Mit tesznek és mit nem a Jobbik kiküldöttei a magyarokért?

Sokan féltették Magyarország nemzetközi megítélését a három jobbikos EP-képviselő miatt. Az európai választások óta eltelt másfél év nem igazolta e félelmeket: a kiküldött Jobbik-trió igyekszik ugyan zajt kelteni, de választott eszközeik komolyabb visszhang keltésére alkalmatlanok.

Magyarország huszonkét EP-képviselője közül három a Jobbik színeiben igyekszik az unió döntéseit a magyarság érdekei szerint alakítani. Munkájukról a “brüsszeli buborékban” keveset hallani, ezért a hvg.hu most utánanézett, mit tettek le eddig az asztalra. Egy független, a parlamenti döntéshozók munkáját statisztikák és objektív mutatók mentén összehasonlító oldalt és egy elemző intézetet kerestünk meg, hogy segítsenek nekünk feltérképezni a képviselők aktivitását. Nehezíti a képalkotást a képviselők kis számán túl az, hogy a Jobbik EP-“frakciójában” személyi változás történt idén júniusban, amikor is Balczó Zoltánt Kovács Béla váltotta.

Haza üzennek

Fotó: Stiller Ákos

A parlamenti döntéshozók munkáját folyamatosan nyomon követő votewatch.eu kimutatásai szerint a Jobbik képviselői leginkább a parlamenti felszólalások műfajában jeleskednek. A 2009-2010-es plenáris évad során Morvai Krisztina 47 felszólalásával a magyar EP-s mezőny élén végzett, Tabajdi Csaba szocialista honatyával közösen. A politikai karrierjét Brüsszel elhagyása óta idehaza folytató Balczó a harmadik helyig vitte 35 beszéddel, Szegedi Csanád pedig a magyarok között a tizennegyedikként zárt 11 felszólalással.

A Policy Solutions elemző intézet igazgatója, Boros Tamás azonban arra figyelmeztet, hogy a szakbizottsági és plenáris ülés előtti felszólalásoknak jellemzően pártpolitikai szempontból van jelentőségük, hasonlóan a Bizottsághoz intézett kérdésekhez; ezek ugyanis nem hagynak érdemi nyomot a jogalkotási folyamatban. Morvai Krisztinának a 2006. október 23-ai rendőri túlkapásokra kihegyezett több tucat felszólalása nem releváns fórumon hangzott el, hiszen ez nem az EP hatásköre. Morvai ráadásul gyakran olyan - például Guantanamónak vagy az iraki, afganisztáni helyzetnek szentelt - viták során is a hazai rendőri túlkapásoktól beszél, ahol az ilyesmire nem néznek túl jó szemmel.

Boros szerint a szimbolikus politikai kommunikációt erőltető Morvai Krisztina esetében egyértelmű, hogy a plenáris és szakbizottsági üléseken alkalmazott retorikája kizárólag a magyarországi választóinak szól, nem pedig európai parlamenti képviselőtársaihoz beszél. Morvai ugyanis - noha brüsszeli működésének helyben minimálisan van lenyomata - hazafelé aktív online kommunikációt folytat, folyamatosan elérhetővé teszi legújabb felszólalásait a YouTube-on, és rendszeresen nyilatkozik a jobboldali-radikális médiának.

És ez nagyjából fel is emésztheti minden idejét. A 2009-es EP-választások óta zajló ciklusban ugyanis egyetlen állásfoglalásra irányuló indítványa, saját jelentése, írott véleménye vagy a Bizottsághoz intézett kérdése nem volt, mindössze hat módosító indítvánnyal élt. S bár az EP mezőgazdasági bizottságain is előszeretettel űzi politikai showműsorát, ott már kicsit építőbb: az utóbbi időben érdemi szakpolitikai módosító indítványokkal is élt. Legutóbb a méhészeti szektor helyzetéről szóló jelentés vitájában, a mézhamisítás kártékony hatása kapcsán nehezményezte, hogy “nemzetközi olvasztótégelybe kerül a legendás magyar méz”. Előszeretettel beszél továbbá a hazai kisgazdák védelmének fontosságáról, élesen kikelve a külföldiek földvásárlási joga ellen.

