Míg a drog elleni háború fókusza az üzlet kínálati oldalára, azaz a kereskedőkre összpontosul, elsöprő mennyiségű ügy igazolja, hogy a keresleti oldalra kellene nagyobb figyelmet fordítani, vagyis a vásárlókra - mutat rá Tom Wainwright Narkonómia című könyvében. Szerkesztett részlet.
Egy dél-walesi ligetben lévő irodaházban statisztikusok egy csoportja felettébb különös tárgykörben gyűjt adatokat. A Nemzeti Statisztikai Hivatalnak dolgozó elemzők idejük nagy részét annak szentelik, hogy olyan mindennapi dolgokat rögzítenek, amilyen az infláció és a munkanélküliség. Ám 2014 óta arra lettek rendelve, hogy a bűnözők által kifejtett gazdasági aktivitást éppúgy mérjék, ahogyan teszik azt a hagyományos gazdasággal is.
Vizsgálódásaikat eddig a kábítószer- és szexpiacra korlátozták, ugyanazokat a számfejtési módszereket használva, amelyeket a törvényes üzletek esetében is alkalmaznak. Korai eredményeik azt sejtetik, hogy az angol illegális drogpiac 7,4 milliárd dollárral járul hozzá évente a bruttó hazai termékhez, ami nagyjából a reklámszféra által generált összeggel egyenlő. A prostitúció még ennél is nagyobb üzlet: 8,9 milliárd dollárt termel évente. Összeadva: Angliában a szex és a drogok piacán sokkal több pénz fordul meg, mint a mezőgazdaságban.
Van abban valami furcsa, amikor átolvassuk a statisztikusok módszereit, amelyek szárazon elmagyarázzák, hogyan vonták le az áramköltségeket a kannabisztermesztők profitjából vagy a „gumitermékek” költségeit a prostituáltak által keresett pénzből. A számítások részletesek és nagy gonddal végezték őket: a marihuánatermesztéssel kapcsolatos feltételezett költségek a környezetvédelmi, élelmezési és mezőgazdasági minisztérium által biztosított mezőgazdasági adatokon alapulnak, míg a prostituáltak kiadásai havi 170 dollárnyi ruhapénzt és kuncsaftonkénti 70 centes óvszerköltséget tartalmaznak.
Ha nem hivatalos papírra lenne nyomtatva, úgy tűnhetne, mint egy szatíra. Ám a bűnözés mint üzlet józan elemzését egyre szélesebb körben használják, ahogyan a kormány rádöbbent, hogy van abból mit tanulni, ha a szervezett bűnözést profittermelő vállalkozásnak tekintjük.
A szerzőről
Tom Wainwright az Oxfordi Egyetemen közgazdaságtant, politológiát és filozófiát tanult. 2007-től kezdve a The Economist újságírójaként elsősorban a brit igazságszolgáltatással, szociális ügyekkel és migrációval foglalkozott. 2010 és 2013 között a lap mexikóvárosi irodáját vezette, tevékenysége fókuszában Mexikó, a Karib-térség és Közép-Amerika állt. 2013 óta Londonban tevékenykedik a The Economist online megjelenéseinek szerkesztőjeként és nemzetközi tudósítóként.
Mit tanulhat a világ abból, ha a bűnözést nem csupán háborúként vagy morális kérdésként, hanem üzletként kezdjük értelmezni és elemezni? Narkonómia című könyvemben minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a kartellek műveleteit olyan megközelítések segítségével vizsgáljam meg, amelyek bármilyen más iparág felderítésére is használhatóak volnának. Döbbenetesek a bűnözők és a hétköznapi menedzserek közötti hasonlóságok, akár a HR-problémák által okozott fejfájást, akár az online kiskereskedők által a hagyományos kereskedelemre jelentett fenyegetést tekintjük.
Ám ami még ennél is figyelemreméltóbb, hogy milyen gyakran tévesztenek célt a kábítószer-kereskedelem elfojtása érdekében meghozott politikai döntések. Olyan szabályozó megközelítéseket, amelyeket hatástalanságuk miatt a hagyományos üzleti világban megszüntetnének, a kábítószer elleni harc világában hosszú éveken keresztül eltűrnek. Alapvetően négy nagy hiba akadályozza meg a kábítószeripar feltartóztatása érdekében tett erőfeszítéseket, ezek egyike az ellátási oldalra való összpontosítás.
