PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
Franciaországban Giséle Pelicot nemierőszak-ügye óta kiemelt közfigyelem összpontosul a szexuális visszaélésekre. Két pornóoldal, a „Jacquie és Michel” és a „French Bukkake” ellen több eljárás is indult.
42 nő kezdeményezett polgári pert, míg 16 férfi, köztük producerek és színészek ellen folyik nyomozás egyebek között nemi erőszak, nemi erőszakban való bűnrészesség, súlyos kerítés, emberkereskedelem nemi erőszak céljából és nemi erőszakról készült képek terjesztése miatt.
A periratok szerint az ügyek középpontjában álló videókban szereplő nőket az egyik weboldal alkalmazottja, egy magát nőnek kiadó férfi toborozta az interneten. Miután összebarátkozott potenciális „színésznőkkel” – akiket a bizonyítékok alapján az anyagi és pszichológiai sebezhetőségük miatt választottak ki –, a férfi felajánlott nekik egy szerződést, amely alapján pénzt kapnak, ha szexelnek.
A felperesek azt állítják, hogy „toborzási nemi erőszaknak” (franciául viol de rabattage) áldozatai lettek. A kifejezés olyan traumatikus élményre utal, melynek célja, hogy az áldozat megtörjön, és ne vonakodjon részt venni további forgatásokon.
A toborzók számítása szerint az érintett nő elfogadja a tényt, hogy már átélte a legrosszabb élményt, és ezért a pornóforgatást kevésbé extrém dolognak fogja tartani.
A vádak szerint a forgatás során az áldozatokat megfélemlítették és verbálisan bántalmazták. Mindez általános fizikai bántalmazással és alázással párosul. Néhányan arról számoltak be, hogy elkábították őket, mások pedig arra emlékeztek, hogy alkoholt kellett inniuk, mielőtt a forgatás kezdetén kamerába mondatták velük szóbeli beleegyezésüket. Egyiküket sem tájékoztatták előre arról, hogy milyen cselekményekbe vagy pozíciókba egyeztek bele, vagy hogy hány partnert terveztek egy jelenethez.
Több nő arról számolt be: kifejezetten jelezte, hogy nem járul hozzá bizonyos kérések teljesítéséhez, de ezt figyelmen kívül hagyták, sőt egyes esetekben fizikailag bántalmazták őket, amiért kérni merészeltek.
A videókat ezután szabadon hozzáférhető, nyilvános weboldalakon tették közzé, nem pedig exkluzív kanadai platformokon, ahogyan azt a forgatás előtt és alatt állították a szereplőknek. A felbukkanó, filmekben szereplő személyeket később gyakran felismerték a magánéletükben vagy munkahelyükön.
E nők tapasztalatainak néhány tanúvallomását női szerzők kollektívája gyűjtötte össze és jelentette meg könyvben Sous Nos Regards – Récits de la violence pornographique címmel („Szemünk előtt – mesék a pornográf erőszakról”).
„Ezek azok a nők, akiket mindenki néz, de senki sem akar látni, nemhogy hallani”
– emlékeztet a könyv.
A nagy számok törvénye
A kötet előszavában Christelle Taraud történész és feminista érzékelteti a probléma léptékét: „A pornográfia ma egy hatalmas profitot termelő multinacionális iparág, becslések szerint évente több milliárd dollár nyereséget termel világszerte. Franciaországban elsősorban négy platformon keresztül terjesztik: Pornhub, xHamster, XVideos és XNXX. A számokat elnézve – csak Franciaországban a lakosság mintegy fele, 36 millió ember néz online pornóvideót ezeken a platformokon; világszerte évente 136 milliárd videót néztek meg – nem túlzás azt állítani, hogy a pornó behatolt az életünkbe, és szinte mindenki nézi.”
2024-ben Franciaország volt az az európai ország, ahol a legtöbb felhasználója volt a Pornhubnak, a világ legnépszerűbb felnőtteknek szóló weboldalának. Ezzel a világon a második helyen állt az Egyesült Államok mögött. A globális top 10-ben szereplő többi európai ország közül az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország az 5., 6. és 8. helyen állt.
A magyar pornóvalóság
A leglátogatottabb felnőttoldal Magyarországon is a Pornhub, amelyet 400 ezerrel többen néznek egy hónap leforgása alatt, és napi szinten is majdnem háromszor többen keresnek fel, mint bármely másik versenytársát. A hazai toplistán két magyar oldal, az escort- és szexmunkáshirdetéseket közvetítő Rosszlanyok és a Napiszex megosztó oldal is helyet szerzett magának. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2023-ban közzétett tanulmánya szerint egyetlen nap alatt közel 620 ezer magyar látogatja meg az ország tíz legnépszerűbb felnőtteknek szóló honlapjának valamelyikét. Ez a szám hetente 1,7 millióra rúg.
A köztudatban Budapestet mint az európai pornóipar egyik fontos városát tartják számon, de az EUrologus nem bukkant magyarországi jogi esetekre. Megkérdeztünk több, nők elleni erőszak miatt indult pert vállaló ügyvédet, ők sem tudnak ilyenekről.
A nők elleni erőszak áldozatainak jogsegélyt és pszichológiai segítséget is nyújtó Patent Egyesület szóvivője, Spronz Júlia azt mondta: évek óta nem futott be pornóipari erőszakkal kapcsolatos panasz jogsegélyszolgálatukhoz, és a médiában sem hallottak ilyenről.
„Biztosak vagyunk benne, hogy nem azért, mert nincsenek ilyen esetek, miközben Budapesten sok pornót forgatnak” – fogalmazott Spronz, aki szerint Magyarországon ez kevéssé meglepő, hiszen a politika és a közbeszéd jórészt legitimálja a nők elleni erőszakot.
Változik a pornóipar
A kilencvenes évek vége óta egyre nagyobb teret hódít a „gonzo” pornográfia, azaz a alacsony költségvetésű, forgatókönyv nélküli produkciók. Az évek során ez a műfaj egyre keményebbé vált. Ennek a műfajnak a megjelenése együtt járt a hagyományos üzleti modell összeomlásával, amelyben a produkciós cégek finanszírozták a filmek forgatását, amelyeket aztán DVD-n adtak el vagy kölcsönöztek ki. Az internet megjelenése megnyitotta az utat az online ingyenesen terjesztett amatőr vagy amatőr stílusú videók áradata előtt, ami a fizetős tartalmak erőteljes csökkenéséhez vezetett.
A stúdiók tömegesen zárnak be, vagy felvásárolják őket a „tube site”-nak nevezett, ismert nagy platformok, például a Pornhub, hogy aztán a különböző forrásokból vásárolt videókat közzétegyék saját platformjaikon.
Ennek az üzleti modellnek a túlkapásai 2023-ban kerültek a címlapokra, amikor a Pornhubot beperelték, mert olyan videókat közölt, amelyekben nagyon fiatal nők szerepeltek, akikkel hasonlóan bántak, mint a Jacquie és Michel-, illetve a francia Bukkake-ügy áldozataival.
Az Egyesült Államokban, akárcsak Európában, kirívóan hiányoznak azok a jogi korlátozások, amelyek biztosítanák, hogy azok a tartalomkészítők, akiknek munkáit a tube-oldalak terjesztik, betartsák az iparág etikus gyakorlatait.
A Violence Against Women című amerikai tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint 2010-ben az ötven világszerte legelterjedtebb pornográf videó 90 százaléka tartalmazta a női főszereplő(k) elleni erőszak egy vagy több formáját.
A Sous Nos Regards előszava is alátámasztja ezeket a számokat: „Valóban ez a leginkább nőgyűlölő, heteronormatív és rasszista pornográfia táplálja ma a francia, az európai és a globális piac nagy részét. […] Fényévekre van attól a »szexuális forradalomtól«, amelyet állítólag népszerűsíteni hivatott. A mai pornófilmgyártást a nők elleni erőszak nagyon erős hangsúlyozása jellemzi.”
Gyenge uniós jogszabályok
Európában nincs szilárd jogi keret a felnőttfilmipar szabályozására. Brüsszel 2023 decemberében a DSA – Digitális szolgáltatásokról szóló rendelet részeként szigorúbb szabályokat írt elő három platformra (Pornhub, Stripchat és XVideos), amelyek állításuk szerint több mint 40 millió havi felhasználóval rendelkeznek.
Az egyes európai országok törvényei jellemzően a kiskorúak felnőtt tartalmakhoz való hozzáférésére, valamint a kiskorúakat bemutató pornó előállítására és terjesztésére összpontosítanak.
Spanyolország bejelentette, hogy korhatár-ellenőrzési rendszert vezet be a pornóoldalakhoz hozzáférni kívánó felhasználók számára. Franciaországban a törvény előírja, hogy az oldalaknak ki kell alakítaniuk saját, anonim korhatár-ellenőrző rendszerüket, erre idén április volt a határidő.
