Balog Zoltán, gyere ki a táblához. Ugye nem hitted, hogy megúszod?

Na gyerekek, most síri csend legyen, mert nagyon nem vagyok vicces kedvemben. Sőt, tudjátok, mit, tartunk egy kegyetlen feleltetést. Nézzük csak, kire pikkelek... Balog, gyere ki. Kérem a munkafüzetedet!

Aha, nagyon érdekes. Vezesd már le nekem a táblánál, hogyan jutottál erre a megoldásra, légy szíves. De ne nyomd rá nagyon, mert legközelebb májusban kapunk krétát!

Na mi lesz? Az egy dolog, hogy a megfejtésed rossz, de azt talán el tudod mondani, miért gondoltad helyesnek? Mi járt a fejedben, amikor ezt összehoztad, he?

Megkukultál, Balog? Á, tudom már: szünetben másoltad le az egészet, és fogalmad sincs arról se, hogy mi a kérdés. De melyik hülyéről, legalább azt mondd meg! Hol működik sikeres iskolarendszer úgy, ahogy te lerajzoltad?

Gyerekek, engem arra tanítottak, hogy véletlenül se alázzam meg a többiek előtt az osztály bolondját se. Viszont ezt most nem véletlenül csinálom. Úgyhogy felolvasom, mert haláli: azt mondja, húzd alá a helyes állítást. És a Balog bejelöli, hogy „Az oktatásról hozott döntéseket nem befolyásolhatja tanárok, diákok és szülők véleménye vagy igénye”! Haha! Hát ekkora idiótát még nem látott a suli!

Vaktában csináltad, ugye?

Tippelgetsz, hátha bejön? Hát nagyon nem!

Bertalan, csend legyen! Vagy ha annyira beszédes vagy, akkor tessék megválaszolni a kérdést. Micsoda? Mi az, hogy nem kívánsz nyilatkozni? Mi az istent képzelsz te magadról? Na várj csak, fogsz még te is itt nyökögni mindjárt. Nem kívánságműsor. De előbb Balog!

És ez itt mi? „A sikeres oktatáspolitika kulcsa a tanárok csicskáztatása és megfélemlítése.” Szerinted ez a helyes válasz? És hogyan hallgattatsz el minden gyereket és szülőt, mi? Meg mi lesz ennek az outputja tíz év múlva? Ja, arra nem gondoltál?

Mit hebegsz? Mit toltál túl? A biciklit? Most már tényleg feldühítesz. Nem olyan jópofa dolog ez, mint amilyennek hiszed, Balog! Ezeknek a hibáknak következményük lesz, de majd teszek róla, hogy megértsed.

Mi? Azért írtál hülyeségeket, hogy így juss el a helyes megoldáshoz? Te tudtad, hogy ebből vissza kell majd jönni, és akkor pont jó lesz? Hoppá, micsoda fuzzy logika! Akkor vitassuk meg. Hogyan jutsz el tehát innen a versenyképes, korszerű, élvezetes iskolához két lépésben, visszafelé? Hallgatlak.

Kivel kell megbeszélned? Ki az a Fekete Gyuri? Mi köze van neki ehhez? Jaj, emlékszem... de hát ő már két éve a kisegítőben csorgatja a nyálát! Mit akarsz tőle? És különben is: írtál ide egy tantervet, ami negyven éve is gyengének számított volna, innen akarsz visszatolatni a huszonegyedik századba, és mindezt a Fekete Gyurival? Te lázas lehetsz. Hívjam az iskolaorvost?

Ni, itt meg az volt a kérdés, „Hogyan veheti fel az iskola a versenyt a filmek és számítógépes játékok világával?” Figyelj, el se tudom olvasni, mit kapartál ide... segíts már! Mi? ERKÖLCSTANNAL? És ez... lépcsőházi tornaórákkal? Jézus, Mária, ne hagyj el! Ez hogy jutott eszedbe? Tessék? Hogy az iskola mindig is unalmas és nyomorúságos volt? De hát neked nem azért van házi feladatod, hogy ne is próbáld megoldani!

Pedig most izgulsz, ugye, nem unatkozol? Érzed már, hogy szarban vagy, igaz? Talán gombfoci helyett dolgozni kellett volna a hátsó padban! De már késő, Balog!

Te meg fogsz bukni. Ennyi ésszel rég be kellett volna látnod, hogy neked nem az agyaddal kell érvényesülnöd, hanem szakmát tanulni. Az persze tíz év múlva csak arra lesz elég, hogy fegyelmezetten felmosd az ipari robotok körül a padlót. De hát majd beosztóan élsz, és igyekszel nem kórházba kerülni. Na de amiatt majd egészségtanórán tépem le a fejedet.

Te meg fogsz bukni. Amihez nyúlsz, az totális csőd. Belegondolni is rossz, hogy egyszer emberéletekről és sorsokról dönthetnél, ha valahogy átevickélnél a nagybetűs életbe. Tudod, mit? Kössünk egyezséget, nem mondhatod, hogy nem lehet velem tárgyalni. Addig már ne csinálj semmit. Azt se bánom, ha nem jössz többet. Ülj be a vécébe, és sírj. De legalább azt hagyd, hogy a többiekkel haladhassunk. Sok az anyag, és már most le vagyunk maradva. Elsősorban miattad.