg, hogy megadja az elérhetőségét. Újságíróként szívesen megkérdezném, hogy lehet úgy közírni, hogy ennek semmi nyoma nincsen a közben. És akkor már legyen szíves csatolni a Magyar Idők hivatalosan auditált példányszámát/online forgalmi adatait, hogy összevethessük a tavalyi évben kapott állami hirdetések összegével – ezzel el is dőlne ez a kormányszócső kérdés.

Természetesen tudom dekódolni a leereszkedő kioktatást levelének zárszavából, mégis köszönettel megfogadom a javaslatát, és a jövőben még ügyesebb leszek!

Üdvözlettel, Gergely Zsófia

UPDATE: Befutott Gajdics Ottó reagálása, amiben már olyan szinten minősítget és gyűlölködik, hogy kár volna közszemlére tenni. Másrészt kifejezetten sérelmezi, hogy főszerkesztőként egy újságírónak írt levelét nyilvánossá tettük, bármennyire egy közügyről/saját cikkükről van is benne szó. Mindenesetre állítja, hogy N. Horváth Zsófia létező szerző, viszont óvják őt tőlem, illetve "a kormányellenes bértollnokok ártatlan megkeresésnek álcázott karaktergyilkossági kísérleteitől".

©

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!