Cunami: összeesküvés-elméletek özöne a neten

Isten (Allah) neve arabul

A hullám Srí Lanka partjánál

„Allah megbüntette az embereket, mert hátat fordítottak a törvényeinek.” Mohamed Fajzen, a colombói iszlám centrum vezetője mélyen meg van győződve arról, hogy a - legfrissebb adatok szerint csaknem 300 ezer ember életét kioltó – délkelet-ázsiai szökőárt Isten küldte.

A Srí Lanka-i muzulmán közösség lelkének és motorjának bizonyítéka is van: egy fénykép, amelyet a QuickBird amerikai műhold készített ama bizonyos december 26-án a szigetország délnyugati partjáról. A fotón a Kalutara város melletti tengerpart látható, pár másodperccel azt követően, hogy a második hullám is elérte a szárazföldet. „Ott a hullámban, ott van Allah neve” – véli Fajzen, arra az alakzatra utalva, amely kétségtelenül kirajzolódik a hullámtaréjokból és a víz mozgásából (lásd képünket és keretes írásunkat).

Allah a tarajon

Jelentős képzelőerő kell ahhoz, hogy a „cunamis” fotón lévő hullámalakzatba az arab Allah szót képzeljük bele – véli a hvg.hu arabszakértője. Az arab szöveget jobbról balra kell ol-vasnunk, tehát az első betűnek, amely az Allah szó esetben az alif lenne, a fotó jobb szélén látható hullámban kellene elhelyezkednie. Ezen a részen azonban a hullám nem körvo-nalaz egy határozott, önállóan álló alifot, csupán egy nagy foltot, amely eléggé összemo-sódik a hullám további részével, amelyben egyesek az L betűt (azaz az arab lámot) vélik felfedezni. S bár a hullám ezen részébe tényleg beleképzelhető a lám betű, de nagyjából annyi-ra, mint a latin U betű.

Nem Fajzen ugyanakkor az egyetlen, aki a természet pusztító szeszélyén túlmutató magyarázatot sejt a háttérben: a tragédia óta százszámra bukkannak fel az interneten és a nyomtatott sajtóban az összeesküvés-elméletek.

Az Al-Uzbua egyiptomi hetilap például úgy véli: a cunamit egy titkos földalatti izraeli, esetleg indiai atomrobbantás váltotta ki. Hasonló vélemények láttak napvilágot európai szélsőjobboldali körökben is, ahol egyre erősebb a meggyőződés: a háttérben valamiféle cionista-amerikai összeesküvést kell sejteni. A bizonyíték? Feltűnően kevés izraeli, illetve amerikai állampolgár halt meg a katasztrófában! Biztos előre figyelmez-tették őket. De gyanús az is, hogy a Maldív-szigetektől délre, az Indiai-óceán közepén fekvő Diego Garcia-i amerikai katonai bázis-nak, amely az óriáshullámok vonulásának útjában feküdt, haja szála sem görbült. (Arra már nem gondolnak, hogy Diego Garciát óriási hullámtörők védik, s a sziget partjai viszonylag magasak.)

Meredek spekuláció jelent meg a masternewmedia.org ausztrál hírportálon is, ahol azt sejtik, ausztrál tengeralatti olajfúrások okozták a tragédiát. Bizonyítékuk: alig egy hónappal a katasztrófa előtt 169 delfin és bálna sodródott partra az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén.

Legfeljebb sci-fibe, esetleg komédiába illőnek lehet nevezni azokat a magyarázatokat, amelyek szerint földönkívüliek állnak a háttérben. Az India Daily napilap cikke szerint például a Himalája mélyén megbújó „idegenek” okozták a tragédiát; hindu zarándokok állítólag fényesen világító, meredeken felfelé szálló objektumokat láttak nem sokkal a katasztrófa előtt.

Pszichológusok egyetértenek, hogy az álhíreknek, összeesküvés-elméleteknek jól körülhatárolható funkciójuk van: kiagyalójuk valamilyen pszichológiai szükségletét elégítik ki.

Ilyennek tartják szakértők a világban való kiigazodás igényét: mindenkinek szüksége van koherens világmagyarázatra, amelynek keretében a világ és eseményei értelmezhetők. A világmagyarázatok ugyanakkor veszélyesek, ha túl rugalmatlanná válnak, ez esetben ugyanis minden esemény ebből a speciális szemszögből értékelődik. Ilyenkor mindent, ami a világmagyarázatnak ellentmondhat, vagy hárítani kell, vagy át kell címkézni úgy, hogy az összképbe bele lehessen gyűrni.

Ugyancsak fontos motívum lehet az indulat kifejezésének szükséglete: az összeesküvés-elméletek gyakran egyfajta feszültség-, gyűlöletlevezetőként szolgálnak. Kiagyalójuk természetesen ez esetben is hisz bennük, amit csak fűszerez a megkönnyebbülés, a felszabadultság érzése, amely a „felismerést”, illetve az elmélet közzétételét követi.