Van-e helye a popnak és a rocknak a zeneoktatásban?

Johann Sebastian Bach helyett az amerikai metálbanda, a Metallica, Giuseppe Verdi helyett a kolumbiai pop-rock énekesnő, Shakira dalait kellene tanítani az iskolai ének-zene órákon. Így summázható az a felfogás, amelynek hívei - főképp tehetséggondozó könnyűzenei szervezetek - a hét végén gyűlnek össze a fővárosban, és A rockzene helyzete című konferencián tiltakozni készülnek a könnyűzenei nevelés elhanyagolása ellen. Igaz, a hat éve érvényes kerettanterv lehetővé teszi, hogy a diákok az általános iskola 8. osztályától kezdve a komolyzene mellett megismerkedjenek a pop-, rock- vagy akár elektronikus műfajokkal is, "ennek ellenére csak elvétve fordul elő, hogy a tanárok például rockszámot is meghallgattatnak, netán elénekeltetnek" - panaszolja Garamvölgyi Zsolt, a konferencia egyik szervezője, a pestlőrinci ifjúsági iroda munkatársa.

© Marton Szilvia

"Külföldön sok helyen, például Németországban, Dániában nem meglepő, ha a fiatalok az énekórán az angol Queen együttes Bohém rapszódiáját hallgatják, sőt éneklik" - jelzi a fiatalok zenehallgatási szokásait kutató Pethő Attila, a bajai Eötvös József Főiskola adjunktusa, hogy más példák is léteznek, mint a hagyományőrzést fő feladatának tekintő magyarországi rendszer. E honi oktatási tradícióval ráadásul valami baj is lehet, ha az iskolások egyfelől heti 20-25 órában könnyűzenét hallgatnak, másfelől az ének-zene órát a kedveltségi rangsor legutolsó helyére rakják, legalábbis a tanári megítélés szerint - derül ki L. Nagy Katalinnak, az Országos Közoktatási Intézet főmunkatársának Az ének-zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai című, három éve megjelent tanulmányából. A pedagógusnő a kínos helyezést többek között azzal javítaná, hogy beengedné a könnyűzenét az osztálytermekbe. Az ének-zene tanárok egy része viszont nem szívesen tenne engedményeket úgymond a "közízlésnek".

"Kodály nem pedagógiai fogásnak szánta a népdalból való elindulást. Nem csupán az vezette, hogy »közismert« dallamokból, a gyermek által jól tudott, természetesen használt »anyanyelvből« szűrjünk le különféle zenei ismereteket. (...) Kodályt a népdalhoz az vonzotta, hogy (...) esztétikai és nemzeti értéket hordoz. Ha ezt a felismerést nem tudatosítjuk magunkban, az a veszély fenyeget, hogy közismert, népszerű, populáris zenei rétegnek, vagyis másod-harmadrendű értékeknek a népdal funkcióját, méltóságát adjuk, csupán azért, mert ezeket »anyanyelvnek« tekintjük, s mert rajtuk mint jól ismert dallamokon könnyebb alkalmazni a pedagógiai sablonokat" - foglalja össze a hagyományőrző álláspontot Dobszay László zenetörténész Kodály után című, 1991-ben megjelent könyvében. A könnyűzene-pártiak viszont korántsem tartják "másod-harmadrendű értékeknek" a populáris műfajokat. "Minden műfajban - így a rock-, pop-, countryzenében is - akadnak kitűnő, értékes vagy legalábbis feltűnően professzionális produkciók, amelyekre érdemes lenne a fiatalok figyelmét felhívni. Vajon kinek a feladata ez, ha nem a tanáré?" - véli Gonda János zeneszerző-zenetörténész. S noha a könnyűzenei oktatást ellenzők a rock, a pop vagy az elektronikus zene megoldásait korántsem tartják olyan cizelláltnak, mint a komolyzenei darabokat, a könnyűzenepártiak szerint téved, aki azt gondolja, e területen nem akad tanulnivaló. Aki meghallgatja az 1977-ben elhunyt Elvis Presley Good Rockin' Tonight című pörgős számát, az felfigyelhet rá, hogyan találkozik a rock and roll és a blues, márpedig e két stílus hasonlóságait és különbségeit jól be lehetne mutatni a szóban forgó darab alapján - említ egy példát Gonda János A populáris zene antológiája című, hangkazettákból és tanári segédkönyvből álló gyűjteménye, melyet a szerző már 13 évvel ezelőtt összeállított, éppen iskolai célokra.