Nagy különbségek mutatkoznak

A Policy Solutions elemzője szerint - objektív szempontok alapján - Balczó egy éves európai parlamenti pályafutása során a rá jellemző szélsőjobboldali retorika ellenére jó szakmai munkát végzett. Összesen 35 felszólalása volt, valamint egy állásfoglalásra vonatkozó indítványa a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások megszakítására vonatkozóan. Párttársával, Szegedi Csanáddal együtt azonban ők voltak az egyetlenek, akik a magyar képviselők közül nem javasoltak módosító indítványokat az EP jogalkotási folyamata során. A Balczó helybe lépő Kovács Béláról, aki szeptember óta aktív EP-képviselőként, korai lenne mérleget vonni, hiszen eddig mindössze néhány felszólalást tudhat maga mögött.

Ami a megjelenést illeti: a legszorgalmasabban Balczó látogatta a parlament plenáris üléseit, 93 százalékukon vett részt - azaz a 45-ből 42 napon. Ezzel szemben párttársai, Szegedi és Morvai mindössze 72 százalékban voltak jelen; ezzel - az összes képviselő plenáris látogatási szokásait figyelembe véve - az alsó harmadban foglalnak helyet.

Szakmai munkából elégtelen

A statisztikák tükrében és az elemző meglátása szerint kijelenthető, hogy a harmadik Jobbik képviselő, Szegedi Csanád szakmai munkavégzésének szinte semmilyen írott nyoma nincs. A mindössze átlagosan havi egy (összesen 17) felszólalást jegyző ifjú titán egyedül a haza- és Erdélybe üzengetésben aktív, e hőscselekedeteiről gyakran frissülő honlapja és közzétett sajtóanyagai tanúskodnak.

Fotó: Túry Gergely

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy esetenként súlyos politikai hibákkal véteti észre magát. Az év elején például az EU és a közép-ázsiai államok közötti kapcsolatokért felelős szakbizottság tagjaként Üzbegisztán unióhoz delegált nagykövetét fogadta irodájában. A találkozó után sajtóközleményben kürtölte világgá a köztudottan elnyomó rezsim választásaira reagálva, hogy “figyelemmel kísérte az üzbegisztáni választásokat, és meggyőződött azok demokratikus voltáról”.

Valóban érdemben képviseli a Jobbik-választók érdekeit?

Boros szerint kevéssé meglepő, hogy Szegedi és párttársai önálló jelentést nem jegyeznek, hiszen az ilyesmi elkészítése összetett politikai feladat, különösen egy “politikai karanténban” lévő szélsőséges pártnak. Ezért a járható út az érdemi szakpolitizálásra a módosító indítványok benyújtása és elfogadtatásuk a szakbizottságokban.

A hvg.hu parlamenti forrásai azonban arra figyelmeztetnek, hogy szakmai hozzáértés híján szinte lehetetlen érdemleges módosítókkal hozzájárulni a parlamenti munkához, amelyhez a brüsszeli döntéshozatali folyamatok folyamatos és odaadó követése alapvető. Ráadásul a brüsszeli szakértők szerint a pártpolitikai munka kiváló eszközének tekintett írásbeli nyilatkozatok lehetőségével sem élnek a jobbikosok.

Ami a magyar érdekek szívós védelmét illeti, a Jobbik képviselői a votewatch szerint a saját tagállamuk képviselőtársaival együtt szavazásban is a lista végén kullognak. Igaz, ez utóbbi mutató nem veszi figyelembe a politikai vagy egyéb okokra visszavezethető egyet nem értés közti különbségeket.