Most ért be Elon Musk törleszkedése: Trump beszántaná a NASA-t és tálcán kínálná fel a Holdat Kínának
11 perc
2025.05.11. 17:30
Vártuk, mégsem sejtettük, hogy ennyire drámai lesz, amikor a Trump-Musk-dodzsem ámokfutása eléri az amerikai űrkutatást is. Az egy dolog, hogy megtizedelnék a NASA-t, kukáznák a középtávú holdprogramot, a Nemzetközi Űrállomást, továbbá az egyetlen űrhajót, amit a NASA végre ki tudott izzadni – csakhogy félő, hogy ezzel gyakorlatilag átpasszolják az USA űrbeli dominanciáját Kínának.
Tapsikolhat örömében Elon Musk, a SpaceX, a világ legnagyobb magán űrvállalkozásának vezetője annak láttán, hogyan próbálja Donald Trump gyakorlatilag leszalámizni az amerikai űrkutatási hivatalt. A NASA bedarálása után ugyanis lényegében az amerikai űrkutatás zászlóshajójává emelheti saját eszement projektjét, a Mars kolonizálását a százfős Starship űrhajójával, és végre vitrinbe rakhatja az amerikai Hold-programot.
Marslakók a Fehér Házban
„Közvetlenül a Marsra!” – így szól Elon Musk víziója, amit megválasztásakor Donald Trump is magáéva tett, szakítva a NASA eredeti „Holdról a Marsra” tervével. A SpaceX láthatóan kevésbé érdekelt – noha aktív részese – a Hold-küldetésekben, mivel Musk szinte megszállottan hajszolja a Mars meghódításának lázálmát, elterelésnek tartva minden Holddal kapcsolatos tervet. Ehhez képest a NASA megközelítése jóval szerényebb, ők azt tervezték, hogy az állandó emberi jelenlét megteremtése az elsődleges cél a Holdon (rendszeres holdra szállásokkal, holdbázisokkal meg keringő űrállomással), és amíg ezt nem tudjuk megugrani, addig a Marsot csak robotizált felderítő küldetésekkel (keringő egységekkel, műholdakkal, felszíni roverekkel és drónokkal) próbáljuk feltérképezni, előkészítve a terepet egy majdani, inkább a negyvenes évekre tervezett Marsra szállásnak.
Mára egyértelmű vált azonban, hogy Trump miért nem említette beiktatási beszédében a holdra szállást, csak a Marsra szállást, ahogy az sem lehetett véletlen, hogy elvitette az Ovális Irodából az 1972-es Apollo-küldetésen gyűjtött, vitrinbe foglalt Hold-kőzetet. De ha az amerikai elnök arra számít, hogy azt egy Mars-sziklával helyettesíti, akkor talán nem kellett volna likvidálnia a kőzetminták visszahozatalát célzó NASA-küldetést.
Csontvázak a szekrényből
A trumpi ámokfutás azzal kezdődött, hogy Elon Musk a kormányzati hatékonyságért felelős hivatal (Department of Government Efficiency, DOGE) főinkvizitoraként több ezer alkalmazottat rúgatott ki az amerikai űrkutatási hivataltól. Ennek egyenes következménye volt Trump nemrég benyújtott „fogyókúrás” költségvetési javaslata (skinny budget), ami a NASA történetében példátlan megszorítást jelent: negyedével csökkentenék a jövő évi költségvetésüket (az idei 24,8-ról 18,9 milliárd dollárra). Bár ehhez a Kongresszusnak is lesz pár szava, de az elnök szándékai egyértelműek: a Hold már uncsi, irány a Mars!
Láncfűrész a porcelánboltban
Ennek szellemében Trump gyakorlatilag láncfűrésszel esett neki a NASA-nak, megtizedeleve a kutatási programokat, beleértve a földi (pl. klímavédelmi) és az űrbeli tevékenységeit. Ez nemcsak az USA legnagyobb űrkutatási komplexuma, a Goddard űrközpont jövőjét kérdőjelezi meg (nekik köszönhetjük amúgy a Hubble és a James Webb űrteleszkópokat), de csontváz-legénységre degradálná a Nemzetközi Űrállomást (amit aztán a SpaceX segítségével égetnének el a légkörben), és úgy általában szanálná a NASA űrhajó-fejlesztését és középtávú Hold-programját is.
