Magyarország még nem az el-, hanem a bevándorló orvosok országa

Az orvoshiány már korábban is ismert gondnak számított Magyarországon, de az Európai Unióhoz történt csatlakozás után valós veszélynek látszott az a félelem, hogy a meglévő kevés orvos is az unió más tagállamaiban keres majd könnyebb boldogulást a sokkal magasabb jövedelem reményében. Nagyobb mértékben azonban csak Vas megyéből mentek nyugatabbra magyar orvosok: mintegy ötvenen vállalnak munkát Ausztriában és az Európai Unió más tagországaiban. Az ő vállalkozó kedvük azonban már a kilencvenes évek elején feltámadt, így a nyugati határszélen nem újdonság az orvosok elvándorlása.

Győr-Sopron-Moson megyére már nem jellemző a külföldi munkavállalási szándék. Az utóbbi időben csak négy szakorvos ment Nyugat-Európába, a külföldi álláslehetőség iránt inkább a rezidensek körében mutatkozik nagy érdeklődés. A nyugati határtól távolodva egyre kisebb az elvándorlási kedv. Egyedül Fejér megye az, ahonnan viszonylag nagyobb számban mentek külföldre: a megyei kórházból öt aneszteziológus szakorvos távozott, további három szakorvos hétvégi ügyeletet vállal Nagy-Britanniában. Az ország keleti csücskében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében viszont mostanában is – csakúgy, mint korábban – alig egy-két orvos változtat évente munka- és lakhelyet. A sok betöltetlen állás oka tehát továbbra sem a magyar orvosok külföldi munkavállalása, hanem az alacsony jövedelem és a nagy leterheltség.

Somogy és Heves megye kórházaiból közel száz szakorvos hiányzik, de húsz-negyven orvos szinte minden megyében kellene még. A legnagyobb hiány az aneszteziológusokból mutatkozik. A szakorvosok mellett egyre kevesebb a háziorvos is. A nagyobb bajt eddig a határokon túlról érkezett orvosoknak köszönhetően lehetett elkerülni. Szinte nincs olyan megye, ahol az egészségügyi intézményekben ne dolgoznának a szomszédos országokból jött, elsősorban magyar nemzetiségű orvosok. Békés megyében, ahol egyedüliként nem beszélnek orvoshiányról, a praktizáló orvosok harmada, negyede jött Erdélyből, a Vajdaságból, illetve Kárpátaljáról, az esztergomi kórházban pedig annak a hatvan szlovákiai magyar nővérnek köszönhetően nincs nővérhiány, aki a szomszédos Párkányból járnak át naponta dolgozni.

Egyre több szakember érkezik a határon túlról a miskolci kórházba is, de a helyi illetékesek szerint csak részben pótolják a hiányt, Somogyba pedig a szomszédos országból sem érkezik számottevő orvosi munkaerő. Tolna megyében a határon túli magyarlakta területekről érkezett orvosok nélkül már működésképtelenné vált volna a megyei kórház, ahol a szükséges ezer helyett csupán 780 fő dolgozik.

A már most kirajzolódó tendencia viszont arra figyelmeztet, hogy a határon túlról érkezett orvosok mennének is tovább. A végcél nem Magyarország, hanem az unió valamelyik más tagállama számukra, Magyarországot a fiatalok olyan közbeeső állomásnak tekintik, ahol szakmai tapasztalatokat tudnak szerezni. A bevándorlók távozásával keletkező űrt pedig a még távolabbról – az afrikai és arab országokból – érkezettek kezdik kitölteni.

A magyarországi utánpótlás nem sok jóval kecsegtet: a külföldi munkavállalás lehetőségével igazán a pályára most kerülő fiatalok foglalkoznak, illetve az egyetemet végzettek körében egyre magasabb a pályát elhagyók aránya. A Hajdú-Bihar megyében például van olyan végzős évfolyam, ahol a hallgatók 30-40 százaléka már nem jelenik meg a rezidensi rendszerben. Anyagi megfontolásból sokan mennek gyógyszerügynöknek, vagy orvoslátogatónak.