Klímaváltozás

5 perc

2005.01.11. 22:00

Még nem igazán világos, hogy új nyelven a régi vonalat folytatja-e, avagy új eszményekre építve az eddigitől markánsan különböző szociáldemokrata politikát csinál a 2006-os választásokig a Gyurcsány-kormány. A produkció azonban, mint 1998 és 2002 között, most is egyszemélyes.

"Ez a kormány tehát Gyurcsány Ferenc nevét viseli, de nem az én kormányom" - közölte október elején, alig néhány nappal parlamenti megválasztása után a jelenlegi miniszterelnök. Gyurcsány azóta is több ízben jelezte, hogy egyelőre "hozott anyagból" dolgozik. "Ez még nem a Gyurcsány-kormány politikája, (...) az majd a következő év tavaszára alapozódhat meg" - nyilatkozta például a Mozgó Világ decemberi számában, utalva arra, hogy mindenekelőtt a megörökölt ügyeket kell lezárnia.

© Dudás Szabolcs
Viszonylag kevés intézkedést lehet kifejezetten Gyurcsány miniszterelnök nevéhez kötni az első száz napban történtek (lásd Első lépések című írásunkat) közül. Az új kormányfő bizonyos mértékig így is átalakította azonban a politikai klímát Magyarországon. Éles nyelv, ideologizáló hajlam - a harmadik szocialista miniszterelnök két olyan adottsággal rendelkezik, amiből másfél évtizeden át krónikus hiány mutatkozott a fantáziátlan és régi vágású MSZP-ben. Szeptember vége óta a kormányfői felszólalásokat már nem kell okvetlenül feszengve hallgatni a parlament bal oldalán. Gyurcsány nem próbálkozik vulgármarxista klisékkel, nem kezd szánalmas fejtegetésekbe a plénumon Hegelről és a dialektikáról - inkább gyenge pontjain igyekszik támadni az ellenfelet.

"Orbán Viktor úr az elmúlt több mint két évben nem találta egyszer sem módját, hogy itt a parlamentben fejtse ki véleményét, viszont több mint két tucat alkalommal úgy gondolta, hogy a keresztény templomok alkalmas színhelyei a politikai megnyilatkozásoknak" - piszkálta meg például alig pár nappal karácsony előtt a jobboldal vezérét, a "szekularizált állami működés veszélyeztetettségét" hangoztatva a miniszterelnök, aki az első száz napjában éppen háromszor annyiszor szólalt fel érdemben az Országgyűlésben, mint Orbán 1998-ban hasonló időszak alatt. Az egyházak politikai szerepvállalásáról kirobbant vitában Gyurcsány egyébként a jobboldali retorika fegyverét fordította az ellenzék ellen, elutasítva, hogy akár a Vatikánban is az alázatos megfelelés szándéka irányítsa a magyar külpolitikát. A kormányfő megnyilvánulásai ugyanakkor maguk sem nélkülözik időnként a hatásvadász elemeket. Amikor a kórházi privatizáció kapcsán mindenféle diskurzust azzal igyekezett lezárni, hogy Kim Ir Szen és Révai József példájának a követését ajánlotta a Fidesz-MPSZ-nek, Gyurcsány éppen olyan olcsó eszközökkel élt, mint azok, akiket bírált.

© HVG

2. oldal (Oldaltörés)

Az új miniszterelnököt nem alaptalanul nevezik olykor ellen-Orbánnak. Gyurcsány kétségkívül sokat tanult az 1998 és 2002 között kormányzó elődjétől. Ahogy az előző ciklusban a konzervatív "kancellár" a jobboldal egységének és identitásának a megerősítését tekintette egyik legfőbb céljának, most Gyurcsány törekszik valami hasonlóra a baloldalon. Ezzel magyarázható, hogy a miniszterelnök aktuális szótárában a "munkáspolitika" általa korábban anakronisztikusnak nyilvánított fogalma ismét helyet kapott. Néhányan arra is emlékezhetnek, hogy a blairi szociáldemokrácia hazai apostola nem egészen egy évvel ezelőtt (még sportminiszterként) a tiltott önkényuralmi jelképnek számító vörös csillag itthoni legalizálását sürgette.