A kábítószer útja a termelőktől a fogyasztókig ugyanúgy szerveződik, mint bármely globális ellátási lánc. Ez a felismerés új megvilágításba helyezi a drog elleni harcot is. Szerkesztett részlet Tom Wainwright Narkonómia című könyvéből.
A kínálattal kapcsolatos rögeszme
Míg a drog elleni háború fókusza az üzlet kínálati oldalára összpontosul – a kereskedőkre –, elsöprő mennyiségű ügy igazolja azt, hogy a keresleti oldalra kellene nagyobb figyelmet fordítani, vagyis a vásárlókra.
Az Andokban repülőkről gyomirtóval permetezik a földeket, de csupán rendkívül csekély mértékben képesek ezzel a kokain árát befolyásolni, annak ellenére, hogy évtizedek óta nagy összegeket fektetnek az erőfeszítésekbe. A drog nyers alapanyagának, a kokalevél árának egyszerűen kevés hatása van a kokain végső árára. Az egy kiló kokain elkészítéséhez szükséges kokalevél-mennyiség csupán pár száz dollár. Így aztán a koka árának megduplázása is csupán 1 százalékos emelkedést okozna a befejezett termék értékében, amely kilónként több mint 100 000 dollárra rúg. Ha az ellátási oldalt támadják, akkor azt a láncolat végén kellene tenni, a gazdag világban, ahol a termék elég értékes ahhoz, hogy lefoglalása komoly gazdasági problémát okozzon annak, aki árulja.
Más oka is van annak, hogy az ellátási oldalra történő összpontosítás félrevezető, még akkor is, ha működésre lehet bírni a stratégiát. Amikor egy termék ára felmegy, általában a fogyasztott mennyiség csökken. Ám a fogyasztásban megfigyelhető visszaesés nagyon változó. Néhány árura vonatkozó igény „rugalmas”, ami azt jelenti, hogy csupán egy kis árnövekedés hatására is drámaian csökkenhet. Más áruk iránti igény viszont „rugalmatlan”, vagyis a fogyasztók többé-kevésbé ugyanannyit vásárolnak belőle, mint az árváltozás előtt, még akkor is, ha nagy áremelkedéssel kell számolniuk. A legtöbb bizonyíték azt sugallja, hogy a kábítószerek iránti igény rugalmatlan.
Az egyik ezt bizonyító, az Egyesült Államokban készült vizsgálat olyan tanulmányokat idéz, amelyek azt állítják, a marihuánára való igény rugalmassága nagyjából –0,33 körüli, ami azt jelenti, hogy 10 százalékos áremelkedés mindössze 3,3 százaléknyi visszaeséshez vezet a keresleti oldalon. Egy másik tanulmány, amely a letartóztatott személyek vizeletében feltűnő drogok valószínűségét vizsgálta, egy ennél is gyengébb összefüggést talált: –0,17 volt a rugalmasság értéke a kokainnal kapcsolatban és –0,09 a heroinnal összefüggésben, vagyis 10 százaléknyi emelkedés a kokain árában mindössze 1,7 százaléknyi esést eredményezett a pozitív tesztek számában, a hatás a heroin esetében kevesebb volt, mint 1 százalék.
Ugyanezzel az elképzeléssel találkoztunk akkor is, amikor a drogkartellek embercsempészet felé történő diverzifikációját vizsgáltuk. Még ha az Egyesült Államok keményebb határvédelme fel is emelte az illegális átkelés árát, az árnövekedés nem igazán volt hatással az emberek biztonságos átkelés iránti igényére. Úgy tűnik, a kojotok iránti kereslet éppúgy rugalmatlan, mint a drogok iránti kereslet. Ez nem meglepő: átlépni a határt, hogy valaki újra láthassa a gyerekét vagy akár egy sokkal jobban fizető állás megszerzése érdekében, olyan döntés, amelyet valószínűleg nem tudna megingatni egy kis áremelkedés.
