1 perc
2005.09.09. 11:28
Elhagyta a kórházat egy heti kezelés után pénteken Jacques Chirac francia köztársasági elnök.
A 72 éves államfőt a Val-de-Gráce katonai kórházban ápolták hivatalos közlés szerint "kisebb agyér-problémával", amely migrénes fejfását és látászavarokat okozott neki. Chirac saját lábán, mosolyogva, láthatóan jó formában hagyta el a kórházat felesége, Bernadette kíséretében.
Jacques Chirac francia elnök a Becsületrend tisztjévé nevezte ki Xavier de Villepin egykori konzervatív szenátort, a jelenlegi miniszterelnök édesapját - olvasható a Le Figaro keddi számában.
Váratlanul a párizsi Val-de-Grace katonai kórházba szállították múlt pénteken este Jacques Chirac francia köztársasági...
Korábban soha nem látott zuhanás következett be a francia elnök népszerűségében az elmúlt egy hónapban közvélemény-kutatási eredmények szerint.
Ha egy férfi kevésnek érzi magát a pozíciójához, nem fog beszélni róla, ahogy arról sem, hogy igazából szeretné, ha a főnöke megdicsérné. A munkahelyi szorongások ellenszere az önazonosság lenne, de ennek elérése sem könnyű, ráadásul már szőke nős vicceket sem lehet mesélni. Miért szorong sok férfi amiatt, hogy mindene meglegyen, amikor már mindene megvan? Mit éreznek a női vezetők jelenlétében? Milyen, amikor az X-generációsok „no pain no gain” világa összefeszül a becsvágyó fiatalokéval? Újabb cikkünket olvashatják a férfiszorongásokról.
Nem bújhatunk el egymás elől, nem élhetünk külön-külön életeket – üzeni Korányi Eszter és Rana Szalman, a Harcosok a Békéért nevű izraeli–palesztin civil szervezet két társvezetője. Tizenöt hónapja próbálják a legnagyobb válságban is fenntartani a kommunikációt és képviselni a megbékélés hangját.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy patinás budai villában.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Németvölgyben jártunk.
Mire az unió keleti peremvidéke is csatlakozhat a schengeni övezethez, addigra Schengen országaiban a migránsellenes politika, az unión belüli széthúzás és ellenségeskedés, az egymással kooperálni nem akaró tagországok, a virulens és agresszív újnacionalista politikák miatt újra zárják a határokat. Vélemény
Hamarosan fogadja III. Károly, hogy átadja neki a királyi udvar költészeti díját, de vajon kell-e cilindert viselnie? És miért nem jár pénz a díjjal? A magyar származású költő-műfordítóval a brit uralkodó versolvasási szokásairól, a költők anyagi megbecsüléséről és arról is beszélgettünk, hogy miért hagyta abba Krasznahorkai angolra fordítását.