Gyurcsány októberi miniszterelnöki belépőjét mindenekelőtt azonban a bankok különadójának bevezetésével tette emlékezetessé, ami nyilván hivatott volt előre cáfolni a "bankárkormányozás" újabb vádját. A szocialisták szavazóbázisa mára lassan kezdi tudomásul venni, hogy a baloldal új miniszterelnöke történetesen az ország egyik leggazdagabb embere, aki több milliárd forintra becsült vagyonát a rendszerváltást követő aranyláz idején szerezte.

© Vörös Szilárd
Az új kormányfő az elmúlt száz napban nem kizárólag a baloldalnak tett gesztusokat. A kétkulcsos személyi jövedelemadó bevezetését és a bürokrácia tervbe vett csökkentését a liberális szavazók is értékelhették. A szakszervezetek által sürgetett 38 órás munkahét elutasítása ugyanakkor a munkáltatói érdekek akceptálását jelezte. Az esélyteremtő állam jelszava pedig elméletileg akár a jobboldalon is szimpátiát ébreszthetett. Az új adminisztráció politikai karakterét mindazonáltal még csak töredékesen lehet megrajzolni. Nehéz például a kabinet meghirdetett patriotizmusát, s a nemzeti érdek képviseletével kapcsolatos határozottságot értékelni, amikor éppen az összes határon túli magyar politikai szervezet kollektíve a budapesti kormány ellen fordult. A 2002-es visszakozás után arra sem lehet egyelőre mérget venni, hogy az állambiztonsági levéltár dossziéit - leghosszabb árnyékukat átlépve - valóban hajlandók lesznek majd mindenki számára megnyitni a szocialisták.

A miniszterelnöki bársonyszék elfoglalásakor Gyurcsány kétségkívül erkölcsi alapú kormányzást s a társadalmi igazságosság érdekében szükséges korrekciókat emlegetett. Azóta arról is beszélt, hogy a tandíj nélküli egyetemi kurzusokon tulajdonképpen a felső tízezer újratermelése folyik. Ennek ellenére egyelőre nem látni igazán, hogy a status quo megváltoztatása érdekében hol és milyen konkrét lépésekre készül a kabinet.

Az igazságügy-miniszternek egy új alkotmánytervezet kidolgozásáról tett év eleji bejelentése mindenesetre arról árulkodik, e kabinettől sem áll távol az olyan magasztos intézményi reformok ötlete, amelyek megvalósítására voltaképpen semmi esély sincs. A választásokig hátralévő 15-16 hónap nagy ívű programok végrehajtásához nyilvánvalóan kevés is. Ahhoz viszont hosszú, hogy csak politikai gesztusokkal próbálja meg kormányzóképességét igazolni a kabinet.

3. oldal (Oldaltörés)

Gyurcsány az első baloldali kormányfő Magyarországon, aki végre meg akar szabadulni a bürokratikus szocializmus fogalomkészletétől, magatartásmintáitól. Hosszabb ideje látja, hogy az MSZP eddigi igazgatás-központú politikájának a meghaladásához új politikai eszményekre volna szükség. Ám a múlt év végén a kettős állampolgárságról szóló viták kapcsán például az is kiderült, hogy az október óta új programmal rendelkező hazai szociáldemokrácia deklarált új nemzetpolitikája egy luftballon; e fogalmon a párt meghatározó vezetői valójában az első éles helyzetben mást és mást értettek. Az emiatt kialakult zűrzavar, belső értékválság végül kínos kudarchoz vezetett: a Gyurcsány-kormány kultuszminisztere, az MSZP októberben megválasztott új elnöke november elején be sem merte tenni a lábát Erdélybe, ahol egy sepsiszentgyörgyi templomavatási ünnepségre lett volna hivatalos.

Más vonatkozásban sem könnyű a kormányfő által hiányolt új eszményeket kiolvasni az MSZP hosszú vajúdás után megszületett programjából. Egyre inkább úgy tűnik, a baloldal új politikai premisszáit vagy az ideológusi ambíciókat is dédelgető miniszterelnök fogja menet közben kidolgoztatni és az MSZP-ben kihirdetni - vagy senki más. Ezt látszanak jelezni a népszavazási hadjárat idején történtek is, amikor Gyurcsány - eredeti semleges álláspontját feladva - szinte egy személyben vállalta magára az utolsó napokban az MSZP "két nem" kampányának képviseletét.

BABUS ENDRE