Zengések és suttogások

"Nem a civil tiltakozások döntik el, hogy a Zengő-csúcson megépül-e a lokátor" - írta tavalyi nyílt levelében Zsáli János, Pécsvárad 1998 óta regnáló független polgármestere. Pedig mintha mégis ezt történt volna. "Az Orbán-kormány által 2001-ben hozott döntés rossz volt. (...) vizsgálatok, konzultációk alapján javasoljuk, a Zengő helyett a Nagy-Tubes-tetőre kerüljön a katonai radar" - igyekezett pozitív üzenetet kötni a tiltakozást követő kormányzati meghátráláshoz Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Sólyom László köztársasági elnöktől távoztában a múlt szerdán.

A magyar légtér védelmét ellátó három lokátor közül a békéscsabai és a védett természeti területen található bánkúti a még a Horn-kormány idején a NATO-val kötött megállapodás alapján már elkészült. A szintén védett helyre telepítendő mecseki ellen azonban - noha az Orbán-kormányzat idején annak rendje s módja szerint engedélyezték a hatóságok - helyi és nemzetközi zöld szervezetek tiltakoztak, s polgári engedetlenséggel akadályozták a felvezető földút nyomvonalának korrekcióját és leaszfaltozását (HVG, 2004. február 21.).

A többletköltségek miatt utasította el a Honvédelmi Minisztérium (HM) az áttelepítést, cáfolva, hogy a zengői létesítmény természeti értékeket fenyegetne, így például a csak a Kárpát-medencében élő bánáti bazsarózsát. A kormányfő a civilek elszántságát látva először egy akadémikusokból is álló bizottságot kért fel az egyéb lehetőségek véleményezésére, de ez a fórum is a minisztériuméhoz hasonló eredményre jutott. Az ezt követő kormányzati hallgatást Sólyom ugyancsak csendes, "magánemberi" túrája törte meg szeptember közepén. Noha épp az ő elnöksége alatt szögezte le, még 1991-es határozatában az Alkotmánybíróság, hogy az államfő békeidőben nem vezeti közvetlenül a fegyveres erőket, s főparancsnokként "legfeljebb a személyügyi és reprezentatív hatásköröket kaphatja meg", a kormány aligha akart még egy "kirándulást", főleg nem egy, az elődeinél nyilvánvalóan aktívabb elnöktől - éppen választás előtt. A döntést "nem neki kell legitimálnia, de jó, ha tud róla, és egyetért vele" - indokolta Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a szerdai kormányfői vizitet, hozzátéve, "a köztársasági elnök álláspontja számunkra is mérvadó".

Közleményének a témának szánt egyetlen mondatában Sólyom "a kormány döntését tudomásul vette, és azt az alkotmány környezetvédelmi elveivel összhangban lévőnek nevezte". Ugyancsak a "tudomásul tudjuk venni" fordulattal válaszolt a HVG kérdésére Herbert Tamás, a Civilek a Zengőért Mozgalom vezetője, jelezve azt is: figyelemmel kísérik majd az engedélyezést.

A nevét feltehetően a galambokról kapó, egykor Tubicának is nevezett, 612 méter magas Tubesen most egyébként repülésirányító rádióállomás, valamint katonai mikrohullámú berendezések találhatók a szaktárca mintegy 1 hektáros, a természetvédelmi területből az 1970-es években kivett ingatlanán, mellette pedig mobiltelefon-tornyok. Mindezekhez aszfaltozott út vezet. A Zengőtől eltérően itt kifejezetten kapóra jönne, ha a radar mintegy 60 méter magas tornyára a mobilos adók is felkerülhetnének, s így csak egyetlen állomás maradna a toronyerdő helyén.

A kézenfekvőnek látszó megoldás hátulütője a tetemes többletkiadás: a HM honlapja szerint a radar Tubesre helyezése 22-36 milliárd forintos pluszköltséggel jár, igaz, ez csak három-négy év múlva esedékes. Ezzel szemben maga a miniszter "reméli, hogy semmilyen formában nem érinti ez a költségvetést", illetve hogy "a kevés többletköltség (...) biztosítható".