Az illegális árukra és szolgáltatásokra irányuló rugalmatlan keresletnek két nyugtalanító következménye is van az ellátásra koncentráló politikára nézve. Az első, hogy még a drogok (vagy akár a kojotok által kínált szolgáltatások) árának feltornászásában bekövetkező nagy siker is csupán apró győzelemként jelenik meg ott, ahol igazán számít, nevezetesen a kábítószer-vásárlók (vagy az illegális határátlépők) számában. Így a kormányok arra vannak ítélve, hogy nagy mennyiségű erőforrást fektessenek be csupán nagyon csekély nyereségért cserébe.
Másodsorban, az árban mutatkozó nagymértékű növekedés kombinálva a kismértékű keresletcsökkenéssel, amelyek a „sikeres” rendszabályozó erőfeszítések következményei, együttesen növelik a piac értékét.
Képzeljünk el egy kisvárost, ahol egymással konkuráló dílerek tevékenykednek, együttesen egy kiló marihuánát adnak el hetente, grammonkénti 10 dolláros áron, ezzel 10 000 dollárt keresve összesen. Az aktívabb rendőrségi fellépés hatására a dílerek költségei emelkednek, így arra kényszerülnek, hogy 10 százalékkal megemeljék a fű árát, ami ezáltal 11 dollár lesz grammonként. Amennyiben hiszünk a rugalmassági számításoknak, amelyeket fentebb idéztünk, ennek hatására 3,3 százalékkal csökken a kereslet. Így aztán a dílerek most 967 gramm marihuánát adnak el hetente, grammját 11 dollárért, összesen 10 637 dollárt keresve. A sikeres szigorítás árnyalatnyi keresletcsökkenést eredményezett, ám jelentősen megemelte az árakat, ezzel mindent összevetve növelte a bűnözői gazdaságot ahhoz képest, amilyen az a szigorúbb intézkedéseket megelőzően volt.
Narkonómia
HVG Könyvek
Mi történne, ha a kormányok inkább a keresleti oldalra összpontosítanának?
Képzeljük el, hogy a kisvárosunkban olyan stratégia kezd működni, amely elriasztja az embereket a droghasználattól: közegészségügyi kampány; jobb szabadidős létesítmények a tizenévesek számára; rehabilitáció a drogfüggőknek… Lehet válogatni! A kereslet csökken. Ezen a ponton a dílerek valószínűleg csökkenteni kezdik az áraikat, ahogyan versengenek az egyre kisebb vásárlói rétegért. Így mind a fogyasztás, mind az árak csökkennek, ami azt jelenti, hogy a bűnözői piac két fronton is redukálódik.
Ugyanez a logika alkalmazható más illegális piacok esetében is. Ahelyett, hogy az illegális migrációs üzlet kínálati oldalán tevékenykedő kojotokra csapnának le, talán több értelme volna az illegális határátlépésre való igényt csökkenteni. Ezt kedvezőbb és kedvezőtlenebb intézkedések útján is végre lehet hajtani. Előbbire jó példa több vízum kiadása, amellyel az emberek legálisan léphetnék át a határt. Míg a kedvezőtlenebb intézkedések nehezebben élhető hellyé tennék az Egyesült Államokat azok számára, akiknek nincsenek hivatalos papírjaik. Mindkét esetben kevesebb ember akar majd átkelni illegálisan a határon, ami nem csupán a tiltott határátlépések számát csökkentené, de a kojotok által megszabott árakat is.
Legyen szó kábítószerekről, migrációról vagy bármilyen más illegális tevékenységről, a lényeg ugyanaz: amíg a kínálati oldalt ért támadások csupán a fogyasztás mértékét képesek csökkenteni az áremelkedés hatására – amelynek következtében a bűnözők bevétele is emelkedik –, addig a keresleti oldalt ért támadások a fogyasztás mértékét és az árakat egyaránt mérséklik.
A fenti cikk Tom Wainwright Narkonómia című könyvének szerkesztett részlete. A kiadvány itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.