Lendületlenül

Kinek áll az EU-zászló? © Reuters/Mal Langsdon

Fellélegezhettek az uniós elnökség stafétabotját a britektől átvevő osztrákok, akik attól féltek, hogy az unió 2007-2013-as költségvetéséről szóló alkudozás összes nyűge az ő nyakukba szakad, méghozzá a megegyezés reménye nélkül. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács decemberi ülésén megszületett politikai kompromisszum után a hétéves pénzügyi terv végleges formába öntése nem lesz ugyan gyerekjáték, de talán ördöngösség sem. A siker rá is fér az Európai Unióra, melynek történetébe a 2005-ös esztendő alighanem annus horribilisként vonul be. Az alkotmányos szerződés ratifikációs folyamatának félbeszakadása, az EU gazdasági és szociális rendszereinek modernizálását, versenyképességének növelését célul kitűző "lisszaboni folyamat" nyilvánvaló kudarca és a büdzsé körüli hosszas és szánalmas huzakodás válsághangulatot keltett Brüsszelben.

Az EU elnökségét az első fél évben ellátó osztrák kormány legsürgetőbb feladata, hogy mielőbb tető alá hozza a Tanács, az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság (EB) közötti, a pénzügyi tervet szentesítő megállapodást. Megnehezíti a dolgot, hogy az EP a szokásosnál is elégedetlenebb a kormányközi egyezséggel, kevesli a fenntartható növekedés szempontjából fontos célokra - többek közt a kutatásra és innovációra, a versenyképesség javítására és az oktatásra - fordítandó forrásokat, és a tárgyalások során e tekintetben az EB-ben is szövetségesre lelhet. Az EP-képviselők ugyan - állítják az elemzők - aligha vállalják egy újabb költségvetési krízis kirobbantásának az ódiumát, ám a jóváhagyás árát minden bizonnyal meg fogják kérni. Bécs mindenesetre jelezte, márciusra dűlőre akar jutni az EP-vel, hiszen a pénzügyi tervet még konkrét jogszabályokba is át kell ültetni ahhoz, hogy 2007-től a támogatások időben lehívhatók legyenek.

A másik vastag dosszié, amely az osztrák elnökség előtt hever, az úgynevezett lisszaboni stratégia áttekintése; ez a munka az Európai Tanács márciusi ülésén esedékes. A tagállamok vezetői tavaly márciusban fogadták el a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést ösztönözni hivatott új vezérelveket, amelyek alapján a kormányoknak el kellett készíteniük saját nemzeti reformprogramjaikat. Az őszi Hampton Court-i csúcson egyeztetett munkaterv szerint az első fél évben hat jelentést terjeszt elő az EB: a kutatás és fejlesztés helyzetéről, az energiapolitikáról, a migrációs folyamatokról és az illegális bevándorlás elleni küzdelemről, a szervezett bűnözésről, a demográfiai változásokról, valamint a közös kül- és biztonságpolitika egyelőre meglehetősen bonyolult és nehézkes intézményi mechanizmusainak egyszerűsítéséről. Az osztrák elnökség kiemelt figyelmet kíván fordítani a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek összehangolására és a nyugdíjak "hordozhatóságára", fel szeretné gyorsítani a munkaidőről szóló irányelv és a más tagállamban letelepedett adóalanyokra vonatkozó egyablakos áfa-visszatérítési rendszer szabályainak elfogadását is.

A Ciprus és Málta kivételével valamennyi új tagállamra vonatkozó munkaerő-piaci korlátozások felülvizsgálata ugyancsak az osztrák elnökség idejére esik: a tagállamoknak május 1-jéig kell nyilatkozniuk, zárva tartják-e a kapukat további három évre a nyolcak munkavállalói előtt. Ebben a kérdésben a határozottan korlátozáspárti osztrák hozzáállás elüt a liberális brit megközelítéstől, de ez nemigen befolyásolja a tagállamok döntését. A hányatott sorsú, még a Romano Prodi vezette EB által kidolgozott szolgáltatási irányelv kilátásai ugyanakkor nem túl rózsásak. Ausztria azon tagállamok közé tartozik, amelyek ódzkodnak az EU összesített GDP-jének 70 százalékát adó szolgáltatási piac liberalizálásától, mert az új tagállamokban bejegyzett vállalatok az alacsonyabb bérek, adó- és járulékterhek miatt szerintük aránytalan versenyelőnyre tennének szert a régiekben működő szolgáltatócégekkel szemben. Az osztrák kancellár tavaly ősszel a már az EP előtt lévő irányelvtervezet visszavonását és újraszövegezését szorgalmazta.

Júniusban telik le az alkotmányos szerződésről rendezett franciaországi és hollandiai referendum után az ET által a tagállamoknak adott egyéves "gondolkodási idő". Az osztrák elnökségnek kellene hát valamiféle mérleget vonnia, ám Bécs a jelek szerint nem is képes és nem is akar továbbmenni a tagállamokban megfogalmazódó vélemények összegyűjtésénél, s áttörés a második fél évben, a finn elnökség alatt sem várható. Úgy tűnik, az unió politikai elitjei között valamiféle hallgatólagos konszenzus van a tekintetben, hogy az alkotmányt pihentetni kell, a tagállamok beérik azzal, hogy az EB által "D-tervként" meghirdetett kommunikációs kampány keretében megpróbálják az EU értékeit, céljait és vívmányait népszerűsíteni. Valójában a kormányoknak halvány gőzük sincs arról, mi legyen a szerződéssel. Sok múlhat azon, hogy mennyire lesz kezdeményező az elnökséget 2007 első felében betöltő német kormány, amelynek a decemberi csúcson mutatott tevékeny közvetítő szerepe magában hordozta az aktív EU-politika ígéretét. Ráadásul 2007 tavaszán lejár Jacques Chirac francia elnök mandátuma, így a párizsi őrségváltás is hozzájárulhat ahhoz, hogy kimozduljon a holtpontról az alkotmány ügye.

A ratifikációs folyamat megtorpanásának egyik fő oka, hogy a régi tagállamok közvéleménye elégedetlen az EU legutóbbi bővítési hullámával, és nemigen akar újabb tagokat. A Tanács feltehetően az osztrák elnökség alatt mondja ki a végső szót a bolgár és a román csatlakozás időpontjáról. Noha tavaly októberben megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Törökországgal és Horvátországgal, majd decemberben Macedónia is megkapta a tagjelölti státust, az unió továbbra is adós a világos bővítési stratégiával. A téma napirendre tűzését a külügyminiszteri tanács legutóbbi ülésén, Macedónia kapcsán, éppen a francia külügyminiszter szorgalmazta. A bővítésről szóló vita az osztrák elnökség számára is kihívást jelent, hiszen a felmérések szerint Ausztriában a legerősebb a társadalom ellenkezése a török EU-tagsággal szemben, miközben a nyugat-balkáni országok integrálása elsőbbséget élvez az osztrák külpolitikában.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL