Intézményesült a szexuális erőszak a pornóiparban, de a jog nem védi az áldozatokat

Franciaországban Giséle Pelicot nemierőszak-ügye óta kiemelt közfigyelem összpontosul a szexuális visszaélésekre. Két pornóoldal, a „Jacquie és Michel” és a „French Bukkake” ellen több eljárás is indult.

42 nő kezdeményezett polgári pert, míg 16 férfi, köztük producerek és színészek ellen folyik nyomozás egyebek között nemi erőszak, nemi erőszakban való bűnrészesség, súlyos kerítés, emberkereskedelem nemi erőszak céljából és nemi erőszakról készült képek terjesztése miatt.

A periratok szerint az ügyek középpontjában álló videókban szereplő nőket az egyik weboldal alkalmazottja, egy magát nőnek kiadó férfi toborozta az interneten. Miután összebarátkozott potenciális „színésznőkkel” – akiket a bizonyítékok alapján az anyagi és pszichológiai sebezhetőségük miatt választottak ki –, a férfi felajánlott nekik egy szerződést, amely alapján pénzt kapnak, ha szexelnek.

A felperesek azt állítják, hogy „toborzási nemi erőszaknak” (franciául viol de rabattage) áldozatai lettek. A kifejezés olyan traumatikus élményre utal, melynek célja, hogy az áldozat megtörjön, és ne vonakodjon részt venni további forgatásokon.

A toborzók számítása szerint az érintett nő elfogadja a tényt, hogy már átélte a legrosszabb élményt, és ezért a pornóforgatást kevésbé extrém dolognak fogja tartani.

A vádak szerint a forgatás során az áldozatokat megfélemlítették és verbálisan bántalmazták. Mindez általános fizikai bántalmazással és alázással párosul. Néhányan arról számoltak be, hogy elkábították őket, mások pedig arra emlékeztek, hogy alkoholt kellett inniuk, mielőtt a forgatás kezdetén kamerába mondatták velük szóbeli beleegyezésüket. Egyiküket sem tájékoztatták előre arról, hogy milyen cselekményekbe vagy pozíciókba egyeztek bele, vagy hogy hány partnert terveztek egy jelenethez.

Több nő arról számolt be: kifejezetten jelezte, hogy nem járul hozzá bizonyos kérések teljesítéséhez, de ezt figyelmen kívül hagyták, sőt egyes esetekben fizikailag bántalmazták őket, amiért kérni merészeltek.

A videókat ezután szabadon hozzáférhető, nyilvános weboldalakon tették közzé, nem pedig exkluzív kanadai platformokon, ahogyan azt a forgatás előtt és alatt állították a szereplőknek. A felbukkanó, filmekben szereplő személyeket később gyakran felismerték a magánéletükben vagy munkahelyükön.

E nők tapasztalatainak néhány tanúvallomását női szerzők kollektívája gyűjtötte össze és jelentette meg könyvben Sous Nos Regards – Récits de la violence pornographique címmel („Szemünk előtt – mesék a pornográf erőszakról”).

„Ezek azok a nők, akiket mindenki néz, de senki sem akar látni, nemhogy hallani”

– emlékeztet a könyv.

A nagy számok törvénye