Olaszországban is hoztak hasonló intézkedéseket. Az Independent beszámolója szerint Rómában 2019 óta külön törvények is vonatkoznak a kiskorúakat érintő pornográfia terjedése elleni küzdelemre, valamint a „bosszúpornóra” és a képek vagy videók egyéb, beleegyezés nélküli megosztására. Franciaországban 2016 óta van hasonló jogszabály. A pornószínészek és -színésznők védelmére azonban uniós szinten még nem született szabályozás.
Az OTRAS Spanyolországban, a SZEXE Magyarországon és a STRASS Franciaországban – szexmunkások szakszervezetei ezek, amelyek helyi szinten kampányolnak a tudatosság növelése és a jogaik védelme érdekében. Képviselik a pornószínészeket is, akiknek nincs saját érdekképviseleti szervezetük.
Etikus pornó?
A pornóipar egy része más mintákat követ. Az úgynevezett „etikus” pornó vezető alakja Erika Lust erotikusfilm-producer. A mainstream pornó kultúrájának átformálásáért kampányol, elszakadva annak tipikus rasszista és nőgyűlölő vonásaitól.
Erika Lust produkciói megfogalmazása szerint alternatív és inkluzív történeteket mutatnak be. A munkaetika, amelyet minden forgatási csapatára rákényszerít, a beleegyezésen, az élvezeten és a szexuális egészségen alapul. Etikus alapelveit a produkciós cég, a Lust Films képviselői, valamint minden újonnan belépő színész aláírja.
Ennek alapjait a Voxeuropnak a következőképpen magyarázta: „A díszleteinket úgy alakítjuk ki, hogy együttműködők legyenek, és a gondoskodáson alapuljanak: minden előadóművész megérdemli a tiszteletteljes és biztonságos környezetet, mint bármely más szakmában. Ez magában foglalja az átlátható szerződéseket, a tisztességes fizetést, a nemi betegségek rendszeres szűrését, a határok és a kényelem körüli ellenőrzéseket, valamint a beleegyezést veszélyeztető, utolsó pillanatban történő változtatások teljes elutasítását. Az etikus pornó már a kamerák előtt elkezdődik. Abban él, ahogyan az emberekkel bánunk, nem csak abban, amit a képernyőn mutatunk.”
A Lust Films nem az egyetlen produkciós cég, amely elkötelezett a tisztességes munkakörülmények biztosítása mellett minden alkalmazottja számára.
A Jacquie és Michel, illetve a Bukkake botránya nyomán néhány nagy francia szereplő lépéseket tesz imázsának megmentésére. Az iparág európai óriása, a Dorcel például „etikai kódexet tett közzé az X-rated produkciókhoz”. Ez olyan alapelveket emel ki, mint a tájékozott beleegyezés, a képmáshoz fűződő jogok tiszteletben tartása és a szerződések átláthatósága.
A Jacquie és Michel-ügy fő kérdése a felelősség körül összpontosul. Az oldal terjesztési platformként, nem tartalomgyártó platformként jelenik meg. Vezetői azt állítják, hogy ezért nincs befolyásuk a forgatási körülményekre.
Bűncselekmény lehet a nemi erőszak elfogadása?
Andrea Dworkin amerikai író és feminista aktivista már 1979-ben a pornográfia egészének kriminalizálása mellett érvelt. A Pornography: Men Appropriate Women című könyvében úgy érvelt, hogy „a férfiak hatalma a pornográfiában birodalmi hatalom, a kegyetlen és arrogáns uralkodók hatalma, akik a hatalomért és az élvezetért folytatják az elvételt és a hódítást”.
Franciaországban és Spanyolországban 2001 óta létezik a terrorizmus dicsőítésének bűncselekménye. Az Egyesült Királyságban a 2006-os terrorizmusról szóló törvény ugyanezt teszi. A nemi erőszak dicsőítésének bűncselekménye mint jogi kategória még nem létezik ugyan, de az európai jogrendbe való bevezetése hasonlóan hatékony válasz lehetne a pornóipar számos visszaélésére.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP / Hans Lucas / Martin Bertrand
Ez a cikk a PULSE projekt részeként készült, amely a határokon átnyúló újságírói együttműködést támogató európai kezdeményezés. A cikkhez Sarah Rost (VoxEurop, Franciaország), Silvia Martelli (Il Sole 24 Ore, Olaszország), Lola García-Ajofrín (El Confidencial, Spanyolország) és Folk György (EUrologus/HVG, Magyarország) járult hozzá.
