Krusovszky Dénes hete, amit túlharsogott a mi hetünk
4 perc
2025.06.01. 15:30
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kérünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: Kossuth, csalásfaktor, durrdefekt, stricitempó, sóvidék.
Csalásfaktor – Orbán Viktorék 15 év után ki akarták iktatni a csalásfaktort a nemzeti konzultációkból, de aztán rájöttek, hogy jobb, ha marad, és online is kitölthetővé tették a most zajló Voks 2025 nevű kormányzati szavazást. Tizenöt év nemzeti konzultációinak sorában ez lett volna az első, amelybe nem építik be eleve a csalás lehetőségét.
Durrdefekt – A kormány adóemelése miatt a főváros a csőd szélén áll. Karácsony Gergely főpolgármester a BKK-tól kért pénzmegtakarítási vészforgatókönyvet. A budapesti közösségi közlekedés valójában máris katasztrofálisan alulfinanszírozott, a BKV „belső adóssága” az elmaradt beruházások miatti meghaladja a 800 milliárd forintot. Érdemi spórolásra csak visszafordíthatatlan leépítés árán lenne lehetőség, ami hatalmas társadalmi károkkal járna.
Stricitempó – Prostitúcióra kényszerített lányokat a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet letartóztatott igazgatója és helyettese. Előbbi korábban kitüntetést kapott Dunakeszi fideszes polgármesterétől. A hatóságok az igazgató lakásán 120 millió forint értékben foglaltak le készpénzt, de zároltak számlát és ingatlant is.
Sóvidék – Romániában teljesen elöntötte vízzel a parajdi sóbányát a Korond-patak. A védekezés kudarcot vallott, a bánya szerkezete instabillá vált, megsüllyedhet a felszín is. A helyiek a felelősöket keresik.
Bárcsak ne ezek a szavak sorakoznának itt. Annyi mindenről lehetne beszélni, ami túllép e mai kocsmán, de hát a kocsmáját sem mindig válogathatja meg az ember, a szavait sem, és a legkevésbé a valóságát, amiben élni kénytelen. Vagy hát, nem kénytelen, nyilván, de mondjuk az egyéb lehetőségek nem mindig rózsásak épp. Mint a régi álbölcsességben, miszerint két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A járhatatlant nehéz lecserélni, az alkoholizmus helyett adódó másféle izmusok meg jottányit sem különbek, mint emez.
A távolság talán megszépíthet ezt-azt, de azért olyan nagyon sok mindent nemigen. Távolról is épp ugyanazokra a dolgokra néz az ember, ha vigyázó vagy épp vigyázatlan tekintetét a hazájára emeli.
Haza a magasban helyett haza a mélyben. Vagy csak simán a lenti haza. Az is haza végül is.
Teszem azt, mit kezdjek ezzel a stricitempóval? Már a szó maga is öklendezésre sarkall. Hát még, ami mögötte van. Vagyis nincs mögötte semmi, csak a végtelen űr, levegőtlen sötét, rideg vákuum, mindennek a kicsúfolása, ami emberi, ha csak rá gondolok is, elnyel, akár egy fekete lyuk.