Igaz, egyikkel szemben sem emelt tartalmi kifogást, a médiatörvény miatt sem. Csak azért küldte vissza őket, mert ezeket a törvényeket eleve jogszabályellenesen krampácsolta össze a frakció. Illetve nyilván nem ezek az üresfejű, tőmondatnyi kérdések elől menekülő komornyikok, hanem az idomár, akik eléjük teszi a szöveget.

Szabályok eddig is léteztek, csak át lehetett lépni rajtuk, és nem volt hová fellebbezni. Fék és ellensúly, bizony. Na az nem volt, és ezért tudtak behekkelni zárószavazás előtti indítványokkal meg egy tekercs szigszalaggal bármibe bármit. Ezért lehetett áttolni két nap alatt bármilyen rémálmot. Ettől ilyen szép stabil és kiszámítható a magyar jogalkotás és a gazdasági környezet.

Áder gesztusa azt demonstrálja, hogy az alapvető szabályok betartatása is jelentős lélektani hatással bírhat, mert megmutatja, hogy mindent még a Fidesznek sem szabad, hogy a KRESZ legalább vonatkozik rájuk. És ez nem csekélység manapság, amikor pedig már elhittük, hogy mehetnek kedvük szerint, amerre épp áll az autó orra.

Ugyanezt megtehette volna Dobzse Pali, a rongyember is, akitől Áder átvette a Sándor-palotát, elvégre a jogalkotási törvényt és a házszabályt nem először sértette meg a Fidesz-frakció. Viszont az is igaz, ő megmondta előre, motor akar lenni, és nem fék. Sokkal járult hozzá ahhoz az érzethez, hogy a Fidesz Zrt. bármit megtehet, és ez ma már jelentősebb bűnnek számít, mint az a régi lopás.

Áderről kiderült továbbá, hogy nem kizárólag aprólékos jogászkodással kívánja tölteni az idejét. Schweitzer József meglátogatása – az incidenshez képest – talán túlreagálás, de ahhoz képest meg épp időszerű, hogy Kövér László nyilasmosdatásával szemben sem látszott addig a markáns ellenvélemény. Felszabadító erejű a remény, hogy mégsem indul el a teljes kormánypárt és az egész magyar állam a szélsőjobb kolompja után, visszavenni Erdélyt a zsidóktól.

Benne van a levegőben a rosszhiszemű magyarázat, miszerint Áder csak eljátssza a másként gondolkodót. Most akadékoskodik kicsit, hogy lehessen rá hivatkozni, aztán az igazán fontos ügyekben beschmittül. Volna ebben logika, és van történelmi előzménye: az érett kádárizmus is gondoskodott szelepekről. Ám az eddigi kormányzás lényege éppen az volt, hogy a látszatra sem adnak, Kádár Jánost pedig puhapöcsnek tartják. Hogy nincsenek gesztusok, nincs irgalom, és ha meg tudod ölni az ellenfeledet, ne halaszd holnapra. Nehezen fér bele a mostanáig felmutatott paranoid habzsolásba, hogy a kisgömböc akár látszatból ellensúlyt építsen magának. Főleg azért, mert ha a látszatellensúly meghallja a tapsot, egyszer még igazi is válhat belőle. Ezenkívül a kormányzás minősége is ellentmond annak a feltételezésnek, hogy itt bárki képes lenne effajta ördögi terveket kovácsolni. Ennél könnyebb és főleg kellemesebb elhinni, hogy valaki éppen meghasonlani készül, és azon töri a fejét, hogyan tegye jóvá az eddigi hibáit.

Keskenyebb út ez, mint a zoknibáboké, de sokkal szebb történet lehet belőle, amikor majd válaszolni kell a kérdésre: papa, te hol voltál akkoriban?

Áder Jánosról korábban: Szolgálat alól felmentve