Vajnai Attila

"Édesanyám a hetvenes évek elején kilépett az MSZMP-ből, ami forradalmi tettnek számított. Én meg, amikor gimnazistaként felszólítottak, lépjek be a KISZ-be, azt mondtam, ha mindenki tag, mi értelme?" - kezdi az ő szájából hihetetlennek tűnő kijelentésekkel a vörös csillag viseléséért első fokon bíróságilag is elmarasztalt, 40 éves, magát marxistának mondó mérnök, közgazdász és pártalelnök. Akit és a paksi gimnáziumi tanár szülőket azzal rémisztgettek, hogy KISZ-tagság nélkül nem lesz továbbtanulás. Ám a diktatúra teszefoszaságának újabb bizonyítékaként az ifjú Vajnai egyenesen az odesszai felsőfokú tengerészeti intézet erősáramú villamosmérnöki szakán tanulhat tovább. Igaz, 1987-ben már ő maga tartja fontosnak Kijevbe, a konzulátusra utazni, párttagfelvételét szorgalmazandó. A kintről már házasként, gyermekkel hazaérkező fiatal szakember rövid ideig a Mahart elektromérnökeként áll munkába, ám hamar átnyergel a paksi atomerőműbe: "a hajó is olyan, akár egy úszó erőmű, és Pakson most is szovjet tervezésű berendezések üzemelnek". Az erőműben nem igazán tör felfelé, nem így a politika balszélén, ahol a Munkáspárt már tíz éve alelnökévé teszi. E helyről három ízben is - legutóbb 2002-ben - megkísérel bejutni a parlamentbe, de a rá szavazókból egyszer sem jön össze az ehhez szükséges kritikus tömeg. Most európai parlamenti megméretésre készül, miközben - 2002 októbere óta - már a Magyar Villamos Művek főmunkatársa.

"Kerekezés, sakk és futás" - tudatja, hogy nem csak az ideológiai kondíciójára ügyel, miközben azért rendíthetetlen Vasas-drukker is. A második, ezúttal gyógypedagógus feleségével - csak nemrég Pestre költözve - csupán egy albérletet birtokló alelnök korábbi házasságából született fiait, a 18 esztendős Andrást és a 12 éves Jánost az előző feleség neveli. "Mivel a pártnak csak egy autója van, ha rendezvényre indulok, mindig meg kell szerveznem, hogy valaki elvigyen" - búcsúzik enyhe panasszal megspékelt öntudattal.

- Egy szem vörös csillagért kapta az elsőfokú ítéletet, vagy megrögzött visszaesőként?

- Van több is, különböző méretekben. A rendőrök eddig leginkább a kartonból készült vörös csillagomra buktak. De kaptam vörös csillagot külföldön is politikai rendezvényeken. Van kedvencem is, az, amit most is hordok, a közepén egy békegalambbal.

- Tényleg csinos. Ezt tűzögeti mindig az éppen viselt ruhadarabjára? Már elnézést, az a Brezsnyev-vicc jut eszünkbe, amiben a lassú halálú szovjet főtitkár még a pizsamáján is hordott néhány kitűzőt. Ön is ennyire ragaszkodna a mozgalmi szimbólumokhoz?

- Bármennyire is meglepő, de normális ember vagyok. A Che Guevara-pólómat is csak akkor veszem fel, ha kirándulok vagy kerékpározni indulok. Vagyis nem jellemző, hogy folyamatosan hirdetném politikai hovatartozásomat...

- Nem szégyen az. Csillagügyben még a börtönt is vállalná, ha a jog úgy hozná?

- Már vállaltam is. Most április 3-án három órára bevittek egy társammal együtt az ötödik kerületi rendőrkapitányság fogdájába.

- Bár internacionalista segítségnyújtásra - a szó korabeli értelmében - már nem számíthat, meglepően széles merítésű értelmiségi politikusi csapat állt ki ön mellett. Még olyanok is, akik ideológiailag is igencsak messze állnak öntől és pártjától. Meglepte?

- Jólesett, mert arra nem számítottam, hogy ilyen nagy számban és ennyire határozottan lépnek fel a törvény ellen.