Trump skinny budgetjéről szinte üvölt, hogy Elon Musk sugallatára született:
- Plusz 1 milliárd dollárt szánna a Mars-missziókra (rögtön be is jelentette a NASA saját munkatársait is meglepve, hogy jövőre rakétákat küld a bolygóra – nyilván a Starshipet, fedélzetén egyelőre csak egy Optimus humanoid robottal).
- Leállítaná a NASA egyik legfontosabb Mars-programját, a Perseverance rover által begyűjtött kőzetminták visszaszállítását. (Miközben Musk felajánlotta, hogy majd a Starship űrhajósai visszahozzák a konténereket.)
- Lefújná a holdprogram (Artemis) olyan kritikus elemeit, mint a NASA Orion űrhajója és annak hordozórakétája, a Space Launch System (SLS) – ennek helyébe léphetnek a SpaceX űrhajói, a Dragon és a Starship.
- Elkaszálná a Lunar Gateway projektet is, ami egy állandó, Hold körül keringő átszálló állomást jelentett volna – ehelyett a Starship leszállóegységét használnák.
- Az Artemis-program csak a 2027-es holdra szállásig tarthat, a további, az állandó emberi jelenlét megteremtését célzó, holdprogramot szintén szanálja Trump költségvetési javaslata.
A felsorolt projekteket ugyan számos jogos kritika érte a csillagászati költségeik miatt (nem mintha a Marsra szállás olcsóbb lenne), és arról is lehet vitázni, hogy tényleg szükség van-e például egy Hold körül keringő „taxidrosztra” (Lunar Gateway), ha a Starship közvetlenül is le tudna szállni.
És persze, a marsi kőzetminták nélkül is van élet. Bár ironikus módon ennek a küldetésnek éppen az lett volna a célja, hogy perdöntő bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy volt-e valaha élet, vagy legalábbis az annak alapvető feltételeként számon tartott folyékony víz a Marson.
Kő kövön nem marad
A kőzetminták nem csak emiatt érdekesek: egyfelől Kína is bejelentkezett a hazahozatalukra, tehát a SpaceX a kínai űrkutatási hivatallal fog versenyezni. Még fontosabb, hogy a NASA ezzel a küldetéssel bizonyíthatta volna,hogy nem csak le-, de felszállni is képesek egy másik égitestről. Ez a technológiai demonstráció készíthette volna elő az űrhajósok Marsra szállását is.
Azt ugyanis látni kell, hogy az űrkutatás mérföldkövekből áll, és akár évtizedekbe telhet, mire a checklistet szépen sorban kipipálják. Mielőtt még kolonizálnánk a Marsot, nem árt, ha van hozzá működő űrhajónk (nincs), rakétánk (nincs), leszállóegységünk (nincs), dokkolási képességünk az Orion és a Starship között (nincs), űrbeli tankoláshoz szükséges technológiánk (nincs), a Marsról felszálláshoz szükséges know-how (nincs), a marsi UV-sugárzástól védő űrruhánk (nincs).
Ellenben olyan szintű lemaradásban van az USA Kínához képest, hogy az Apollo-program óta még a Holdról sem sikerült hazaszállítaniuk talajmintákat (ellentétben a kínai Csang’o-küldetéssel – kétszer), nemhogy a Marsról.
És nem véletlenül rugózunk a közetmintákon. Az említett mérföldkövek közül a robotizált küldetések esetében éppen a sample return missziók jelentik az egyik utolsó fázist: aki ezt képes megugrani, az már egy erős alap ahhoz, hogy bizonyítsa, hogy készen áll az emberes küldetések tervezésére is.
