Világ-válság

Nem éppen fényes hangulatban ünnepli 60. születésnapját a napokban a francia és a nemzetközi sajtó egyik legtekintélyesebb napilapja, a párizsi Le Monde (A Világ): a csúcsvezetésben viszály robbant ki, lemondott Edwy Plenel igazgató-főszerkesztő, csökken a példányszám, nőnek a lap veszteségei, ezért megkezdődtek az elbocsátások. Hónapok óta suttogják Párizs-szerte, hogy bajok vannak a francia sajtó "nagyasszonyának" is nevezett Le Monde-nál, ám a vezetés ezt egészen november végéig igyekezett titokban tartani. A bomba akkor robbant, amikor a szerkesztőséget autokrata vezetési módszereivel megosztó, keménykezű, ám elismerten rendkívül hatékony Plenel lemondott. Ő volt ugyanis az, aki az egész sajtócsoport vezetőjévé előlépett egykori főszerkesztővel, Jean-Marie Colombanival az elmúlt tíz évben sikeresen kihúzta a gödörből a kilencvenes évek elején a mostanihoz hasonló válságot megélt lapot. A két, stílusban, természetben, világnézetben homlokegyenest ellenkező karakterű neves újságíró - Plenel szélsőbalos trockistaként indult a pályán, és kíméletlen oknyomozó írásaival sokszor került szembe a hatalmasokkal, míg Colombani a mérsékelt baloldali katolikus irányt és a tényközlő, elemző újságírást képviselte - páratlan harmóniában dolgozott együtt egészen a közelmúltig, amíg jól mentek a dolgok.

A mostani bajok összetettek, hiszen az egész világon válságba került a minőségi írott sajtó. Ám a korábban szinte érinthetetlennek tartott újság tekintélyét és hitelességét erősen kikezdte, hogy az elmúlt években több leleplező könyv is megjelent vezetőiről. A legrombolóbb hatású a tavaly titokban, külföldön nyomtatott A Le Monde rejtett arca volt (HVG, 2003. március 1.), két ismert oknyomozó újságíró vaskos műve a Colombani-Plenel duó kulisszák mögötti politikai-gazdasági machinációiról, a tisztességes, pártatlan és hiteles újságírás elveinek fokozatos feladásáról. A könyv végképp betett a már amúgy is gyengélkedő újságnak: a 2002-ben több mint 361 ezer eladott példány 17 ezerrel csökkent csak Franciaországban, és az idén további 10 ezerrel esett ez a szám. Rosszul állnak a lap anyagi ügyei is, a Le Monde idei vesztesége 35 millió, felhalmozott adóssága pedig 150 millió euró.

Mindez persze már jó ideje tudható; a viszály oka, hogy a két fővezér a kríziskezelés módjában nem tudott megegyezni. A harcias Plenel offenzív stratégiát, radikális újításokat akart, például a konkurenciával nyíltan szembeszállva reggelre tette volna át a délutáni lap megjelenését, tartalmát még több mozgalmas, szenzációs, leleplező és politizáló cikkel színesítette volna, míg Colombani a régi, szárazabb, szakszerű, objektív újságíráshoz való visszatérésben látja a megoldást. Szerinte az a közelmúltban készült felmérés is őt igazolja amely azt mutatja, hogy míg 2000-ben az olvasók 70 százaléka volt elégedett a lap tartalmával, ma már kevesebb mint a fele nyilatkozott így. Végül Plenel dobta be a törülközőt, így Colombani kénytelen egymaga szembenézni az olvasókkal és a részvényesekkel. Azt már a múlt hét végén bejelentette munkatársainak, hogy egyelőre újra ő veszi kézbe a lap közvetlen irányítását és főszerkesztését, egyfajta kollektív vezetésre támaszkodva. Békejobbot ajánlott mindenkinek, ahogy fogalmazott, "ebben a házban nincsenek legitimisták és puccsisták" (úgy néz ki, Plenel is a lapnál marad), ám nem titkolta, hogy a kényszerű változásoknak és megszorításoknak áldozatai is lesznek. Egyelőre a több mint 700-ból 90 szerkesztőségi és ugyanennyi nyomdai dolgozó önkéntes, végkielégítéssel "jutalmazott" távozására számítanak, de lehet, hogy több embertől is meg kell válni. Például az Aden című, megszüntetésre ítélt kulturális melléklet 13 munkatársától. Mindez persze kevés az anyagi nehézségeken való felülkerekedésre: bár hivatalosan még nem jelentették be, nyílt titok, hogy Colombaniék alaptőke-emeléssel akarnak pénzt pumpálni a lapba. A legesélyesebb befektetőjelölt a Lagardere holding, amelynek közvetetten már van részvénye a Le Monde-csoportban. Várhatóan 50 millió eurót vonnak be friss tőkeként úgy, hogy az újság részvényesi szerkezete nem változik, vagyis a lap készítői maradnak - 52,74 százalékban - a többségi tulajdonosok. Hogy a Le Monde születésnapjára tervezett december közepi költözés a lap új székházába, a Boulevard Auguste-Blanquira a takarékosság jegyében történik-e, az kérdés, fényes jókedv, nagy ünneplés azonban biztosan nem lesz.

VÁSÁRHELYI JÚLIA