- Mi viszont még ennél is érdekesebbnek tartjuk, hogy ön, aki tulajdonképpen Fidesz-korú, és annak idején a Szovjetunióban élve első kézből informálódhatott az elmélet és a gyakorlat antagonizmusáról, hogyan keveredett ennyire a kommunista platformra?

- Tényleg óriási ellentmondást vettem észre aközött, amit tanultunk és amit kint tapasztaltam. Meghatározó élményem maradt, amikor szóba elegyedve az egyik kollégiumi villanyszerelővel megkérdeztem: mit szól a szovjethatalomhoz? Visszakérdezett: szovjethatalom? Itt? Na, akkor elhatároztam, hogy utánajárok, és végigolvasok mindent, Marxot, Engelst, Lenint. Akkor tényleg megértettem, hogy bizony sok minden nem úgy történt, ahogy azt a klasszikusok megjósolták vagy elképzelték.

- Ez másokat egyből átvitt a másik oldalra. Ön miért maradt - még kinyílt szemmel is?

- Én arra emlékszem, hogy Gorbacsov arról beszélt: Leninhez vagy Marxhoz kellene visszatérni, de sajnos a peresztrojkából árulás lett. Gorbacsov sodródott az eseményekkel, és képtelen volt egyben tartani az országot.

- Mit kellett volna tennie? Lövetni?

- Nem állítom, hogy fegyverrel kellett volna fenntartani, de ő mindenesetre hagyta, hogy a centrifugális erők szétrepítsék a Szovjetuniót.

- Személyében hogyan élte meg az ottani változások feszültségeit?

- Voltak persze konfliktusaim. Például kitört az ablak az egyik előadóban, és hiába követeltük, hogy csinálják meg, egy hónapig nem történt semmi. Pedig novemberben már Odesszában is hideg volt. Bementem a rektorhoz, és mondtam, sztrájkba lépek, nem járok be, amíg meg nem csinálják. Jó tudni: a tengerészeti akadémia arról volt híres, hogy egyenruhában jártunk tanulni, az egész afféle félkatonai szervezet volt. Ki is rúghattak volna. Ehelyett azonban sikerült az akcióm, másnap már be volt üvegezve az ablak, és én egyből népszerű lettem a diáktársaim körében.

- Úgy látszik, már későn a rendszer megmentéséhez. Jött az új éra, amiben sohasem rejtette véka alá politikai elkötelezettségét; hogyan tudott különböző előjelű kormányzatokon átívelően háborítatlanul tevékenykedni a stratégiai fontosságú paksi atomerőműben?

- Csupán fejlesztőmérnök voltam. És a munkát mindig is igyekeztem elválasztani a politikától. Egy kísérlet történt az eltávolításomra, de arról nem akarok beszélni. Ezt kivéve mindegyik rendszerben elfogadtak a vezetők, de elfogadott a kollektíva is.

- Nemrég mégis átment a lakást is biztosító atomosoktól az önt most albérletbe kényszerítő villamos művekhez. Politikailag viszont nem váltott. Kettősséget legfeljebb pártfunkcióiban érzünk, hiszen miközben központi bizottsági tag, egyben alelnök is. Ha jól tudjuk, ön a kommunikációs felelős, ezért talán tudja a választ: miképp lehetséges, hogy háromszor indult már a választásokon, ám nemhogy a parlamentbe, de még Paks képviselő-testületébe sem tudta beverekedni magát?

- Számomra nem az a meghatározó, hányan szavaznak rám. Tudják, hányan jöttek oda hozzám, hogy "nem rád szavaztam, mert a szocialistákra kellett, hogy ne a Fidesz nyerjen, de tudom, hogy neked van igazad"?

- És most? Inkább az EU-parlamentbe, vagy inkább a Munkáspárt élére törekedne?

- Fiatalításra valóban szükség van. Ha átlépjük az ötszázalékos küszöböt, és ha Thürmer Gyula Brüsszelben folytatja, több hárul ránk. De készen állok én is a kinti munkára, mert nem zárom ki, hogy ketten jutunk be.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN