Fény utca és Budagyöngye: Még a halárusnak is diplomája van
A Rózsadomb és a Várhegy közé a múlt század húszas éveiben beékelődött Fény utcai piac presztízsét jól jelzi, hogy „budai úrilányok” irodalmi tevékenységét is megihlette.
Lángh Júlia – aki önéletrajzi írásában aposztrofálta úrilányként magát – még afrikai kalandjai közepette is Fény utcai piaci emlékeiről álmodott. Hiányolják is a régi hangulatot, sőt még akár az alkudozást is, no meg a szélfogó falakat azok a kofák, akik már az 1998-as átalakítás előtt is itt árultak. Azt azonban belátják, hogy az egyébként huzatosra sikerült modern épületben a szociális létesítmények emberibb körülményeket nyújtanak az eladóknak és a vevőknek.
A piac az átépítés előtt még százszázalékosan önkormányzati tulajdonban volt, a II. kerületi helyhatóságnak ma már csak többségi részesedése van a felújításra létrehozott Fény Utcai Piac Beruházó, Szervező és Üzemeltető Kft.-ben. A 30 millió forinttal alapított, jelenleg 586,75 millió forint jegyzett tőkéjű társaság nonprofit módon üzemelteti az évente mintegy 250 millió forintos közös költségvetési kerettel működő piacot. Ennek sajátossága az, hogy a piac társasházi formában működik, a csaknem 20 ezer négyzetméteren elhelyezkedő mintegy 180 üzletnek az önkormányzattal együtt több mint 60 tulajdonosa van, akik az évente legalább egy kötelező közgyűlésen megválasztják a hét főből álló társasházi intéző bizottságot, amely azután kiadja az operatív feladatokat az üzemeltetésért felelős kft.-nek. Az ötlet nem új, mégis saját: a Fény Utcai Piac Kft. ügyvezetője, Kiss Ferenc korábban a Budagyöngye Bevásárlóközpont alapító-üzemeltetője volt, és még ott dolgozta ki a működtetésnek ezt a formáját.
A pénzügyi kényszer szülte megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is – ezt egyöntetűen így gondolják a Fény utcai és a budagyöngyei üzemeltetők és tulajdonosok. Ha ugyanis nincs meg az a tőke, amellyel egyetlen tulajdonosként létre lehetne hozni a bevásárlóközpontot, akkor marad az a megoldás, hogy egy beruházó céget alapítanak, amely előre értékesíti az üzleteket, és abból finanszírozza az építkezést – vezet be a piacalapítás rejtelmeibe Kiss Ferenc. Ezen kívül a 3 millió forint jegyzett tőkéjű Budagyöngye 2004. Ingatlankezelő Kft. jelenlegi ügyvezetője, Szakállas István azt is a társasházi forma előnyének tartja, hogy ha a tulajdonos bérbe adja az ingatlanrészét, bevétele után csak a 25 százalékos forrásadót kell megfizetnie. Az üzemeltetők ugyanakkor elismerik, hogy számukra ideálisabb lenne egyetlen tulajdonos, mint több tucatnyi tulajdonosi érdek között egyensúlyozni. Miután pedig a szavazás a tulajdoni hányad – vagyis a négyzetméterek – arányában történik, időnként a kisebb tulajdonosok is elégedetlenek, hiszen szempontjaikat a nagyok gyakran felülírják. Így esik meg az, hogy büntetést szabnak ki olyan üzletekre, amelyek az egy-két fős eladói „gárdával” egy betegség esetén például nem tudják betartani a nagyok által diktált meghosszabbított nyitva tartást.
A tulajdon azonban a jelek szerint nagy érték ezeken a frekventált budai területeken. Az 1994-ben megnyitott Budagyöngye Bevásárlóközpontban alig volt fluktuáció az elmúlt tíz évben, ha meghirdetnek egy-egy helyiséget, akkor 3,5 négyzetméterért akarnak 6 millió forintot kapni, és még a Fény utcai piacon is csak akkor vált egy üzlet tulajdonost, ha például a boltot üzemeltető húsipari cég tönkremegy. A Fény utcai eladóhelyekért nagy a versenyfutás az őstermelők körében is. A többnyire Pest megyéből érkező árusok a forgótőkéjük nagyságától függően napi-, heti- vagy havi jegyet váltanak 2 ezer, 11 ezer vagy 44 ezer 500 forintért. Főleg a péntek délelőtt 10 óráig befizetendő hetijegyért nagy a tülekedés, hogy a jó helyeken lévő pultokra tehessék ki házi termésű vagy készítésű portékáikat, a birsalmasajttól a juhtúróig. A tejes asszony sokallja is a bérleti díjat, tudomása szerint a Fehérvári úton 3 ezer forintból meg lehet úszni a hetijegyet, ám a kézenfekvő kérdésre, hogy akkor miért nem megy oda, kézenfekvő a válasz is: itt már ismerik, és visszajárnak a vevői.