Felszáll a füst
A Marsra már leszállni is hatalmas kihívás, a felszállást viszont még nem próbáltuk ki. A bolygó gravitációja jóval erősebb a Holdnál, légköre pedig elég sűrű ahhoz, hogy felperzseljen egy leszállóegységet – hacsak nincs elég erős hőpajzsa –, de ahhoz túl ritka, hogy csak ejtőernyőkkel landolhassunk, mint a Földön.
A NASA két tervet versenyeztet a felszállásra: a marsi roverek felszínre bocsátásánál is alkalmazott sky crane-t (űrdarut – egy leereszkedő egység kábelen engedi le a felszínre a leszálló egységet), illetve az úgynevezett „heavy lift vihecle”-t, egy nagyobb leszállóegységet, ami segítség nélkül képes le- és felszállni (ld. Starship). Egyébként a rivális Blue Origin vezére, Jeff Bezos addig sérelmezte, hogy a NASA helyettük a SpaceX-et választotta ki a feladatra, hogy végül beimádkozták magukat az Artemis V. misszió leszállóegységének (New Glenn) fejlesztésére – nagy kár, hogy Trump most ezt is eltörölte, így a SpaceX rivális nélkül maradt…
Hol a vas?
Az említett, automatizált küldetésekhez képest az űrhajós missziók messze bonyolultabbak, de ugyanúgy egymásra épülő mérföldkövekből állnak. A checklist egyszerűsítve így néz ki: van utasszállító űrhajód? És egy akkora rakétád, ami legalább Föld körüli pályára tud állni? Tud dokkolni az űrállomással? Űrséta megvolt? Bolygóközi utazásokra is képes? Pályára tud állni egy másik égitest körül? Leszállni is tud? És felszállni?
Amíg a fenti összes kérdésre „nem” a válasz, addig Elon Musk Mars-fixációja nem több egy álomnál.
Még akkor is, ha a Starship valóban látványos fejlődésen ment át az elmúlt években. Főleg az volt látványos, ahogy felrobbantak a tesztrepüléseken.
Az utolsó randevú
Ehhez képest még a Marsnál jóval közelebbi célpont, a Hold meghódításának programjával (Artemis) sem állunk túl jól, és ezen a Trump-féle skinny budget sem segített. Az Artemis csak a 2027-es holdra szállásig folytatódhat, de az Orion/SLS projekt lefújásával onnantól vége a NASA Hold-programjának. A mostani állás szerint a NASA űrhajója Hold körüli pályára vinné az űrhajósokat, akik ott átszállnak a Starship leszállóegységébe, azzal landolnak, majd visszaszállnak az Orionra.
Csakhogy a Starship még sosem szállított űrhajósokat, ahogy az Orion sem. 2026-ra tervezik az első emberes küldetést a Holdhoz (Artemis II, flyby), a III. fázisban jutna el egy legénység a Holdra, 2027-ben.
A további, 2028 utánra tervezett Artemis-missziók már a Hold körül keringő Lunar Gateway-re fókuszáltak volna, ahol az űrhajók dokkolnak, feltankolnak, és onnan szállnak le a felszínre egy külön egységgel. Trump ezt is eltörölné, miközben Kína 2030-ra már nem csak holdra szállást, de talán már egy kínai-orosz holdbázis felépítését is megkezdheti.
Habemus Starship
A megkurtított NASA-költségvetés talán legnagyobb áldozata az Orion űrhajó és hordozórakétája lesz, hosszútávú következményekkel.
Rögzítsük: a világ vezető űrhatalmának nincs saját űrhajója. Az űrsikló-program 2013-as leállítása óta szégyenszemre még az ISS legénységét is az orosz Szojuzzal kellett fuvarozniuk. Tudni kell ehhez, hogy a világon összesen csak 5-6 féle működő űrhajó létezik.
A Szojuzt részben sikerült kiváltani a SpaceX Dragon űrkapszulájával, ami 5 éve megbízhatóan képes taxiztatni az űrhajósokat az ISS-re, rajtuk kívül Kínának van még müködő utasszállító kapszulája (a Sencsou szolgálja ki a kínai űrállomást), az indiai űrhajót pedig egyelőre tegyük “figyelőlistára”.
