Szélessávú internetezés az Északi-sarkon

Szélessávú internetezés az Északi-sarkon. Nem fagyott le © Intel

A kísérlet résztvevői vezeték nélküli technológiákat, illetve az Intel Centrino mobil technológiára épülő hardvereket használták feladataik megoldásához, a digitális otthon, illetve a digitális vállalat egyes funkcióinak szimulációjához. A kísérlettel arra kerestek választ, hogy a szélessávú adatkommunikáció vajon még extrém időjárási feltételek között is segítheti-e a felhasználókat. A sarkköri körülmények között élő embereknek ugyanis a munkájukhoz és persze a szórakozáshoz is szükségük van digitális eszközökre.

A Barneo-tábor egy eleven életet élő sátor-komplexum, amely a 89-dik északi szélességi fok mentén, egy jégtáblán helyezkedik el. A tábornak automatikus életfenntartó rendszere van, amely többek között magában foglal egy dízel generátort is, ami az életterek, illetve az étkező fűtését, az áramot szolgálatja. A tábort elsőszámú feladata, hogy támogatást nyújtson tudományos, ökológiai, régészeti, biológiai, technológiai, de akár mentőexpedíciók számára is a sarkköri régióban. A tábor ideiglenes, a működési feltételei a természeti körülményektől függenek. Általában áprilisban már „megközelíthető”, amikor a jég biztonságos, illetve amikor a tábor légi kommunikációs kapcsolatban áll a norvég fennhatóságú Spitzbergákon található Longier repterével.

Azonban a Barneo tábor még a legjobb időjárási tényezők mellett is extrém környezetet jelent a számítástechnikai eszközök számára. A levegő hőmérséklete ritkán emelkedik -30°C fölé, ami nagyon kellemetlen az LCD-kijelzők és az akkumulátorok számára. Emellett a 85 százalékos páratartalom, illetve a külső és belső felületek közötti jelentős hőmérsékletkülönbség páralecsapódást okozhat a mechanikus és egyéb számítógép-alkatrészeken.

Az Intel alkalmazottai egy vezeték nélküli hozzáférési zónát hoztak létre a Barneo táborban. A 802.11b/g szabvány szerint működő hozzáférési pontot a tábor központjában állították fel. A WLAN-hálózat három IBM T40 és T42 Intel Centrino chipes noteszgépből állt. A hálózatot bármelyik táborlakó használhatta, akinek volt mobil PC-je, vagy olyan zsebszámítógépe, amely támogatta a vezeték nélküli szabványokat. A Barneo tábori vezeték nélküli LAN hálózatának internetes csatlakozásához egy Iridium műholdas telefont használtak. Így aztán az internetes hálózat segítségével a sátortábor lakói kipróbálhatták, hogy az Arktiszon hogyan működhetnek a digitális otthonok, illetve vállalatok.

Az expedíció résztvevői az egyik PC-t „multimédiás könyvtárrá” alakították. A missziót megelőzően, illetve alatta digitális tartalmakat (filmeket, zenét, játékokat, képeket) töltöttek a noteszgépre. A képeket folyamatosan frissítették. Minden hálózati felhasználó ingyenesen hozzáférhetett a tartalmakhoz, illetve a tábor minden pontjáról lehetséges volt a tartalom reprodukálása, a hálózat által engedélyezett eszközök segítségével, mivel az információt a központi „multimédia tárolóból” hívhatták le.

A Barneo tábor lakói bárhol, bármikor meghallgathatták kedvenc zeneszámaikat, megnézhették kedvenc filmjeiket, nézegethették digitális emlékeiket, amikor a műholdas internetes kapcsolat élt. Ez idő alatt böngészhettek a neten, és e-maileket küldhettek nyilvános postaládákból. „A sarkkutatóknak is szükségük van a multimédiás, mobil és kommunikációs technológiákra, mivel érezniük kell, hogy kapcsolatban állnak a világ többi részével. Kommunikálniuk kell a szárazfölddel; szeretnék megnézni kedvenc filmjeiket, és meghallgatni kedvenc előadóikat” – vélekedett Dmitry Shparo, neves orosz sarkkutató, aki a kísérlet idején a Barneo-táborban lakott.

A digitális otthon mellett a sarkköri kísérlet résztvevői sikeresen „felállítottak” egy digitális vállalatot is, a vezeték nélküli hálózat és a műholdas internetes-csatorna segítségével, így hozzáférhettek a vállalati adatbázisokhoz, és a vállalati e-mailekhez.

