Portré Dobrev Kláráról

© Horváth Szabolcs

A másik, olykor felemlegetett családi elágazás a bolgár mérnök papa; innen a szófiai születési hely. A beérés mindenesetre már a pesti Eötvös-gimnáziumban történt, ahol még a színjátszással is kacérkodott. "Mindig komika voltam, boszorkány vagy öregasszony." Igazából "régész szerettem volna lenni, de elsodort az élet". Értsük ezen a közgázfelvételit, ami annyira flott volt, hogy belefértek az időközben beiktatott jogi tanulmányok is. Aztán 1994-ben végzősként az aktuális főpolgármesteri választáson vitézkedő Baráth Etele személyi titkárának szegődik, és a vesztett meccs sem akadályozza, hogy egy évre rá már Draskovics Tibor államtitkár titkárságvezetőjeként folytassa a pénzügyben. A menetelést csak a két gyerek születése fékezi valamelyest, az idő tájt az 1994-ben megismert majdani férj és miniszterelnök tulajdonolta Altus cég jogtanácsosa. Ekkor még az 1998-ban frissen hatalomra jutó Fidesz sem látja benne az igazi veszélyt: 2000-ig a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Csak ekkor vált az ELTE pénzügyi jogi tanszékére. Közben a kampányára készülő Medgyessy Péter kabinetfőnöke, majd a 2002-es győztes választás után a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese. Csak férjének 2004-es rapid miniszterelnökké emelkedésével húzódik vissza, azóta az Egészséges Településekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a rákszűrési program aktivistája.

"Szabadidőmben futok és tornázom, ami marad, azt kitöltik a gyerekek a maguk ötleteivel. És olvasok, most éppen Spirót, de ahogy megjelent angolul a Harry Potter, már aznap elkezdtem." A terep a gyorsan ismertté lett Szemlőhegy utcai Apró-villa, amelynek első emelete lett a 9 éves Annával és egy évvel ifjabb öccsével, Tamással, valamint a miniszterelnök előző házasságából született két nagyobb kamasz fiával olykor hattagúvá növekedő családé.

- Ősszel beindul a kampány, és ön az eddig szerzett tapasztalatok okán akár férje mellett is bedobhatná magát. Lehet, hogy férje hagyná ezt az értéket parlagon heverni?

- Ha valaki közéleti szereplő felesége - és különösen így van ez, amikor a miniszterelnökről van szó -, óhatatlanul szerepet kell vállalnia férje programjaiban. De ha azt kérdik, lesz-e bármilyen formális szerepem a kampányban, a válaszom: nem.

- Miért ilyen kategorikus? Netán fél, hogy a gyűrődés kapcsolatuk rovására is menne?

- Mi már a 2001-es kampányban is együtt dolgoztunk. Reggel hat után indultunk, és éjfél után értünk haza, közben rengeteget vitatkoztunk is. De látják, kibírtuk.

- Máris érthető, hol edződött a miniszterelnök politikai állóképessége. Szóval nem probléma, hogy férje határozott, erős, ambiciózus egyéniség? Ön pedig nem kevésbé...

- Sőt, képzeljék, még a gyerekeink is azok.

- Ajjaj. De maradjunk önnél: amikor későbbi férjével összejött, éppen csak végzős közgazdászhallgató volt, ő viszont két házassággal a háta mögött már az üzleti világban taposott. Nem volt konfliktusa a szüleivel az "elvált ember" miatt?

- Apám, talán mert egyke vagyok, és az apáknak speciális a viszonyuk a leányukkal, hihetetlen módon élte át a maga apás féltékenységét, amikor Feri megjelent. Ő amúgy is rendkívül érzékeny lélek volt, minden esküvőn képes volt elzokogni magát. Egyszer egyik kollégájának a fia házasodott, és ő annyira szipogott, hogy neki gratuláltak, mert azt hitték, ő az örömapa.

- Persze ha úgy vesszük, önnek is volt némi hendikepje: olyan családból származott, amelynek neve benne volt a magyar politikai folklórban. Milyen érzés volt nyiladozó elmével szembesülni azzal - nyilván visszamondták -, hogy az 1957-ben hatalomra került politikai garnitúrát a pesti utca "Kádár-Apró-Dögei"-nek nevezte...

- Nézzék, biztosra veszem, és még el is fogadom, hogy a 10 millió magyarból akár 9 millió 999 ezernek is igen határozott véleménye volt a nagyapámról. Ma viszont már kellő intelligenciával és tudással rendelkezem ahhoz, hogy akkor se érezzem rosszul magam, ha pontosan tudom, hogy sok millió magyarnak van oka másként gondolni rá, mint ahogy az én emlékeimben él.

- Ez így szép kerek, de épp lázadó kamaszként csöppent a történelmi változásokba. Még csak szamizdatot sem olvasott?

- Soha. Bár most, hogy mondják, másodikos gimnazista lehettem, amikor a nagypapa könyvespolcáról kezembe került gépelt, feketés papírlapokon Szolzsenyicin Rákosztálya.

- Hoppá! És hogyan hatott önre?

- Megrázott. Utána, amint lehetett, Szolzsenyicin minden művét elolvastam. Nem titkolom: máig egyik kedvenc szerzőmként tartom számon.

© Horváth Szabolcs

- Az élet viszont ment tovább. Ön egyetemista lett, gyakornokként pedig egészen Indiáig jutott. Hogyan?

- A sok külföldi csereprogram közül senki nem akart Indiába menni. Én azonban kapva kaptam a lehetőségen. És remekül éreztem magam. Persze ma már, ha a lányomnak hasonló jutna az eszébe, azt hiszem, ott halnék meg.

- Ön se töltötte ki a teljes időt...

- Három hónapos volt az ösztöndíj, faxgépekkel ügynököltem, de pár héttel hamarabb hazajöttem. Nyüzsgő típus vagyok, már untam a nyugodt kinti életet.

- Miért, annyira unalmas volt a házalás? Hány faxgépet adott el?

- Egyetlen darabot sem. Én voltam az egyetlen európai a csapatban, mindenhol kedvesen leültettek, és faggattak, ki fia-borja vagyok, aztán az eladásról már szó sem esett.

- Már értjük, miért inkább a makroközgazdaság a liblingje. Újabban viszont mégiscsak inkább politikai aprómunka jut. Például amikor megszalasztotta a házuk előtt szabadtéri sajtótájékoztatót celebráló Répássy és Szijjártó fideszes képviselőket. Ez egy komponált politikai szereplés volt - a kislányával az oldalán?

- Természetesen nem tájékoztattak előre, hogy mire készülnek, azt viszont jól érzékelik, amikor az ember háza előtt csődület van, az döntési helyzet: vagy csendben otthon maradok, vagy tartom magam a gyereknek korábban beígért programhoz. Kimentem, megkérdeztem, mi ez a csődület. Szerintem abban a helyzetben az volt a normális.

- Bizonyára. És az még sosem jutott eszébe, hogy egyszer maga is beszálljon? Női elnökünk már majdnem lett, miniszterelnök asszony azonban még fel sem merült!?

- Bár erősen érdeklődöm a politika és a közélet iránt, mindig is szakmai karriert képzeltem el magamnak. Nem hiszem, hogy a politikusság lenne az egyetlen fontos dolog az életben. Gerincsebészi ambícióim sincsenek, pedig nemzetközi színvonalú gerincsebészből sincsenek sokan ebben az országban.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN