Amerika a Holdra és a Marsra készül, az új űrsikló pedig késik

Talán így néz majd ki a jövő űrhajója. A CEV megépítését már komolyan gondolják © NASA

A közelmúltban – különösen a Hubble űrteleszkóp jövőjét boncolgatva – elég sok vita folyt arról, hogy az amerikai űrügynökség (NASA) vajon a korábban megszokott gigantikus fejlesztési források felett rendelkezhet-e majd, vagy kénytelen lesz ezután kevesebbel is beérni. Most úgy néz ki, hogy a Hubble is megmenekül, de ami fontosabb új, óriási büdzsét kívánó fejlesztések is zöld utat kaptak az USA szenátusának űrkutatásért felelős albizottságától kiszivárogtatott hírek szerint.

Egyes elemzők úgy gondolják, hogy az űrkutatás Föld körüli pályán ragadt az utóbbi húsz évben, aminek a legfőbb oka az űrsikló-program igen rossz hatékonysága. Míg hagyományos rakétákkal korábban eljutottak a Holdra, megépítették a Skylab űrállomást, és egy sor űrtechnlógiai átörést értek el, addig az űrsiklók nevéhez a két katasztrófán kívül alig fűződik valami érdemleges. Talán éppen a Hubble pályáraállítása a legdicsőbb tettük. Ezért itt az idő, hogy újragondolják az elbürokratizálódott NASA működését és az űrprogramokat. Bush elnök pár hónappal ezelőtti kijelentései, hogy az Egyesült Államok ismét embert kíván juttatni a Holdra, s aztán a Marsra is, már az új szeleket jelezték, amelyek azóta úgy látszik nem csitultak.

Legalább is erre vall, hogy a NASA bejelentette: felgyorsítja egy új, emberek szállítására alkalmas űrjármű építését, amelyet azután állítanak rendszerbe, hogy a jelenleg szolgáló három gépből álló űrsikló-flottát nyugdíjba küldték. Erre körülbelül 2010-ig kell várni, amíg a Nemzetközi Űrállomás építését teljesen be nem fejezik. Az új űrhajó – Crew Exploration Vehicle (CEV), azaz legénységet hordozó kutatójármű – fejlesztése ugyan már elkezdődött, de nem lehet rá számítani, hogy ez első olyan útjára, amikor ember is lesz a fedélzetén, 2014 előtt sor kerülne.

A NASA egyik szakértője, William Readdy, a szenátus tudományos- és űralbizottságának meghallgatásán azt mondta, hogy egyre sürgetőbb a régi űrhajók lecserélése, de addig ez ügyben semmit sem tehetnek, míg nema CEV képes lesz hozzákapcsolódni a Nemzetközi Űrállomáshoz. Readdy kijelentette, hogy felgyorsítják az új jármű fejlesztési munkálatait.

Kay Hutchinson szenátor, az albizottság elnöke egy NASA vezetőknek, űrhajósoknak és tudósoknak tartott értekezleten azt mondta, hogy nemzetbiztonsági kérdés a saját indítású űrhajókkal való részvétel a Nemzetközi Űrállomás programjában, illetve a Föld körüli pályán emberi személyzettel folytatott kutatásokban. Mint tudott a Columbia 2003-as katasztrófája óta az amerikai űrsiklók nem repülnek, s jelenleg orosz űrhajók szolgálják ki az űrállomást. Bár az űrsikló program folytatására pár hónapon belül számítani lehet, az Egyesült Államokban egyre türelmetlenebbül várják egy új hatékonyabb és biztonságosabb, s főleg olcsóbb üzemeltetésű űrjármű megjelenését.

Minél hosszabb lesz a szünet az űrsiklók nyugdíjazása és a CEV szolgálatba állítása között, a NASA annál inkább rá lesz utalva a külső segítségre. A szenátusi meghallgatáson az is elhangzott, hogy mind az Európai Unió, mind Japán fejleszti a saját űrjárművét, amellyel a Nemzetközi Űrállomást elláthatják. Howard Ross, a NASA egy másik szakértője bevallotta, hogy ha nem cselekszenek elég gyorsan az amerikai űrprogramok más országok segítségére lesznek utalva.

Az amerikaiak nem csak azt szeretnék elkerülni, hogy a tavaly év végihez hasonló helyzetek alakuljanak ki, amikor az űrállomáson szinte minden étel elfogyott, s az oroszoktól kellet segítséget kérniük, hogy egy Szojuz űrhajóval feltöltsék a készleteket. Végre ismét zavartalanul, s mások vizslató tekintet elől elzárva szeretnének kutatásokat folytatni, s persze az egyre nagyobb űrüzletből is nagyobb részt kívánnak maguknak, amelyből az európai űrügynökség mára jókora szeletet kaparintott meg magának.

Egy másik, s alighanem az amerikai politikusok számára legfontosabb problémát Bill Nelson szenátor fogalmazta meg a NASA illetékeseinek. Szerinte a geopolitikában manapság nincs probléma. Aztán rögtön meg is kérdezi: De mi lesz a geopolitikával 2012-ben? A konklúzió pedig az, hogy a CEV fejlesztését fel kell gyorsítani.

Kay Hutchinson szintén arra ösztökéli a NASA vezetőit, hogy vizsgálják felül a Nemzetközi Űrállomásra vonatkozó hosszú távú tudományos terveket beleértve, hogy az állomást nemzeti laboratóriumként ismerjék el, s gondolkodjanak el a NASA jelenlegi szerepén, amellyel támogatja az emberes holdutazások felújítását, s ember eljuttatását a Marsra. „Az gondolom, fontos, hogy ne csak azt mondjuk, hogy ez egy eszköz a Hold és Mars-kutatásban. Azt hiszem, hogy ez az eszköz képes ennél sokkal többet tenni a nemzet és a világ javára” – fejtette ki a szenátor.

A CEV-re vonatkozó közbeszerzési eljárás hírek szerint már kezdetét is vette, s a nyertest szeptemberben fogják megnevezni. Főesélyesnek sokan a Lockheed Martin konszernt tartják. Erre következtetnek például abból is, hogy a cég megállapodást kötött az űrhajósok egészségügyi ellátásában jártas Wyle Laboratories-zal is a tervezésben és a CEV megépítésében való együttműködésről. A Wyle bennfentes cégnek számít az űrhajózásban, hiszen a NASA az elmúlt tíz évben egymilliárd dollár értékű megrendelést adott nekik. De a Lockheed Martin csoportjához más, az űrtechnológiában is jól ismert cégek is csatlakoztak, így az Orbital Sciences, az EADS Space Transportation, a United Space Alliance, a Hamilton Sundstrand é a Honeywell.

A nyertesnek mindenesetre 2008-ra olyan szintre kell emelnie a fejlesztéseket, hogy képes legyen demonstrálni a CEV működését, 2014-re pedig készen kell állni az első indításra.