Hiába küzd a kormány a gyerekvállalásért százmilliárdokból, ha a társadalom, a családok és az egyén állapota is katasztrofális

Soha nem született annyira kevés magyar gyerek, mint idén áprilisban: egyetlen év alatt 14 százalékkal zuhant a születésszám – írtuk meg tegnap a KSH friss adatai alapján. Összesen 5323 gyerek született, ami a valaha volt legalacsonyabb egyhavi születésszám. A teljes termékenységi arányszám (ami azt mutatja, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyereket szül) a tavaly áprilisi 1,37-ről 1,28-ra esett vissza, pár éve ez a mutató még 1,6 környékén járt. Emellett házasságkötésből is kevesebb volt.

Hogy miről árulkodnak ezek az adatok, és milyen tanulságot lehet levonni belőlük, arról Szabó-Tóth Kinga szociológus, a Miskolci Egyetem docense azt mondja: a havi számokkal érdemes foglalkozni, ugyanakkor számos tényező befolyásolhatja az alakulásukat. Emiatt „a statisztikai, demográfiai elemzések legalább negyed éves, éves adatokat, trendeket vesznek figyelembe. Mindenesetre ez akár egy felkiáltójel is lehet, hogy valami nagyon nincsen rendben” – fogalmaz.

A szülési hajlandóság olyan társadalompolitikai kérdés, amellyel muszáj foglalkozni – az már más kérdés, hogy ideológiától függően a kormány, a mindenkori hatalom miként teszi ezt. „Most a GDP jelentős százalékát költik családtámogatásra, a gyerekvállalás ösztönzésére – akár az adókedvezményeket, a gyerekek után járó adómentességet, az igénybe vehető szociális ellátásokat tekintve. Az államilag fenntartott óvodák, bölcsődék részarányából látszik, hogy kiterjedt az ellátórendszer, a védőnői szolgálat pedig valóban hungarikum. Abból, hogy ennek ellenére ilyen kevés gyerek születik, egy adófizető állampolgár könnyen gondolhatja úgy, hogy az erre szánt büdzsé egy része mintha ablakon kidobott pénz lenne” – mondja Szabó-Tóth Kinga. (Arról, hogy hány száz milliárdba kerülnek az anyáknak nyújtott kedvezmények a 2026-os választási évben, ebben a cikkünkben írtunk.)

Hitel, ami összetart, gyerekszülés parancsra