Hogyan lehet közelébe jutni bármilyen állásnak

Közhelyszámba megy, de azért nem árt felidézni: a megnyíló állások legalább 70 százalékát úgy töltik be, hogy nem hirdetik meg őket. A maradék nagyobbik része pedig úgy talál gazdára, hogy a befutók személyes kapcsolataikat használják fel a célba éréshez. A maradékért pedig folyik a nyilvánosság számára is jól látható közelharc. Aligha kell ecsetelni, hogy azok járnak jól, akik már akkor látják az álláslehetőségeket, amikor a munkaadók még nem is döntöttek egy-egy pozícióról. Ilyen információkat csakis személyes kapcsolatok segítségével lehet megszerezni. A kapcsolati háló szövögetésének fontosságáról sok szó esik, de a hálószemek kialakításának technikájáról kevesebb. Pedig minden a részleteken múlik.

A szisztematikus kapcsolatépítés, ha nem is alapkövetelmény, de sok haszonnal jár. Jó, ha az ember tudja, hogy merre akar elindulni. Ha a szakterületet, a rajta mozgó fontos munkaadókat sikerült azonosítani, akkor jöhet annak a megtervezése, hogy miként lehet azoknak az embereknek a közelébe jutni, akiknek befolyásuk van az állások betöltésére. A legkézenfekvőbb az volna, ha az ember a HR-részlegek főnökeivel haverkodna össze, de ez csak ritkán jön össze. Ha nem megy a nagy ugrás, akkor érdemes az apró lépések taktikáját alkalmazni. Magyarország elég kicsi ahhoz, hogy egy-egy szakmában pontosan számba lehessen venni a fontos embereket és azok holdudvarát. Sőt azt is jó észben tartani, hogy e holdudvaroknak megvannak az érintkezési pontjaik, ami azt jelenti, hogy akinek van egy ismeretsége az egyik cégnél, annak kapcsolatait felhasználva el lehet jutni egy másikhoz, és így tovább. Az első lépés tehát a célszemélyek azonosítása.A kontaktusok kialakítása sokféleképpen történhet. Aki nagyon óvatos levélben, vagy főleg e-mailban kérhet választ szakmai, vagy a céget érintő kérdésekre. Ezt követően aztán a levelezésre hivatkozva megereszthető egy telefon is. Fel lehet hívni embereket, csak úgy, s elmondani nekik a hívás valódi okát (ez az úgynevezett cold call technika időnként meglepően hatásos). Fel lehet hívni embereket szakmai kérdésekkel abban a reményben, hogy a létrejövő kapcsolat segít majd az elhelyezkedésben is. Fel lehet hívni embereket másokra hivatkozva, s találkozót kérni, de lehet nekik a telefonbeszélgetést folytató levelet (e-mailt) küldeni, s később erre visszatérve újra hívni őket. Számtalan variáció létezik.

A legjobb azonban talán, ha a célszemélyekkel, vagy a holdudvar embereivel olyan helyen lehet találkozni, ahol mintegy véletlenül köthető személyes ismeretség. Kiváló helyek az ilyesmire a szakmai rendezvények, konferenciák, tájékoztatók, fogadások. Ezeken a helyeken bárki-bárkivel szóba elegyedhet, könnyedén névjegykártyát cserélhet. Olyan megjegyzéseket tehet, amelyekkel felkeltheti maga iránt az érdeklődést. Megbeszélhet telefonhívást, személyes találkozást, egy jelen sem lévő személy felhívását a beszélgetőpartner ajánlásával, vagy még a legsoványabb hozam esetén is levelet (e-mailt) küldhet felidézve a találkozást.

Ilyen helyekre nem mindig lehet bejutni. Ennek két akadálya szokott lenni. Az egyik, hogy a rendezvény megtartását nem verik nagydobra. Azaz értesülni kell róla, hogy mikor és hová érdemes elmenni. A másik ok, hogy csak meghívottak juthatnak be. Ilyenkor nem árt egy barát vagy ismerős, aki segít a meghívásban. Estenként be is lehet slisszanni, s odabent már a legritkább esetben érdeklődnek a meghívó személyéről.Az álláskeresés többnyire nem prompt dolog, hanem egy állandó, soha véget nem érő folyamat. Van, amikor ennek amplitúdója egészen alacsony, hiszen a dolgok folynak a maguk rendes kerékvágásban: a munkaadó és alkalmazottja jól érzi magát ott ahol van, s időnként úgy ahogy van. De az állásváltoztatási kényszer érzetének görbéje időnként hol lassabban, hol gyorsabban, de kitér a nyugalmi intervallumból. Ha valaki folyamatosan figyeli az álláspiac számára izgalmas részét, akkor a változásokat érzékelvén kapkodás nélkül lehet képes az elhelyezkedésére. Ehhez a kapcsolatok ápolására van szükség.

Ennek alapszintjén a szakmai életben való részvétel jelenti. Rajta kell lenni az internetes szakmai levelezőlistákon. El kell járni a szakmai rendezvényekre. Időnként hozzá kell szólni a szakmai publikációkhoz.

A következő szinten már egy vagy néhány embernek érdemes (szakmai) információkat küldeni annak reményében, hogy ezt viszonozzák. Kellő (akár közvetett) kommunikációs múlt után jöhetnek a személyes kapcsolatok. Érdemes telefonhívásokat kezdeni, s információt, vagy véleményt kérni, s közben az egyensúly érdekében információkat adni.

Ezt követi a szakmai rendezvények szervezésében való részvétel a cég nevében, de a saját név használatával. Kisebb szakmai beszélgetések megszervezése, ahol szűk szakmai körben van mód megvitatni érdekes kérdéseket, s persze jól megismerni egymást, s a többiek problémáit.

A szakma számára szabadidős rendezvények megszervezése, illetve ilyeneken való részvétel a következő fokozat, amikor már a professzionális kapcsolatok lassan kiterjeszthetők a személyes szférára is. Aki végigjárta ezt a grádicsot, már nagyon közel kerülhetett a „klubtagsághoz”. A klubtagok azok a szakemberek, akik olyannyira megalapozták magukat egy-egy tevékenységben, hogy ezt a többiek is elismerik. Ha bármi is történik a szakmában, akkor gondolnak rájuk, kikérik a véleményüket, számon tartják őket, s egy-egy nekik való pozíció létrejöttekor, vagy megürülésekor feltétlenül mérlegelik, hogy felkérik, de legalább is egy beszélgetésre meginvitálják őket.

A klubtagság elnyerése annak a folyamatnak a végét jelenti, amelyet a célszemélyek kiválasztásával kezdtünk. Aki klubtaggá vált, jó, ha tudja, hogy már ő maga is célszemély lett. Ha van kedve hozzá, és feljebb akar kapaszkodni, s kezdeti elveit még fenntartja, ismét elkezdhet azon gondolkodni, hogy új célszemélyeket jelöljön ki a maga számára. Hiszen nem akar annak a klubnak a tagja lenni, amely elfogadná őt tagjának.