A komolyzenepárti pedagógusokat leginkább az ijeszti meg, nehogy már azok a zeneszámok is mintegy tananyaggá váljanak, amelyeken a gyerekek szabadidejükben csüggnek. Pedig lehet, hogy éppen erre lenne szükség. Laczó Zoltán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense bele is foglalta az iskolák számára összeállított tantervi ajánlásába, hogy legalább kéthetente öt percet szánjanak egy-egy menő mai sláger meghallgatására és megbeszélésére. "A fiatalokat a rádiókból elárasztja az igénytelen slágerdömping, és mivel nem járatosak a könnyűzene értelmezésében, az általuk könnyen emészthető, szimpla, akár három hang váltakozásából álló igénytelen számokat választják" - méri fel Laczó Zoltán, mi ellen olthatnák be diákjaikat a zenetanárok a kis adag ellenszérummal. "A zenei észlelést és ezáltal az ízlést csak azzal tudjuk fejleszteni, ha a tanulókat a komplexebb zenei megoldásokat felmutató zenék felé tereljük" - teszi hozzá Laczó.

Márpedig a szórakoztató zene is lehet komplex. A könnyűzenét az iskolába beengedni kívánó pedagógusok szerint a tananyagban amúgy is szereplő zenei jelenségeket akár mai példákon is be lehet mutatni. Hiszen a tanárnak nem kell feltétlenül a 20. századi mesterek darabjait, például az orosz Igor Sztravinszkij Ebony Concerto című 1945-ben született művét elővennie, ha például az ütemváltásra akarja felhívni a figyelmet. Ugyanilyen alkalmas az 1960-as években közönséghisztériát okozó Beatles együttes All you need is love című száma, amelynek témája a négy- és háromnegyedes ütem váltakozásán alapul - említi Gonda János. Ha pedig a komolyzenében igen gyakori szekvencia jelenségét - amikor a dallam minden ismétlődéskor egy-egy hanggal magasabban vagy mélyebben kezdődik - kívánja illusztrálni, úgy Ludwig van Beethoven, bécsi klasszikus zeneszerző szimfóniái helyett napjaink slágereihez is nyúlhat. "Például az érzelmes popot az 1971-es Táncdalfesztiválon való berobbanása óta képviselő Delhusa Gjon Csak fújt közben a szél című dalához" - említi a már idézett Pethő Attila.

A modernizálók azt vallják, hogy a könnyűzene akár meg is nyithatja a tanulók előtt a komolyzene vagy népzene felé vezető utat -, azzal a példával élve, hogy a fent említett Beatles-dal elején a Marseillaise szólal meg, innen pedig nemcsak a francia himnuszhoz, hanem annak komolyzenei idézeteihez is könnyebb eljutni, például a 19. századi német Robert Schumann Farsangi tréfa című művéhez. Vagy a Republic pop-rock együttes kilenc évvel ezelőtti, A 67-es út című slágere után - melyet, mint Pethő Attilától megtudtuk, szívesen énekelnek a középiskolások az ének-zene órán - vele való hasonlósága miatt talán a Csillagok, csillagok című népdal is jobban rögzülhet az ifjú fejekben. A zenehallgatás célja egyébként sem csak az elemzés és a tanulás lenne. "Olyan zenét érdemes hallgattatni a fiatalokkal, mely megszólítja őket, és emberi, morális üzeneteket közvetít nekik" - véli Laczó Zoltán. Mint példaként említi, Bartók Béla Fából faragott királyfi című, 1917-es táncjátékában a szerelmi csalódás és beteljesülés témája juthat el a fiatalok szívéig, de a populáris zene is alkalmas mélyebb érzelmi hatás kiváltására: az angol Elton John Diana hercegnő végső búcsúztatására nyolc évvel ezelőtt újraírt száma - a Candle in the wind - az elmúlás gondolatát közvetítheti.

SINDELYES DÓRA