Nem minden őstermelő az, aminek látszik, ezzel tisztában van a társasházi intéző bizottság elnöke is. Csakhogy – teszi hozzá Bánkúti Károly – ha megvan az őstermelői igazolvány, a piacfelügyelőség csak azt vizsgálja, hogy kereskedelmi mennyiséget árul-e a kofa, annak nem jár utána, hogy az alma valóban a kertjében termett-e, vagy éppenséggel a nagybani piacról szerezte be. Félelmeik persze nem csak az őstermelőknek vannak, hiszen ha kis mértékben is, de az elmúlt időszakban visszaesett a Fény utcai piac látogatóinak a száma a honlapon hirdetett nagyságrendről, amely a hét elején 10-15 ezer, a hét második felében pedig 18-25 ezer vásárlót jelent. Az ok itt is, mint ahogyan Budagyöngyén is, a töretlen lendülettel nyíló újabb és újabb plázák, bevásárlóközpontok konkurenciája.
A versenyt még a Pasarét és a Rózsadomb vastagabb pénztárcájú vásárlóira specializálódott Budagyöngye is nehezen bírja. A hagyományokat megőrizve a jelenlegi kofák sem hétköznapi emberek: a halárus például angolból, spanyolból és németből perfekt, franciául viszont csak kicsit beszél – vallja be töredelmesen –, viszont az oroszt is megérti, hiszen tanulmányait még az előző rendszerben végezte. Az igazi meglepetés pedig még csak ez után következik, ahogy fokozatosan tárja fel élete történetét Péterfyné Turkovics Olga: a hetvenes évek végéig állatorvosként a halegészségügy szakterületén dolgozott a halászati termelőszövetkezetek szövetségénél, majd a férje révén a nyolcvanas éveket külszolgálaton töltötte, és mire visszaértek, a rendszerváltás megszüntette az ő korábbi munkalehetőségeit. A marseille-i piac hangulatát idézve ő volt az első, aki a pultra helyezett jégkásából árult friss halat, lazacot, rákot és kagylót Magyarországon.
A bevásárlóközpont újabb szolgáltatásokkal, így például egy postahivatal megnyitásával, valamint ingyenes parkolási akcióval próbálja megtartani vevőkörét, amely azért továbbra is találhat különlegességeket Budagyöngyén: ha mást nem, legalább fókabundát 460 ezer forintért vagy kopasz tengerimalacot 19 ezer 900 forintért. A két piac közül Budagyöngye a drágább, mint azt az alábbi árak fényesen bizonyítják.
Átlagárak a Fény utcai piacon és a Budagyöngye Bevásárlóközpontban
Áru Fény utcai piac Budagyöngye Bevásárlóközpont
Sertéscomb 1 kg 899.- 1090.-
Sertésoldalas 1 kg 879.- 890.-
Bontott csirke 1 kg 480.- 629.-
Sertészsír 1 kg 398.- 440.-
Napraforgó olaj 1 l 290.- 565.-
Fehér kenyér 1 kg 155.- 220.-
Rizs 1 kg 190.- 260.-
2,8-as tej 1 l 159.- 200.-
Tojás 10 db. 200.- 240.-
Burgonya 1 kg 78.- 129.-
Hagyma 1 kg 98.- 99.-
Káposzta 1 kg 108.- 99.-
Karfiol 1 kg n. a. 259.-
Paradicsom 1 kg. 329.- 420.-
Uborka 1 kg 240.- 499.-
Alma 1 kg 98,- 199.-
Citrom 1 kg 240.- 299.-
Narancs 1 kg 198.- 340.-
Összesített értékelés
Fény utcai piac Budagyöngye Bevásárlóközpont
Árszínvonal 4 3
Választék 4 4
Körülmények 3 5
Udvariasság 4 4
Magyarázat: Mindkét piac, különösen a Budagyöngye meglehetősen drága, így az árszínvonal értékelése a vevő pénztárcája szempontjából fordítottan arányos. A Fény utcai piac választéka a minőség, Budagyöngye pedig a sokféleség szempontjából nem érdemelte ki az ötöst, bár ez utóbbi a különlegességeket tekintve méltó lenne rá. A Fény utcai piac személytelenebb, ezért nem mindig kellően figyelmesek a vevővel, Budagyöngyén pedig az eladók egy része hajlamos semmibe venni az átlag vevőt, jobban szeretnek a VIP vendégekkel foglalkozni.
Szabó Yvette