„Túl kicsi a nappalink” – így lettek turistamágnesek a romkocsmák, de a csillaguk leáldozóban van
8 perc
2025.05.23. 17:30
2025.05.23. 18:02
Az ezredfordulón szinte minden romkocsma-alapító pusztán a baráti körének akart egy-egy jó helyet kialakítani. Mindez elég jól sikerült, mert a főváros arculatára, turizmusára is jelentős hatást gyakoroltak ezek a szórakozóhelyek. A tömegek megjelenésével és a bulinegyed felértékelődésével azonban veszélybe kerültek, a legtöbb be is zárt. A Romokból című dokumentumfilm ötletgazdájával-forgatókönyvírójával, Csizmadia Attilával és a Szimpla Kert tulajdonosával, a film egyik narrátorával, Zsendovits Ábellel beszélgettünk arról, hogyan lett ezekből az underground helyekből mainstream, majd turistaattrakció, és hogyan „falta fel a forradalom a gyermekeit”.
Honnan jött az ötlet, hogy filmet kellene forgatni a budapesti romkocsmák történetéről?
Csizmadia Attila: Még 2020-ban beszélgettünk Tóth Imrével, az Élesztőház tulajdonosával erről, és akkor jöttünk rá, hogy bár kisebb riportok, interjúk, klipek készültek, de olyan összefoglaló film még nem, amely vissza is tekint a romkocsmák kialakulására, felfutására, majd a hullám lecsengésére. Pedig ennek a három évtizedes történetnek nagy hatása volt Budapestre. Nagyon megfogott a sztoriban, hogy pár húszéves körüli srác nagyjából a „túl kicsi a nappalink” jelszóval kezdett kialakítani olyan helyeket, ahol az volt a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat a barátaikkal. Elindult egy ilyen underground folyamat, 15-20 év múlva pedig az, ami ebből lett, döntő hatást gyakorolt a világváros szövetére, mindennapjaira, kultúrájára, szórakoztatóiparára. Először Rajnai Györggyel és a Korda Stúdióval egy sorozatot csináltunk meg, rengeteg megszólalóval, egy csomó helyszín bemutatásával, majd annak a nyersanyagából és további felvételekből, Sipos Bence rendezővel (aki már a sorozatban is társrendező volt) a Romokból című filmet.
Bár romkocsmák máshol is vannak a világban, de valahogy nagyon Budapesthez kötődik ez a jelenség.
Zsendovits Ábel: Persze, máshol is van ilyen, rengeteg foglalt házat és abból kialakított helyet láttunk, például Hamburgban, Berlinben vagy Londonban is a 80-as években. Voltak előképek, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. De valahogy a 90-es évek végén itt volt egy olyan korszellem, ami az esetlegességből, ideiglenességéből, pénztelenségéből kihozta a romkocsma-alapítási hullámot. Ráadásul Budapesten a belváros közepén alakultak ki ezek a helyek. De meg tudom erősíteni: elsősorban azért csináltuk meg ezeket, mert saját magunknak akartunk olyan helyeket, ahol jól érezzük magunkat.