Keseredik-e a csokoládé?

"A hitelek 70-80 százalékát deviza-, többnyire svájcifrank- alapon veszi fel a lakosság, csupán az új lakásokra igényelnek továbbra is elsősorban forintkölcsönt" - mondta a HVG kérdésére Toman Róbert, a HVB Bank Hungary Rt. főosztályvezetője. Az általa említett november-decemberi arányok tipikusnak tekinthetők több más kereskedelmi banknál is. A külföldi anyabankkal - s emiatt bőséges devizaforrással - nem rendelkező OTP Bank Rt. talán az egyetlen hitelintézet, amelytől ügyfelei az ingatlanhitelek kétharmadát mostanában is forintalapon veszik fel. A devizakölcsönök különben mindennapossá váltak a lakosság körében. Az áruhitelek (az autóvásárlóikat kivéve) és a folyószámlakölcsönök azok, amelyek továbbra is forinthitelek maradtak, amiben elsősorban technikai okok játszanak közre.

A teljes lakossági tartozásállomány öszszetételét az idén felvett hitelek nem befolyásolják meghatározóan, de már ebben is látszik azért az eltolódás a deviza felé. Jegybanki számok szerint a háztartások teljes bankhitel-állományának 11 százalékát tették ki szeptember végén a devizában, túlnyomórészt svájci frankban felvett kölcsönök. Ha pedig a lízingcégek autóshiteleit is beleszámítják, ez az arány meghaladja a 20 százalékot. Mivel a kereskedelmi bankok szerint a devizahitelek jövőre is dominánsak maradnak, előre látható, hogy egy éven belül a lakossági hitelek több mint negyede már árfolyamkockázatot hordozó idegen pénznemben állhat fenn. Szerencsére a rendkívül ingatag devizának számító japán jenes kölcsön egyelőre nem szerepel az általános üzleti kínálatban, ezt ugyanis a bankárok nem ajánlják magyar ügyfeleiknek.

Ausztriában is hasonló arányt képviselnek a háztartások tartozásaiban a svájci frankban (kisebb mennyiségben japán jenben is) felvett devizahitelek. Az Osztrák Nemzeti Bank szerint a 2004 februárjában mért 27 százalékos arány történelmi csúcspont volt. Az ottani fejlemények azonban sajátosnak számítanak az eurózónán belül, e térségben ugyanis nem jellemző az idegen pénznemben való lakossági eladósodás. Annál jobban hódít az EU-hoz újonnan csatlakozott államok közül néhányban, elsősorban a Baltikumban. A devizahitelek részaránya a háztartások tartozásában Észtországban már a 70 százalékot közelíti, s Lettországban 60 százalékot képvisel. Lengyelország is kiemelkedik 30 százalékon felüli részesedéssel. A cseh, szlovák és szlovén lakosság viszont be van oltva devizahitel ellen - derül ki a Magyar Nemzeti Bank decemberi stabilizációs jelentésének mellékletéből. A nagy nemzeti különbségeket a tanulmány a következőképpen magyarázza: a valutatanácsot működtető balti országokban a nemzeti pénz euróárfolyama fix és növekvő hitelességű, ami ösztönzi a devizahitelek iránti keresletet. A kínálati oldalt pedig az erősíti, hogy a külföldi tulajdonú bankok olcsó és jelentős anyabanki devizaforrással rendelkeznek. Elemzői vélemény szerint ráadásul a leghamarabb a Baltikum és Szlovénia csatlakozhat az eurózónához. Márpedig a csatlakozás napjával teljesen megszűnik az euróhitelek árfolyamkockázata, és a svájci frankban felvetteké is mérséklődik. Csehországban viszont nemrég vezették be az állami lakástámogatási rendszert, amely a hazai koronára alapoz, hasonlóan Szlovákiához, ahol amúgy is 2003 óta élénkült csak meg a lakossági hitelezés, így még nem virradt fel a devizahiteleknek.

A magyarországi fejlemények leginkább a lengyel példával állíthatók párhuzamba. A lengyel jegybank ugyanis a 2000-es évek elején magas kamatkülönbözetet tartott fenn a zloty javára, s ez - az árfolyam-ingadozások ellenére - erős keresletet támasztott az alacsonyabb kamatú devizahitelek iránt. A dinamikus növekedésnek a lengyel valuta árfolyamának tavalyi hanyatlása vetett véget, 2003-ban ugyanis a zloty 17 százalékkal gyengült az euróval (és a svájci frankkal) szemben. Ez az árfolyamsokk, amely a devizahitelek elterjedtsége miatt már a lakosság széles körét érintette a zlotyban fizetendő törlesztőrészletek megugrása formájában, jó lecke volt. A lengyel hitelfelvevők később már másképpen mérlegelték a devizahitelek kockázatosságát.

