Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kérünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: Kossuth, csalásfaktor, durrdefekt, stricitempó, sóvidék.
Bárcsak ne ezek a szavak sorakoznának itt. Annyi mindenről lehetne beszélni, ami túllép e mai kocsmán, de hát a kocsmáját sem mindig válogathatja meg az ember, a szavait sem, és a legkevésbé a valóságát, amiben élni kénytelen. Vagy hát, nem kénytelen, nyilván, de mondjuk az egyéb lehetőségek nem mindig rózsásak épp. Mint a régi álbölcsességben, miszerint két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A járhatatlant nehéz lecserélni, az alkoholizmus helyett adódó másféle izmusok meg jottányit sem különbek, mint emez.
A távolság talán megszépíthet ezt-azt, de azért olyan nagyon sok mindent nemigen. Távolról is épp ugyanazokra a dolgokra néz az ember, ha vigyázó vagy épp vigyázatlan tekintetét a hazájára emeli.
Haza a magasban helyett haza a mélyben. Vagy csak simán a lenti haza. Az is haza végül is.
Teszem azt, mit kezdjek ezzel a stricitempóval? Már a szó maga is öklendezésre sarkall. Hát még, ami mögötte van. Vagyis nincs mögötte semmi, csak a végtelen űr, levegőtlen sötét, rideg vákuum, mindennek a kicsúfolása, ami emberi, ha csak rá gondolok is, elnyel, akár egy fekete lyuk.
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.