Az Intel alkalmazottai emellett kísérleteket is végrehajtottak a táborban. Az orosz „Hydrometeo”-központ által rendelkezésükre bocsátott speciális meteorológiai szoftvert installálták az egyik mobil számítógépre. Ezt a szoftvert arra használják, hogy valós idejű időjárás-jelentést kapjanak az expedíciók tartózkodási helyéről, illetve, hogy minden részletet előre megtudjanak a különböző klíma-paraméterek változásairól, mint például a hőmérséklet, a szélsebesség, légnyomás, felhővastagság, stb. Az információkat egy szerverfürtön frissítették a moszkvai Hydrometeo-központ adatközpontjában. A meteorológiai szoftver által a Barneo tábor lakói azonnal értesülhettek az időjárási előrejelzésekről.

A résztvevők emellett kihasználták a távoli pénzügyi tranzakciók lehetőségét is. A sarkkörről fizették egy moszkvai szolgáltatónál nyilvántartott mobiltelefonjaik számláit, a közműszámlák mellett. A távoli fizetési rendszer és a CFT cég által kifejesztett Faktura.ru szoftver által 3838 kilométer távolságból (ilyen messze volt a moszkvai mobilszolgáltató legközelebbi irodája) is megfelelően tudták rendezni telefonszámláikat.Végül az Intel munkatársai meglátogatták az NP-33-t, amely a világ egyetlen úszó sarkköri tudományos állomása. Az NP-33 kutatói hosszú távú megfigyeleseket végeznek a központi Északi-sarki régióban. A kutatásokat 1937-ben kezdték el a North Pole-1-en, a világ első úszó kutatóállomásán. Azóta 32 orosz állomás működött már a sarki tengeren összesen 29726 napig. Az NP-33 állomás egy 2 méter vastag jégtáblán fekszik, és a víz alatti Lomonoszov áramlattal sodródik. Az állomást 2004. szeptember 9-én nyitották meg. Jelenleg 12 állandó lakója van, és rengeteg stratégiai feladatot lát el. Ezek közé tartozik a meteorológiai, hidrometeorológiai adatok gyűjtése, a hidrológiai kutatás, a jég- és jégmozgási kutatás. Az állomáson összegyűjtött információk által a tudósok többet tudnak meg a központi északi-sarki régió természeti környezetében zajló folyamatokról, segítséget nyújtanak a globális klímaváltozás okainak megértéséhez, és segíthetik a hatékonyabb időjárási előrejelzéseket. Az NP-33-on végzett munka jelentős lépést jelent Oroszország számára, a Nemzetközi Sarkköri Év-ben való részvételhez, melyet 2007-2008-ra terveznek.

 

Az Északi-sarkért és a Déli-sarkért felelős Intézet – ez koordinálja az orosz sarkköri kutatók tevékenységét – úgy döntött, hogy az NP-33-at modern komputerekkel látja el. Először vásároltak egy Intel Xeon processzoros szervert, egy vezeték nélküli hub-ot, amely több tucat munkahelyet támogat. Az állomáson már eddig is több vezeték nélküli kapcsolatra képes noteszgép működött, amelyeknek hálózatához csatlakoztatják majd a most bemutatott Centrino-alapú IBM T42-t.

„Sajnos nehéz döntéseket kell meghoznunk itt, az északi-sarki régióban. Ha választanunk kell a több élelmiszer és a számítógépek között, inkább az élelmet választjuk.” – magyarázta Andrey Rumiancev. „Ezért nagyon fontos, hogy a modern mobil technológiák által jelentősen lecsökken a komputerek súlya és mérete, miközben javul a teljesítményük és vezeték nélküli kapcsolatokra is alkalmasak. Azt tervezzük, hogy egy 36-felhasználós WLAN-hálózatot építünk ki az állomáson (mivel jelenleg 24-en vagyunk, ez tartalékot is jelent). A hálózathoz lehetőség szerint noteszgépeket használnánk, hiszen ezek sokkal kényelmesebbek és funkcionálisabbak, mint az asztali gépek – különösen a sarkköri viszonyok közepette. A jövőben szeretnénk telepíteni egy grafikai munkaállomást is, amely által a jégmozgásról és a jégtáblák helyzetéről szóló háromdimenziós adatokat már az NP-33 állomáson előzetesen feldolgozhatnánk.”