Kérdés, hogy az eredeti tervek szerint az említett három radar, köztük a zengői 23,5 milliárd forintos (áfa nélküli) költségének a 77,35 százalékát ez esetben is viseli-e a katonai szervezet (a többi - döntően telekvásárlási, út- és közműépítési - kiadások Magyarországot terhelik), elfogadva az új helyszínre vonatkozó magyar érvelést. Eszerint a NATO által jóváhagyott "képességcsomagot" valósítják meg, csak egy másik hegycsúcson. A radar 2006-ig történő átadásáról egyébként 2002 májusában kötött szerződést a HM az olasz Alenia Marconi céggel, amely hasonló radarokat szállít a NATO-tagoknak, s újabban nem esik szó a kötbérről, amit a zengői beruházás késleltetése ellen hoztak fel a katonák.

Azt Juhász is elismerte, hogy ami a képességeket illeti, a Tubesről nem "látja" a radar a paksi atomerőmű körzetét, legalábbis a 100 méter alatti magasságban, a kisgépes terrortámadások valószínű territóriumában. Igaz, ez a 70 méterrel magasabb Zengőről is elmondható, tehát mindenképpen szükség lenne úgynevezett réskitöltő - a dombok által árnyékolt területeket ellenőrző - és mobil radarokra. Csakhogy a zengői telepítés esetén ezekből kevesebbre lett volna szükség, s így már érthetőbb, miért kellett közel két évig packázni a példátlanul széles Zengő-védő koalícióval. A Tubest ugyanis csak a szaktárca honlapja emlegeti az alternatív lehetőségek közt, a Zengő-bizottság elé azonban annak idején nem vitte ezt a lehetőséget. A zömmel civilekből álló - de a jelek szerint nem igazán független - bizottság viszont csak a minisztériumi javaslatokat értékelte ki. "Mostanra kiderült: a Tubesen levő tornyok jövőre leszerelhetők, tavaly, a Zengő-bizottság működésekor azonban még nem volt tervben" - igyekezett megvilágítani a HVG-nek Bocskai István, a HM kommunikációs igazgatóhelyettese, hogy korábban a Tubes miért nem került szóba.

Továbbra is homályos, hogy valójában mi okozta a hirtelen fordulatot. Az irányváltás gyorsaságára jellemző, hogy maga Toller László, Pécs szocialista polgármestere is csak napokkal korábban, de - mint a HVG-nek fogalmazott - még "időben", szerzett róla tudomást. Így aztán még nem tudható, lesz-e Pécsett lakossági ellenállás a közeli Tubesen tervezett torony ellen. A városházán mindenesetre a múlt pénteki közgyűlésen már vita kerekedett, egy MDF-es képviselőjelölt pedig a helyi népszavazás gondolatát is felvetette.

A Zengő-ügy mellett a köznyelvben lehallgatóként emlegetett, a HM szóhasználata szerint katonai híradás-technikai toronyként szolgáló zempléni kánya-hegyi objektum építése jelzi, hogy erős civil nyomás nélkül a HM továbbra is erőből valósítja meg fontosnak vélt beruházásait, ezúttal egy magántulajdonban lévő erdőben, a havasalji rózsa élőhelyén. Az Encsi Városi Ügyészség vizsgálata szerint az építési engedély kiadása törvénytelen volt, az illetékes közigazgatási hivatal pedig - igaz, két évvel az építkezés után - elutasította az építést előkészítő cég telekhatár-rendezési kérelmét. A HM szerint azonban minden rendben van, ami annyiban igaz is, hogy - mint az ügyészség megjegyzi - óvása "jóhiszeműen szerzett jogokat nem sérthet". Vagyis miközben a zöld szervezetek a Zengőre koncentrálták erőiket, csöndben fölépült egy nem kevésbé tájromboló, 65 méter magas torony, ráadásul még csak nem is szabályosan.

SZABÓ GÁBOR