„Blair javaslataiban volt ráció”
A visegrádi négyeknek nincs költségvetési stratégiájuk, ezért utasították el, végiggondolásuk helyett Tony Blair javaslatait. Magyarországon sincs végiggondolva, hová akarunk a nemzeti fejlesztési tervben eljutni, „mindenki összevissza beszél” – fejtette ki Csaba László közgazdász, a CEU professzora a hvg.hu nak adott interjúban.
hvg.hu: Miért volt – lett volna – fontos az „egyeztetés” az EU soros elnöki tisztét betöltő brit kormányfő és a Visegrádi Négyek miniszterelnökei között?
Csaba László: A visegrádi országok – Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia - sajátos egységet alkotnak ebben a kérdésben. Érdekeik közösek, például abban, hogy az uniós költségvetésben a területfejlesztési pénzek java az új tagországoknak jusson, vagy abban, hogy a mezőgazdasági támogatások rendszerét, továbbá az uniós pénzosztásokban eddig érvényesülő szolidaritás szempontjait az unió megőrizze. Az EU-ban kezd gyakorlattá válni, hogy a „nagyok” – a franciák, németek, britek, olaszok – leülnek, és egymás között megegyeznek, hogy azután a többieknek hozzájuk igazodjanak. Ezért fontos, hogy a közepes nagyságú országok is hangot adjanak a maguk törekvéseinek. Ilyen célt szolgálna a visegrádi négyek közös fellépése is.
Ám a budapesti megbeszélések eredménytelenül zárultak.
Blair kisebb keretet és kisebb bürokráciát javasolt. Megisszuk a levét? © AP |
Ön elfogadta volna Tony Blair ajánlatát?
Legalábbis tárgyalási alapnak tekintettem volna – azzal, hogy mondják meg: pontosan milyen adminisztratív könnyítéseket kívánnak keresztülvinni! A britek konkrétumokkal most úgysem tudtak volna előállni, de legalább tudtuk volna, hogy decemberben, januárban, februárban – vagyis már a következő soros elnökség alatt – miről fogunk tárgyalni. Az viszont nem megy, hogy ők ajánlanak valamit, mi azt mondjuk, hogy „nyet”, majd megint ajánlanak valamit, mi megint nemet mondunk, közben viszont követelőzünk. Ez nem stratégia. A legnagyobb baj az, hogy összekeverjük a pénzre vonatkozó ígéretet és a valódi pénzt. Nem csak az angolok, a többi nettó befizető ország sem tette még be a pénzt a közös kaszába. Ha már ott lennének a pénzek, az még mindig csak ígérvény. Még az éves költségvetést is jóvá kell hagyni, aztán pályázatokat kell írni, azokat meg kell nyerni, a megnyert pályázatokat meg kell valósítani és utána, utófinanszírozásban jönnek be a pénzek. Távoli és bizonytalan források ügyében veszekedni, megrontani a légkört csaknem minden kérdésben, nos ez rövid távú gondolkodásra és stratégiahiányra vall. Ez baj, mert Magyarország – akárki kormányoz – az unió tagja marad, és nekünk nagyon fontos, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint a görögök, akiket nem vesznek komolyan.
Közelednek a választások: mennyi esélyt lát most bármilyen magyar stratégia kidolgozására?
Egy ilyen stratégia kidolgozása elvben mindkét nagy párt érdeke lehet, ennek ellenére a következő hónapokban erre kevés esélyt látok. Valójában 10-13 éves távlatban kellene gondolkozni, előtérbe állítva a versenyképességet, az oktatás lisszaboni szempontok szerinti fölkarolását, a vidékfejlesztést, a magántőke bevonását. Az államnak inkább a koordináló, semmint a konkrét fejlesztő szerepét kellene felvállalnia. Ehelyett összevissza beszélünk, nincs végiggondolva, hogy hová akarunk eljutni. A vezetéstudományból ismert a „vízió, stratégia, projekt, megvalósítás” rendszere. Mi viszont folyton a megvalósítással vagyunk elfoglalva. Ám, ha az előző három lépés hiányzik, akkor úgy járunk, mint mókus a kerékben: nem vesszük észre, hogy egy helyben járunk. Jobban végig kell gondolnunk saját érdekeinket, a jövőnket, hogy mit akarunk az Európai Uniótól, mert csak stratégiai gondolkodással lehet eredményre jutni.
VMI