Újabb lehetőség az adóhatósági megállapításokra?

Amíg a legtöbb nagyvállalat társasági adókedvezményt érvényesíthetett, természetesen az adóhatóság nem volt különösebben érdekelt abban, hogy a cégek társasági adókötelezettségének vizsgálatába túl sok energiát fektessen, főleg, hogy az adóhatósági megállapítások szempontjából könnyű prédának tekintett általános forgalmi adó segítségével az elvárásokat is teljesíteni tudta.

Napjainkban azonban látható, hogy ugyan még mindig az áfa a „sláger” a revíziók során, már több éve kiemelt vizsgálati területként jelenik meg a társasági adón belül a transzferárak vizsgálata. Sőt, az utóbbi időben több adóhatósági transzferár-revízióval is lehetett találkozni.

Az adóhatóság vélhetően még nem fejezte be a transzferár-vizsgálatokra való felkészülést. Ezt azon lehet legjobban lemérni, hogy jelenleg inkább a könnyen feltárható, szembeötlő hibákat állapítják meg. Így különösen a bérleti díjak esetében és az úgynevezett belső összehasonlító adatok rendelkezésre állása esetén van könnyű dolguk.

A piaci bérleti díjak mértékéről viszonylag könnyen elérhető a piaci információ, így ezekre érdemes a csoporton belüli bérbeadási tevékenységeknél különösen odafigyelni egy „potya” megállapítást elkerülendő.

A belső összehasonlító adatoknál szintén könnyű lehet adott esetben az adóhatóság helyzete. Belső összehasonlító adat akkor áll rendelkezésre, ha ugyanazt a terméket, vagy szolgáltatást a társaság kapcsolt és független fél számára is értékesíti. Amennyiben az ebben a két viszonylatban alkalmazott árak eltérnek egymástól, nyilvánvalóan könnyű a független félnek adott árat rávetíteni a kapcsolt tranzakciókra is.

Természetesen sok esetben indokolt az eltérés, ugyanakkor, ha nincs kéznél például transzferár-nyilvántartás formájában részletes, szakmai indokokkal megtámogatott magyarázat, könnyen nehéz helyzetbe lehet kerülni. Képzeljük csak el, hogy egy ilyen megállapítás akár többszörösére is növelheti az adóalapot, így igen jelentős adóhiány keletkezhet, ami akár 50 százalékos bírsággal is járhat, nem is beszélve a késedelmi pótlékról.

Ma már egyre inkább életszerű az a következtetés, hogy a közeljövőben nálunk is komolyan kell majd számolni a transzferárakkal kapcsolatos adóhatósági vizsgálatokkal, illetve azok következményeivel, így érdemes mihamarabb megkezdeni a felkészülést.

A transzferár-szabályozás egyébként folyamatosan fejlődik, hiszen a dokumentációs kötelezettség 2005-től már valamennyi kapcsolt vállalkozással kötött szerződésre kiterjed, továbbá 2007-ben várhatóan bevezetésre kerül a feltételes adómegállapítás logikájához hasonló, „szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárás”, az ún. „Advance Pricing Agreement” („APA”) is, amely segíthet a transzferár-kérdések kockázatának minimalizálásában, ugyanakkor sok esetben ez az eljárás sem biztosít megoldást.

Az APA használata a fejlett transzferár-szabályozással rendelkező országokban már régóta gyakorlat. Célja a transzferárak oly módon történő megállapítása, amelyet az érintett ország, vagy országok adóhatósága(i) elfogadnak piaci árként, így adózási szempontból kiszámíthatóvá és lényegében kockázatmentessé téve a kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciókat.

Az APA alkalmazása ugyanakkor az azt alkalmazó országok adózóiban gyakran kérdéseket vet fel. Mellette szól, hogy viszonylag kiszámíthatóvá és kockázatmentessé teszi a kapcsolt tranzakciók transzferár szempontú megítélését, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy egy APA beszerzéshez szükséges idő akár években is mérhető (a tervezett magyar szabályozás szerint minimálisan 240 napot fog igénybe venni az eljárás).

Ez az alkalmazhatóságot meglehetősen leszűkíti, hiszen az APA akkor igazán hatékony, ha a tranzakció előtt, még a tervezési szakaszban kérik azt meg (egyébként általában jövőbeli tranzakciókra lehet ilyet kérni – ez igaz a magyar tervezett szabályozásra is). Ugyanakkor általában nehezen kiszámítható egy ilyen eljárás lefolytatásához ténylegesen szükséges idő, így adott esetben késleltetheti a tranzakció megvalósítását is.

Az APA hátrányaként szokták értékelni azt a körülményt is, hogy egy ilyen eljárás során rendkívül sokrétű és nagy mennyiségű információt szoktak az érintett hatóságok bekérni az adózóktól magára a tranzakcióra, de akár a teljes tevékenyégre vonatkozóan is. Természetesen az üzleti titkok adótitokként történő megőrzése mellett használhatják fel ezeket az adatokat az érintett hatóságok, de mindig fennáll annak a veszélye, hogy esetleg nem csak transzferár témájú következtetések kerülnek levonásra.

Mivel az APA általában meghatározott időre szól (3-5 év), a viszonylag alacsony kockázati szint fenntartása megismételt APA-eljárásokat feltételez, különös tekintettel arra, hogy egy esetleges törvénymódosítás is veszélyeztetheti az APA további használhatóságát.

A felsorolt negatívumok ellenére ugyanakkor a külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy különösen jelentős tranzakcióknál érdemes élni ezzel a lehetőséggel, hiszen a potenciális adókockázat minimalizálása ilyen esetekben különösen fontos.

Várhatóan nálunk sem lesz ez másként. Arra lehet számítani, hogy főleg "APA-kultúrával” rendelkező országokból érkezett multik fogják előszeretettel használni ezt az intézményt, annál is inkább, mivel kialakult gyakorlat hiányában pillanatnyilag egy adóhatósági transzferár vizsgálat kimenete meglehetősen bizonytalan hazánkban.