A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Financial Times
Paul Lendvaihoz hasonlóan a brüsszeli agytröszt, az Itinera Institute társelnöke is azt javasolja, hogy az EU szerezzen be új geopolitikai iránytűt, mert a világban egyre nagyobb a felfordulás, ezért az európai terv napjainkban a kemény hatalomról szól.
Marc de Vos szerint az Unió magára maradt, mert Oroszország az ellensége, Kína egyszerre ellenfél, illetve partner, Donald Trump pedig fenyegetés, valamint teher egyidejűleg. Brüsszel három nagy lehetőség közül választhat:
- Megteremti Amerikát a saját földrészén. Azaz magához köt harmadik országokat a nagy piacra épülő Pax Europeana keretében – utóbbit esetleg még meg is támogatja az újrafazonírozott NATO-val. Ehhez gazdaságilag Kínát kell utánoznia, erős ipari és technológiai bázissal. Ily módon uralná Eurázsiát, leszámítva az ellenséges Oroszországot, közben pedig bizonyos fokig geopolitikailag függetlenedne a világban.
- Keményen nekilát, hogy az EU a globalizáció utolsó bástyája legyen. Összefogná a hasonló gondolkodású országokat, a stratégiai iparágakat protekcionizmussal védené. A trumpi közöny miatt fontolóra vehetné, hogy segédkezet nyújt Pekingnek a kereskedelmi háborúban, ám azzal a feltétellel, hogy az véget vet a partnerségnek az oroszokkal.
- Továbbra is a másodhegedűs szerepét tölti be az USA mögött.
Csakhogy úgy néz ki: a földrész nem okosan jár el, hanem ragaszkodik a fennálló rendhez, és minden külső megrázkódtatásra esetenként reagál. Ahelyett, hogy proaktív és stratégiai megközelítést alkalmazna. A geopolitikai ellenáramlatok várhatóan megosztják és a partvonalra szorítják. A „rátermettek szövetsége” jelzi, hogy ebből még létveszély is lehet.