Az amerikai kereskedelmi űrhajók közül a Boeing Starlinernek eddig egyszer sikerült dokkolnia az ISS-hez (majd bedöglött, és majdnem egy évbe tellett, míg a legénységét sikerült hazahozni). A Cygnus (hattyú) a Northrop Grumman – a NASA másik legnagyobb beszállítója – teherűrhajója eddig jól muzsikált, csak éppen nem emberek szállítására tervezték. A Jeff Bezos-féle Blue Origin űrhajói pedig leginkább a szupergazdag űrturisták szórakoztatására alkalmasak: a New Shepard kapszula csak tízperces űrugrásokra (szuborbitális repülésekre) képes, tehát még a Föld körül sem tud pályára állni.
A következő generációt képviselő New Glenn űrhajó (amely elvileg leszállóegységet küldött volna a Holdra) pedig az első, januári szűzrepülésén felrobbant.
Így aztán a NASA Orion űrhajója lett volna az egyetlen, amivel a NASA behozhatta volna csúfos lemaradását. Mindeközben Kína már javában fejleszti a Sencsou (Shengzhou) űrhajó utódját, az oroszok pedig a Szojuz utódját, az Orjolt. India pedig már a saját űrhajója, a Gaganyaan legénységének kiképzésénél tart, még idén két, ember nélküli tesztrepülést terveznek egy Vyommitra nevű humanoid robotnővel a pilótafülkében, 2027-ben indíthatják az első űrhajósaikat, 2028-ban pedig már a Holdról hoznának vissza talajmintákat, továbbá a Marsra is küldenének leszállóegységet.
Szóval miközben az USA privatizálja és degradálja az űrkapacitásait, Kína éveken belül lekörözheti őket mind a holdra szállással, mind a Mars-programjával, miközben India is a nyakukban liheg, és azért az oroszokat se írjuk le hosszabb távon, még ha most nem is látszik, hogy lenne kapacitásuk egy ekkora „különleges műveletre”. Viszont egyikük sem fogja tudni úgy énekelni a Hallo, Spaceboyt, mint az Optimus.
– „Ez a legnagyobb költségcsökkentés a NASA-nál az amerikai történelemben, ami sokkoló” – Grace Meng demokrata szenátor, a CJS tagja.
– „Ez a költségvetés a SpaceX-nek kedvez. A NASA nélkül sosem jutottunk volna el a Holdra és nem beszélgethetnénk a Marsról sem – nem hagyhatjuk, hogy Trump és Musk aláássa Amerika vezető szerepét.” – Chris Van Hollen demokrata szenátor, a CJS tagja.
– „Semmit sem szeretnék jobban, mint újra amerikaiakat látni a Holdon. Persze egyszer mehetünk majd a Marsra is, de a Hold az első” – Jared Isaacman, a NASA új főigazgatója.
– „Több évtizedes tervezést és befektetéseket forgatná fel a marsi kőzetminták visszaszállításának elkaszálása, megsemmisítve az USA űrbeli fölényét” – Victoria Hamilton, a Mars Exploration Program Analyst Group elnöke.
– „Nem tudok olyan emberes Mars-küldetésről, ami 2039–2040 előtt következhetne be. Ezért több szinten is teljes nonszensz, hogy majd űrhajósok hozzák vissza a marsi kőzetmintákat” – Scott Hubbard „Mars-cár”, a NASA Mars-programjának korábbi vezetője.
– „Mintha a Trump-adminisztráció meg akarná szüntetni Amerika űrbeli fölényét. A költségvetési megszorítások annyira borzalmasak, hogy a Kongresszusnak most azonnal vissza kell dobnia” – Amanda Hendrix, a Planetary Science Institute főigazgatója.
– „Ez a költségvetés aláássa az USA vezető szerepét és szinte teljesen ellehetetleníti a NASA célkitűzéseinek teljesítését, egyszersmind megnyitja az ajtót Kína előtt” – Coalition for Deep Space Exploration (Boeing, Lockheed Martin, Northrop Grumman).
(A SpaceNews gyűjtése nyomán)
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!