A lakosságot Magyarországon is a devizahitelek felé tereli a nagy, 10 százalékot is meghaladó kamatkülönbözet, viszont még nem következett be akkora árfolyamsokk, ami elgondolkoztatta volna a hitelfelvevőket. Sőt egyelőre inkább ellenkező tapasztalatokat szereznek. A lakástámogatás év eleji szigorítását követő devizahitel-robbanás ugyanis egybeesett a forint folyamatos erősödésével, így a devizában fennálló tartozás leértékelődött, a havi törlesztőrészletek még csökkentek is. A forintkamatszint pedig csak 2004 utolsó negyedében kezdett morzsolódni. A devizakölcsön elterjedésében szerepet játszik az is, hogy a pénzintézetek nagyobb kamatrést tudnak elszámolni a folyósításán, mint például a támogatott - és a támogatás feltételeként az állam által szabályozott - forinthiteleknél, tehát érdekeltek a népszerűsítésében. Nem véletlen, hogy a fiókokban érdeklődő ügyfelek számára nem festik le különösebben félelmetesnek az árfolyamkockázatot.

A néhány évre visszanyúló forint/euró vagy forint/svájci frank árfolyamtörténet valóban cseppet sem ijesztő, a forint viszonylagos stabilitása mellett a kockázat is elfogadható mértékű. A lassú jegybanki kamatcsökkentések miatt pedig a kamatkülönbözet még jövő év első felében is biztosan lesz akkora, hogy egy jelentősebb forintgyengülés esetén is kedvezőbb marad a devizahitel havi törlesztőrészlete, mint a forintkölcsöné. A HVB számítása szerint például egy évi 2,49 százalékos kamattal és 2,5 százalékos kezelési költséggel 15 évre folyósított 5 millió forintos kölcsön esetében a devizahitel havi törlesztőrészletének nagysága egészen addig kisebb lesz egy 6,99 százalékon felvett támogatott lakáshitelénél, amíg az "euróár" nem haladja meg a 310 forintot (feltéve, hogy a svájci frank és az euró árfolyama egymáshoz képest nem mozdul). A képhez azonban hozzátartozik, hogy a kamatkülönbözet csökkenésével gyorsan veszít vonzerejéből a devizahitel. Ha a forintkamat 5 százalékra csökken, és a devizakamat 3,49 százalékra nő, már 267 forintra változik az az euróárfolyam, amely mellett még megéri devizában eladósodni. Miután a devizahiteleket többnyire három-hathavonta változó kamattal lehet felvenni, egy svájci frankos vagy eurós kamatemelkedés gyorsan átterjed a már meglévő hitelállományra is (HVG. 2004. június 19.).

A devizahitelek további térhódítása tehát két tényezőtől függ: a kamatkülönbözet alakulásától, illetve egy szélesebb adósréteget érintő forintgyengülés mértékétől. A pénzintézetek elemzői szerint 2005 vége előtt nem lehet arra számítani, hogy a jelzálogalapú forint- és devizakamatok közötti különbözet 3-4 százalék alá csökken (a fogyasztási hiteleknél még távolabbra tehető ez az időpont). Leghamarabb a támogatott (csak forintban hozzáférhető) lakáshiteleknél következhet be egy fordulat, mivel ezek kamathátránya jövő év közepére már lecsökkenhet arra a szintre, amikor - az árfolyamkockázatot is figyelembe véve - a devizaalapú hitel már nem lesz egyértelműen előnyösebb. A kamatkörnyezet tehát ma a devizahitel felvételére ösztönöz, mégis érdemes kivárni egy ideig. 2004 végére ugyanis a forint fokozatosan az árfolyamsáv erős oldalára került, ahonnan - az általános pénzpiaci várakozás szerint - már csak gyengülhet. Célszerű tehát figyelni az árfolyam alakulását, s inkább egy gyengébb forint idején eladósodni, mert így nagyobb az esély arra, hogy a törlesztés során már relatív erősödés következik be.

A devizában való eladósodás kockázatait jelenleg az is növeli, hogy a forint gyengítésének igényét - gazdaságpolitikai érdekből - hetente sugallja a kormány, így még bizonytalanabbá vált, mennyire lesz tartós a mai, 245-250 forintos euró-középárfolyam. Persze az adósság törlesztésekor a bank az ügyfélnek a középárfolyamnál magasabb áron - törlesztési árfolyamon - adja el az eurót vagy a svájci frankot. Nőtt tehát a valószínűsége annak, hogy egy széles lakossági réteget (mintegy 300 milliárd forintnyi, devizában fennálló banki adóssággal és - elemzői becslés szerint - mintegy 400-450 milliárd devizás autóshitellel a háta mögött) fájdalmas megrázkódtatás ér jövőre, amikor esni kezd a forint árfolyama.

PAPP EMÍLIA