Hodorkovszkij: olajos a máglyán

A negyvenegy éves és a Jukosz olajipari óriást alapító cégvezért, Mihail Hodorkovszkijt a hírhedt Matrjoska Tyisina börtönből szállították át a meszcsanszki bíróságra, hogy ott a nemzetközi sajtó figyelmétől kísérve és a legszigorúbb védelmi előírások mellett hallgassák ki. A vádirat szerint a Jukosz elnökét hétrendbeli csalással, adócsalással és hűtlen kezeléssel vádolják.

Hodorkovszkijt hét hónapja vették őrizetbe egy Jukosznál tartott razzia során. A letartóztatásának híre megdöbbentette a posztszovjet gazdasági válságból épphogy csak kilábaló országot. Hodorkovszkij szülei a bírósági épület előtt tiltakoztak, mert nem engedték be őket a tárgyalásra. Elemzők és befektetők szerint is az üzletembert azért vonták eljárás alá, mert nyíltan vállalta, hogy a politikában nem áll Putyin pártján. Az oljamágnás védői szerint azért lett szálka Putyin szemében, mert nagy pénzeket fektetett a piacpárti ellenzék kampányába a decemberi parlamenti és a márciusi elnökválasztásokon. Ő volt az egyetlen orosz oligarcha, aki nyíltan Putyin ellen fordult, és sokak szerint ezért börtönözték be.

A perindító tárgyalás zárt ajtók mögött zajlott, de egy orosz befektetési bank szerint kettő az egyhez az esélye annak, hogy Hodorkovszkij ártatlannak találják és felmentik. A tárgyalás hosszú hetekig vagy hónapokig is eltarthat, de az vádak mellett a legizgalmasabb kérdés, hogy vajon lehetővé teszi-e az orosz bíróság Hodorkovszkij és a másik bebörtönzött Jukosz-vezér, Platon Lebegyev ügyének összevont tárgyalását. Lebegyev a harmadik legnagyobb Jukosz részvényes. A Jukosz ügyvédje, Genrich Padva szerint a két vezető közös tárgyaláson jobb esélyekkel rendelkezne, mintha külön-külön fognák őket perbe. Hodorkovszkij ügye egyes vélemények szerint a Kreml belső köreiből érkező titkosszolgálati utasításra indult, amelynek célja, hogy az állam megtartsa az orosz gazdaság számára stratégiai fontosságú olajüzletág feletti döntő befolyását.

Az Európai Unió Sabine Leutheusser-Schnarrenbergert, egykori német igazságügyi minisztert kérte fel a per független megfigyelőjének. Leutheusser-Schnarrenberger többször is panasszal élt, amiért az orosz hatóságok akadályozzák, hogy a perrel kapcsolatos információkhoz jusson hozzá, és azt sem engedik, hogy meglátogathassa Hodorkovszkijt moszkvai cellájában. A milliárdos cégvezető ügyvédei szerint nincs túl sok esélye Leutheusser-Schnarrenbergernek a személyes találkozásra. A Jukosz szóvivője figyelmeztetett, hogy a vállalat könnyen csődöt jelenthet, mert az orosz állam visszamenőleg közel 3,5 milliárd dollár adó befizetésére kötelezte, amelynek hírére a cég részvényei tizenkét százalékot zuhantak.

Hodorkovszkij egyik megbízottja szerint főnöke letartóztatása előtt arról beszélt, hogy soha nem lép az orosz oligarchák által már kitaposott ösvényre, vagyis a Szovjetunió összeomlása utáni években összegyűjtött vagyont nem menekíti ki külföldre, ha szorul a hurok. Ezzel közvetve maga vállalta a bebörtönzését, tudatosan döntött. Hodorkovszkij magánvagyona az amerikai Forbes magazin számítása szerint egyébként 15,2 milliárd dollárra rúg.

Az ügy egyébként természetesen foglalkoztatja az orosz elemezőket és befektetőket is. Ismerve az orosz politikai vezetés igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyását, sokan azt várják, hogy Putyin kíméletlenül leszámol az oligarchákkal, és Hodorkovszkijt a lehető leghosszabb időre bebörtönzik. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a nyugati nyomásról sem. A nyugati demokráciák és pénzügyi körök egyre kevésbé nézik jó szemmel a putyini hatalomgyakorlás mind nyomasztóbb gátlástalanságát. Ha pedig Putyinnak választani a kell e a nyugati világ bizalma és Hodorkovszkij bebörtönzése között, akkor a látszatra kínosan ügyelő orosz elnök bizonyosan az előbbi mellett dönt - reménykednek a nyugati politikai elemzők.