Egy kacifántos fejtegetés közepén van éppen, a Kálvin téri református templomban. Frissítően aktuális, és mi tagadás, nagyon ügyes. Méghogy a templomokban áporodott volna a levegő! Hiszen ez maga a popszakma!

Acháb és Nabót történetéből indult, amelyben Izrael királya Nabót szőlejét akarja megszerezni, hogy nagybirtokához csatolja. Nabót nem adja a földet, mire Acháb koncepciós perben megöleti, csakhogy ettől az Isten begurul, és kiirtja a családját hetedíziglen. Mert úgy szerette e világot, ámen.

Ekkor még azt hittem, hogy ebből legfeljebb a tokaji présházig lehet eljutni, esetleg a norvég alapokhoz, de alábecsültem Páll László elnök-lelkész tehetségét. – Ácháb átlépett egy határt. Hm, határsértés... na mi jut erről eszünkbe manapság? Ugye? Ugyehogy?! Sokan nem szeretjük a határokat, mert a kommunisták ránk zárták az országot, de igazából igenis kellenek határok, mint ahogy a parancsolatok is azok, meg a drótkerítés is. A kormány a lehető legjobb megoldást próbálja megtalálni, hagyjuk őket dolgozni, mert nem érhet célba az az autó, aminek az utasok rángatják a kormányát. Különben jön az Iszlám Állam, már a spájzban vannak! És most énekeljük el a Himnuszt.

Ez így összefoglalva eszement bornírtságnak hangzik, de profi előadásban nagyon is magával ragadó a levezetés, hogy tehát a Királyok Könyvének 21. fejezetéből magától értetődően következik a gyorstelepítésű drótakadály és a menekültektől való ösztönös irtózás. Ez Isten igéje, menjetek békességgel.

Hát így működik ez.

Az iszlám nem kivétel, csak pillanatnyilag a legjobb példa. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak. Hiszen eleve az a felvételi követelmény oda, hogy el kell hinni egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot. El kell hinni, hogy a szent iratok tartalma úgy igaz, ahogy van, és ráadásul csak érintőleg szól az ókori szemiták kalandjairól, ezenfelül mélységes, ma is érvényes üzenete van. És ez megszüli az értelmezési kényszert: Isten tanítani akar Acháb történetével, csak most, csak önöknek, vagyis muszáj, hogy köze legyen a tegnapi hírekhez. Megoldható, mint látjuk; ahogy a Rohrschach-teszt is. A megoldás pedig azon múlik, hogy mik a tegnapi hírek.

Aztán összemérhetjük férfiasan a vallásainkat: míg az odaát gyerekek meggyilkolását magyarázzák meg Isten jóságával, addig nálunk csak a felrúgásukat indokolják azok, akik köztünk élnek.

Vagy a megetetésüket. Az irracionális hitből éppenséggel levezethető az emberség is; voltaképpen az is egy elég logikátlan dolog, a tigrisek például nem ismerik. Az istentisztelet után felcsípem a Reformátusok Lapját, és olyan cikkeket találok benne, amiket írhattak volna akár a Migration Aid aktivistái, vagy maga Ferenc pápa. Segítségről, önzetlenségről és arról, hogy Jézus maga is menekültként született, egy koszos benzinkúton. Még a reformátusok, ennek a törpe minoritásnak a tagjai sem mind egyformák – ahogy a muszlimok sem. És ott nyüzsögnek köztük azok, akik nem is hisznek semmiben, csak kihasználják a hiszékenységet és az évezredes trükköt, hogy Isten szövegével bármilyen aljasságukat meg tudják magyarázni. Ők tudják legjobban, hogy Isten nem fog leszólni az égből, akármit hazudnak róla.

Ugyanekkor folyt a pesterzsébeti templomban az elhíresült tanévkezdő mise, amelynek meghívója szerint az iszlám veszély miatt különösen fontos a hit megerősítése. („Ez nemcsak meghívás, hanem erőteljes elvárás.”) Ez a vonal a Charlie Hebdo-merénylet óta érezhető, és azt célozza, hogy Európa térjen vissza a kereszténységhez, mert csak így védheti meg magát a muszlim hódítástól.

Felmerül a kérdés, hogy ezt a visszatérést mégis hogyan gondolják: Európa többsége ugyanis – a szabadságával élve – úgy döntött, hogy ebből nem kér. Visszavennék a döntés jogát? Rákényszerítenék a vallástalanokat az elveik elfogadására? Lesz páneurópai abortusz- és fogamzásgátlás-tilalom? Kötelező böjt? Vasárnapi zárva tartás?

És mitől lenne a keresztény teokrácia jobb, mint a saria? Miért érezné jobban magát a többség, amelynek egyik isten sem létezőbb a másiknál, viszont mindegyik nevében hajmeresztő hülyeségeket próbálnak letolni a torkán? És ami még fontosabb: mit nyernénk azzal, ha kialakulna egy militáns kereszteslovag-réteg, amely már nem a szabadság nevében veszi fel a harcot a muszlim vallási tébollyal és valóban ijesztő beilleszkedési zavaraival, hanem csak úgy, ultraságból, meg azért, mert hangokat hall?

Nem vagyunk semmivel jobbak, amíg mindent elhiszünk, amit a Bibliából vezetnek le. Nem azt az Európát kell megvédeni, amely boszorkányt és tudósokat égetett vallási okokból. Nem is azt az Európát, ahol érinthetetlenek az egyház emberei, és gyerekeket gyalázhatnak halomra büntetlenül. Hanem azt, ahol egészséges, a világi törvényeknek alávetett kisebbséget alkotnak a földönkívüli lényekben hívők, és lehetőleg azt hallják ki a hangokból, hogy szeresd felebarátodat.

Az iszlám veszélyt az az Európa tudja legyőzni, ahol a hit nem erőteljes elvárás, hanem szabadon választott lehetőség. A liberális demokrácia sokkal vidámabb életet ígér, mint bármilyen hiedelemrendszer – már csak azért is, mert mindenkinek biztosítja a jogot, hogy abban higgyen, amiben akar. Könnyű kiszabadulni az értelmetlen tiltások és gyűlölködések béklyójából annak, aki színről színre látja, hogy a szabadság is vezethet boldoguláshoz.

A feladat ennek bebizonyítása. Azok számára is, akik most érkeztek.