Csak energiatakarékos lakásra adnak engedélyt

Magyarországon a lakások 56 százaléka nem felel meg a minimális hőtechnikai előírásoknak, a jelenleg hatályos jogszabályok követelményeit pedig csupán az otthonok 10 százaléka teljesíti. A lakóépületeknek összesen 34 százaléka üti meg a közepes szintet. Ennek ellenére általában sem a vevőt, sem az eladót, sem pedig a kivitelezőt nem érdekli az épületek hőgazdálkodását jellemző U-, vagy korábbi nevén K-érték. Ehelyett a lényeg az emelet, a négyzetméter, a szobaszám és az elosztás – összegzi az őszi lakásvásárok tapasztalatait Kárpáti József, az ÉVOSZ (Építési Vállalkozók Országos Szövetsége) Könnyűszerkezetépítő Szakmai Tagozatának elnöke.

Kevesett fogyaszt a könnyűszer- kezetes ház

A jelenség hátterében az áll, hogy Magyarországon egészen 1965-ig nem volt energetikai jogszabály. Az általános gyakorlat szerint olyan házakat terveztek, amelyek épületfizikailag nem károsodtak. Ez később persze műszaki előírássá módosult, a 70-es években pedig már szabvány is készült, amely a 80-as években ismét módosult. A szeptemberig használt jogszabály a 90-es években alakult ki. A szabályozás első körben csak az épület egyes szerkezeteire vonatkozott, amelyekre konkrét hőátbocsátási tényezőket állapítottak meg: más-más értékek vonatkoztak az ablakokra, az ajtókra, a födémre és a falra is. Később a homlokzat egészére, majd az egész épületre is megállapították a minimális hőtechnikai követelményt – tudtuk meg Fritz Péter épületgépész mérnöktől, az épületenergetikai jogszabályok egyik műszaki-tartalmi előkészítőjétől.

Változások szeptembertől

Szeptember óta egy tárca nélküli miniszteri rendelet szabályozza a kérdést, amely valamennyi új épületnél és nagyobb felújításnál kötelezővé teszi az új minimumkövetelmények, valamint az új számítási előírások alkalmazását. Ezek betartása nélkül immár három hónapja nem adnak ki építési engedélyt. A rendelet szerint az épület külső határoló szerkezetének, azaz a falaknak az ún. rétegrendi hőátbocsátási tényezője például maximum 0,45 watt/négyzetméter, lehet, egy homlokzati ablaknak pedig 1,6 watt/négyzetméter(Összehasonlításképpen nem árt tudni, hogy a régebbi „kockaházak” külső falának hőátbocsátási tényezője a 0,7-et is súrolhatja, a panelépületeké 0,7- 1,4, a könnyűszerkezetes faházaké pedig elérheti a 0,2-t.)

Ezeknek az értékeknek a betartását az építésügyi hatóság ellenőrzi, a feltételek meglétéről pedig a tervezőnek és a kivitelezőnek egyaránt nyilatkoznia kell. A követelményrendszer alkalmazása tehát kötelező – szögezte le Fritz Péter.

Szintekre bontva

A követelményrendszer első szintje, azaz az egyes épületszerkezetekre meghatározott követelmény viszonylag nem szigorú. A követelményrendszer második szintje, amely a felület-térfogati viszonyok figyelembevételével az egész épületre vonatkozik, már többet követel, a harmadik szint pedig kifejezetten szigorú. Ez utóbbi már az épület összesített energiafelhasználására vonatkozik; ez az új előírás újdonsága. (Az első két szint eddig is követelmény volt, csupán nem volt ennyire rigorózus.) Az építésznek tehát nem elegendő az épületeket „jó” épületszerkezetből kialakítania, mivel a házaknak immár épületgépészetileg, valamint energiafelhasználás és energia megválasztás szempontjából is meg kell felelnie.

Figyelembe veszik például azt is, hogy ki mivel fűt: az etalon a vezetékes gáz, amelynek a szorzószáma értelemszerűen 1. Ha valaki az épület teljes energiaellátását vezetékes elektromos energiával biztosítja, akkor a szorzószám 2,5-szeres. Ha valaki távfűtéssel oldja meg a fűtést, 1,2-szeres szorzóra számíthat, aki pedig fával tüzel, 0,6-szeresre. Ez alá az érték alá már csak az mehet, aki megújuló energiát, például hőszivattyút vagy napkollektort használ. Mindez arra is rákényszeríti a tulajdonost és a tervezőt, hogy helyesen válassza meg az energiaféleséget, azaz amennyiben lehetséges, korszerűbb energiát használjon.

Jelenleg Magyarországon minden tervezett épületnek meg kell felelnie a fenti követelményeknek. Ha a szerkezetek önmagukban megfelelnek, a feltételek meglétét az épület egészére is ellenőrizni kell. Előfordulhat ugyanis, hogy a követelmény így már nem teljesül. Ebben az esetben a tervezőnek vissza kell nyúlnia az alapokhoz, és az épületszerkezetet energetikai szempontból meg kell változtatnia. Ez azonban még mindig nem jelent garanciát: ha az épület egésze megfelel a hőtechnikai előírásoknak, átlagos épületgépészeti berendezéseket, átlagos felszereltséget és használatot figyelembe véve fajlagos számokkal meg kell határozni az épület egy négyzetméterre jutó éves összesített energiafogyasztását. (Ez a harmadik követelményszint újdonsága.) Ha az összesített energetikai jellemző meghaladja a rendeletben előírt értéket, valamin ismét változtatnia kell a tervezőnek, egészen addig, amíg tökéletes nem lesz az eredmény.

Az egyes épülethatároló szerkezetekre vonatkozó minimumértékek

Épülethatároló szerkezet	A hőátbocsátási tényező követelmény-értéke         U [W/m2K]
Külső fal	0,45
Lapostető	0,25
Padlásfödém	0,30
Fűtött tetőteret határoló szerkezetek	0,25
Alsó zárófödém árkád felett	0,25
Alsó zárófödém fűtetlen pince felett	0,50
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel	1,60
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fém keretszerkezettel)	2,00
Homlokzati üvegezett nyílászáró, ha névleges felülete kisebb, mint 0,5 m2	2,50
Homlokzati üvegfal	1,50
Tetőfelülvilágító	2,50
Tetősík ablak	1,70
Homlokzati üvegezetlen kapu	3,00
Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó	1,80
Fűtött és fűtetlen terek közötti fal	0,50
Szomszédos fűtött épületek közötti fal	1,50
Talajjal érintkező fal 0 és 1 m között	0,45
Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles sávban (a lábazaton elhelyezett azonos ellenállású hőszigeteléssel helyettesíthető)	0,50

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség